2014-ben úgy döntöttem, hogy saját céget nyitok, mely a vajdasági műemlékek, építészeti és szobrászati alkotások, művészeti tárgyak, múzeumi leletek és állomány konzerválásával, restaurálásával foglalkozik, ezzel is mentve a délvidéki épített örökséget és műkincsállományt. A Szabadka szívében található Restauro Művészeti Műhely szakmai és ügyvezetői igazgatói tevékenységének ellátásával foglalkozom több mint két éve a múzeumi szférában eltöltött néhány év után. Közben Budapest és Szabadka között ingázom. [...]

A vállalkozás megalapítása után néhány hónappal, 2015-ben érkezett az első nagy feladat, mellyel a Magyar Nemzeti Tanács, valamint Szabadka városa bízott meg: a szabadkai Szentháromság-szobor főtérre való visszaállítása. Hatalmas szakmai kihívást tartogató feladatot vállaltunk, amikor megnyertük a közbeszerzést. A szobor oszlopi részét 2015 karácsonyára felépítettük a főtéren. Erről a hazai és a magyarországi média folyamatosan tudósított. Az MNT-nek és a Dinovizija cégnek köszönhetően a munkafolyamatról film készült, mely immár az örökkévalóságnak őrzi meg a szép és küzdelmes, nem mindennapi munkát.

Közben 2015-ben Magyarországon Podmaniczky-díjjal tüntettek ki a hazánk épített örökségének megóvása terén végzett kimagasló munkámért. Tehát egy díjjal a kezemben és a vele járó felelősséggel, a legfiatalabb díjazottként vághattam neki az új kihívásoknak, melyekben 2016 bővelkedett. Hosszú, parázs viták után megszületett a döntés, hogy a Szentháromság szobrait rekonstruált állapotban kell visszaállítani a főtéren már álló oszlopra. E nemes feladatot, mint szobrász-restaurátorra, szintén rám bízták.

2016 elején kezdtem meg a munkát. A műteremben, néhány méterre a szabadkai székesegyház tornyaitól, három betonszoborról mintáztam három életnagyságú agyagszobrot, melyeket a zsűri jóváhagyása után kőben öntöttünk ki, s faragtunk tovább. Erre azért volt szükség, mert a kommunista időkben a jelképeiktől megfosztott betonszobrok már nem feleltek meg a szakmai színvonalnak, és mert a szimbólumok visszaállítása testtartásbeli formai változásokat is eredményezett néhány helyen. A munka művészi elmélyülést igénylő, hosszadalmas és felelősségteljes folyamat volt. [...] A tudat, hogy szobraim Szabadka főterét díszítik, hogy szentjeim tekintete az eget kémleli, még ma is hihetetlen érzés, olyan, amilyenre minden szobrász vágyik. Amikor elsétálok mellettük, hacsak egy pillanatra is, megállok, és megnézem őket. A mai világban azt megtapasztalni, hogy Szabadka főterén szentháromság vasárnapján több száz ember érzi magát büszkén katolikusnak és kereszténynek, óriási dolog, hiszen a puszta gondolattól is feszül az ember mellkasa és elakad a szava. Köszönöm a sorsnak és mindenkinek, hogy ennek részese lehettem.

Emellett 2016. március 15-én visszaállítottuk és újra felszenteltük Horvay János magyarittabéi Kossuth-szobrát — a munkát szintén a Restauro lelkes csapata végezte.

2016 sok értelemben volt izgalmas. Doktori tanulmányaimat a Magyar Képzőművészeti Akadémián folytatom, közben a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának Építészettörténeti és Műemléki Tanszékén védem a diplomámat. Új könyvet írok, mely remélhetőleg 2017 elején megjelenik. 2017/2018-ban a belgrádi Balassi Intézet és a Szabadkai Városi Múzeum szervezésében A kő mesél tovább… — A vajdasági egyházi művészet kőremekei a középkortól a barokkig című kiállítás kurátora vagyok. A tárlat májusban nyílik Belgrádban, majd Zágrábon át Budapestig több nagyvárost látogat meg ebben a kelet-közép-európai térségben, bemutatva a régmúlt remekeit, a hit szerepét a társadalomban. Ez az esemény most először, innovatív módon, közelről még soha nem látott művészeti-műemléki tárgyakat hoz a látogatóhoz.

Úgy gondolom, s az idő is ezt igazolja, a megszerzett tudást és a tehetséget nekem, mint délvidéki magyarnak, itt érdemes kamatoztatnom, hasznosítanom — művészeti, kulturális, közintézményi és műemléki szinten is. Mindenkinek köszönöm, aki ebben a munkában (és olykor harcban) teljes mellszélességgel mellém állt, velem együtt dolgozott, s ebben a nem könnyű világban a kultúra eme kevésbé ismert szegmensével foglalkozott.

(A szerző magyarcsernyei származású. Szövegének hosszabb változata a Csernyei Újság 2016. decemberi számában jelent meg.)