home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Túrára fel!
Fehér Márta
2018.05.27.
LXXIII. évf. 20. szám
Túrára fel!

Ahol a jó nagy séta a mindennapok része

Van-e nagyobb öröm a gyerek számára, mint a mozgás? Gondoljunk csak bele, naponta mennyit kell nyugodtan ülnie — az iskolában, otthon, amíg leckét ír, étkezés közben... No meg persze itt van az okostelefon is... A mostani fiatalság túl sokat tölt szobafogságban, ezen szeretnék segíteni — vallja Soós István, a szabadkai Kizur István Általános Iskola tanító bácsija. Jelenleg harmadikosai vannak, akik örömmel és szinte nyafogás nélkül megjárják a Fruška gorát egy napsütéses vasárnapon.

De nemcsak szép időben, hanem esőben is túráztak már, sőt, a téli hidegben is „kimerészkednek” a szabadba, a táv mindig 10 kilométer felett kezdődik. A környéket jobban ismerik, mint a legtöbb tősgyökeres szabadkai felnőtt. Nem csoda, hiszen elsős koruk óta járják a homokpusztát, a kelebiai Majdánig vagy a Šištakig, Palicsig nekik nem gond két lábon eljutni. Kell ehhez persze egy mozgatóerő, a bevezetőben már említett tanító bácsi, aki nem rest kilépni az iskola falai közül, és szabadidejét a gyerekekkel tölteni.

— Néhány évvel ezelőtt csatlakoztam a szabadkai Spartacus Hegymászóklubhoz, előtte pedig vagy húsz évig a cserkészekkel együtt túráztunk — eleveníti fel emlékeit Soós István. — A természet iránti szeretet gyerekkorom óta töretlen. Ezt szerettem volna átadni a gyerekeknek. Szabadka környékén, a kijelölt útvonalakon havonta egyszer túrára megyünk, ilyenkor 12-17 kilométert gyalogolunk. Szeretnénk a negyedik osztály végén megtenni a teljes hosszt, mely 32,5 kilométert. Az első osztályban 12 kilométeres túrára mentünk, a Šištakra, s a gyerekek nem nyafogtak, nem jajgattak, sőt, akadt, aki utána még az edzésre is eljutott. A szülők azt mondták, tanító bácsi, minden héten viheti őket, annyira jót tett a gyerekeknek!

Útközben megismerkednek a táj jellegzetes fa- és növényfajtáival. Ezek a gyerekek bizony nem csak a palicsi állatkertben láttak őzet.

— Nagyon szeretjük Szekeres Ottó előadásait, egy alkalommal már túrát is vezetett, mi, felnőttek is tátott szájjal hallgattuk. Sok érdekességet meg lehet tanulni. Egy-egy útvonalon több alkalommal is végigmegyünk, megfigyeljük, milyen változásokat látunk a természetben. A gyerekek időnként feladatlapokat oldanak meg, van, amikor a tájékozódást gyakoroljuk. Mindez teljesen beleilleszkedik az iskolai programba. Még többet kellene menni, nem havi, hanem heti rendszerességgel, akkor lenne igazán hatékony, a gyerekek jó kondícióba kerülnének.

Május első vasárnapján új kihívás várt az iskolásokra: a síkság után az első hegyi túra következett. A Fruška gora „meghódításához” jómagam is csatlakoztam negyedikes kisfiammal, és bizony többször megállapítottam, hogy ezek a gyerekek edzettek, minden értelemben. Jól bírták a távot, a meredek utakat, tudták, mit szabad enni-inni, vigyáztak magukra, egymásra, jól érezték magukat, nem dúlták fel a természet csendjét, és tették mindezt teljesen magától értetődően.

— Fontos a kezdeteknél felhívni a diákok figyelmét arra, hogyan közlekedünk az ilyen túravonalakon, és ha elsajátítják a menetelés szabályait, akkor nincs velük gond. Én most magával beszélgetve jól lemaradtam, ennek ellenére nagyon szépen haladt a menet eleje. Először járunk hegyen, viszont tervbe vettem a verseci túrát, hogy elmondhassák, Vajdaság tetején, legmagasabb csúcsán állnak. A 641 méteren fekvő Kudrici-tetőn (Guduricán) gyönyörű a kilátás! — zárjuk a beszélgetést a tanítóval, aki még annyit hozzátesz: soha, egyetlen túrán sem volt gondja egyetlen gyerekkel sem. De nézzük, mit gondolnak ők maguk! A beszélgetés az egyik pihenőhelyen készült, egy meredek, szerpentines úton megközelíthető, vendéglőként üzemelő menedékhelyen. A lányok és a fiúk már túl voltak a fagyizáson, és hihetetlen, hogy kipihenten szaladgáltak a játszótéren.

