A könyv a veszprémi Vár Ucca Műhely kiadásában jelent meg. A rendezvény résztvevője a szerzőn kívül Fenyvesi Ottó költő, a kötet szerkesztője volt, valamint a beszélgetés előtt felolvasták Fekete J. József irodalomtörténész, kritikus Zoltán munkásságáról írt méltatását is.

A gonosz átváltozása című kötet tíz elbeszélést tartalmaz, a szerző szerint idézőjelben a Térdről a világ című novelláskötet folytatása. Elsősorban erkölcsi kérdéseket boncolgat.

— Ezek a morális kérdések foglalkoztatnak, hogy lehet-e bizonyos jelenség, cselekedet egyszerre jó és rossz. Különböző nézőpontból tekinthetünk-e bizonyos cselekedetekre? Vagy előfordulhat-e az, hogy valami rossz dolog történik, melynek az eredménye jó. Hogyan tekintünk vissza ezekre? A történetek zöme napjainkban játszódik, ebben a régióban, a társadalmunkat jelenleg foglalkoztató kérdések merülnek fel bennük. A megélhetési gondok, a család intézményének válsága, elvándorlás, erőszak, politikai, társadalmi történések kihatása a kisember létére, a nyugati világ válsága, a történelem megítélése. Mindebből kifolyólag mondhatnám, hogy a magány kérdése merül fel a szövegekben — hallottuk Sándor Zoltántól.

A novellák több évig íródtak, a szerző most állította őket össze egy kötetté. Elmondása szerint amikor utólag elolvasta, akkor döbbent rá, hogy a hősei többsége magányos, s ez a magány az imént felsorolt jelenségek következménye lehet. Ez vezet ahhoz, hogy a nyugati társadalomban elmagányosodnak az emberek.

— Nem kizárólag fizikai magányra gondolok, azaz arra, hogy a fiatalok elvándorolnak, az idősek pedig itt maradnak. Az egyedüllét mint fizikai állapot néha fontos az embernek, szükséges hozzá, hogy rendezze gondolatait. Tehát a magány mint lelki, pszichikai állapot jelenik meg.

Az elbeszéléskötet egyik novellája, a Gion Nándor Novellapályázat tavalyelőtti első díjas munkája, A háborúk gyermekei című írás a Magyar Napló Az év novellái című antológiájában szerepelt, tehát a szövegek már megjelentek, néhányuk több helyen is. 

— A gonosznak több értelmezése is lehet. Vehetjük egy rossz cselekedetként vagy romboló, pusztító hatású dologként, ártó szándékként, rosszindulatként. Ha pedig egy kicsit a vallási vonatkozásra is áttérünk, a gonosz valamilyen módon a felsoroltak ötvözete. Az ember amikor erkölcstelenül cselekszik, valamilyen módon mindig az ördögöt idézi — mondta a szerző.

Fenyvesi Ottó és Sándor Zoltán (a szerző felvételei)

A könyvbemutatón Fenyvesi Ottó több mindenről kérdezte Zolit, beszélgettek Muzslyáról, Bánátról, ahol felnőtt, vajdasági költők, novellisták, írók generációiról, felmerült, hogy talán érdemes lenne egy könyvben foglalkozni velük. Zoli felidézte a középiskolai korszakát is, elmondta, hogy mivel a mozival szemben laktak, rengeteg filmet nézett, így képekben is gondolkozik, úgy is ír. Azt is elmesélte, hogy jogásznak készült, előtte pedig elektrotechnikai középiskolát végzett. Szó esett a Sikoly folyóiratról, melynek Zoltán a szerkesztője, s néhány anekdotát is megosztottak a hallgatósággal.

Kíváncsi voltam rá, vannak-e még a fiókban szövegei, melyek kiadásra várnak.

— Vannak kritikáim, esszéim különféle könyvekről. Ezt igyekszem majd rendezni, összegereblyézni.

* Regénnyel nem készülsz?

— Az még várat magára. Én olvasni is jobban szeretek elbeszéléseket, mint regényt. Tudom, hogy a magyar irodalom regénycentrikus, én azonban szívesebben olvasok novellákat. Nem feltétlenül könnyebb őket befogadni, a regényben lehetnek üresjáratok, az elbeszélésben kevésbé. Nagyobb fegyelmet követel.