— Igen is, meg nem is — feleli Gyurcsik Áron, akitől azt kérdeztem, nagy túrázó-e. — Nem igazán járok magamtól sétálni, csak egyszer mentem el május 1-jén Danival egy hosszabb túrára. A családdal nem szoktunk, viszont a tanító bácsival igen. Egy kicsit nehéz volt, mert hegynek felfelé kellett menni. Előfordult, hogy megcsúsztam, kétszer is, az rossz volt. De nem ütöttem meg magam.

— A családdal mi sem szoktunk túrázni — veszi át a szót Horváth Dániel, az előbb említett Dani. — Nincsenek kedvenc helyeim, bárhol szeretek, mert sok újdonságot megismerünk, rengeteg mindent látunk. Korábban még soha nem jártam a Fruška gorán, nagyon tetszett!

— Most vagyunk nagyjából félúton, rendesen kifáradtam! De azért még bírom a tempót — mondja Szentpéteri Réka. — Ez már körülbelül a tizedik túrám. Ha nagyon elfáradok, akkor egy kicsit megállok, és aztán megyek tovább, ennyi az egész.

— Anyukám most először jött velem — kezdi Gálfi Szintia. — Legtöbbször egyedül vagy apukámmal veszek részt ezeken a túrákon. Azért jók, mert megmozgatják az ember testét. Szeretek mozogni! Járok táncra, hiphopra, meg szoktam futni. Fényképezgetek is az úton, közben beszélgetünk, de csendben, nehogy elijesszük az állatokat.

— Nem kell túlöltözni, mert akkor nagyon melegünk lesz — ismerteti a jól megtanult szabályt Valkanyacski Anita. — Túrán csak vizet lehet inni, kétliternyit kell magunkkal hoznunk, és mind el is fogy, megiszom. Szeretek túrázni. Egy kicsit fárasztó, de nincs trükköm, egyszerűen megyek tovább.

Ezekben a túrákban az is jó, hogy a szülők is csatlakozhatnak. Így a természetjárás talán rendszeres családi programmá válhat.

— A gyerekek busszal jöttek a tanító bácsival, mi pedig barátainkkal autóval — mondja az elsőtúrázó szülő, Gršić Aniko. — A tanító bácsi már többször vitte túrára a gyerekeket, mi eddig még nem csatlakoztunk, és most egyből a hegynek! Érdekes volt. Nehézségekkel is szembesültünk, például amikor meredek úton kellett felmenni-lejönni, időnként elfáradtunk, fájt a lábunk, de túléltük. Biztosan nem utoljára jöttünk!

Az iskolai csapatot a Poželi želju Természetjáró-egyesület tagjai erősítették. Vukmanov Zoran elnöktől megtudtuk, januárban jött létre a civil szervezet, többségében a Spartacus Hegymászóklub tagjai alkotják.

— Megváltozott a törvény, a hegymászóklub is sportegyesület lett, mi azonban nem akartunk a törvényekkel bajlódni, meg sportolók lenni, ezért úgy döntöttünk, hogy természetjáró-egyesületet szervezünk. Nyolcan vagyunk alapítók, egyre többen csatlakoztak hozzánk, most már több mint százötvenen vagyunk. Minden hétvégén rendezünk valamilyen túrát Szabadkán, a környékén, esetleg vajdaságit, dél-magyarországit. A mi túránk neve: Négy évszak a Szabadkai-homokpusztában — ezzel akarunk bemutatkozni a városban. Minden három hónapban szervezünk gyalogolást a kijelölt turistaútvonalon, ez egy 32 km-es táv Kelebia és Palics között. A téli túrán százan voltunk, több mint ötvenen megtették az egész utat. Most, június 3-án kerül sor a következőre, remélem, ezúttal is sokan leszünk. A nyáriba szeretnénk bekapcsolni Bácska legmagasabb csúcsát, a Đombét. Szívesen foglalkozunk a gyerekekkel. Nagyon sokan még életükben nem mentek hegynek fel és le. Nagyon meg vagyok elégedve, jók a gyerekek, picik még, mert általában öt-hat osztályosokkal szoktunk foglalkozni, de velük sincs baj. Mindenki csatlakozhat hozzánk, aki szereti a természetet, a mozgást. A kondíció megjön, minden gyaloglás egy új alkalom, hogy az ember formába kerüljön. Én több mint nyolcvan hegyen voltam Szerbiában, mindenfelé jártam, sokfelé vezettem az embereket. Ha nem mozognék, nem is tudom, mi lenne. Egész héten ülök a munkahelyemen, nekem ez szabadság. Nyáron, télen, esőben, hóban, melegben, hidegben mozgunk. Nem is tudom elképzelni az életemet másként!

Ha kedvet kaptak a túrázáshoz, csatlakozzanak! Addig is a vasárnapi szunyókálás helyett/után családilag megmászhatják a szabadkai Šištakot, én sokat jártam ott gyerekkoromban — elhaladunk a libalegelő mellett, végig a Csordás úton, az utolsó házak után jobb oldalról van egy hatalmas rét, azon túl ott az erdő és a 134 méter magas „szabadkai hegy”.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..