Túllépni a határainkon

Túllépni a határainkon

A szabadkai Életjel Kiadó gondozásában jelent meg Csík Mónika Térhatárok című verseskötete.

Az összeállítást Sándor Zoltán, a könyv szerkesztője az elmúlt tíz év versterméséből válogatta. A kiadványt illusztráló akvarelleket Korsós Karolina készítette, a grafikai szerkesztő Sándor Róbert volt. A könyvvel a múlt hét elején a csókai Művelődési és Oktatási Központ szervezésében a helybeli irodalomkedvelők is megismerkedtek.

A csókai bemutatón a szerzőn, a szerkesztőn és az illusztrátoron kívül részt vett Beszédes Valéria, a kötet kiadója, Kónya Sándor versénekes, valamint két írótárs, Sinkovits Péter és Szögi Csaba. A közönség kiállításba rendezve láthatta a verseket kísérő vagy inkább kiegészítő rajzokat is. A Térhatárok — a Metszetek és a Hattyúnyakú mellett — Csík Mónika harmadik verseskötete, ezenkívül két-két gyermekverskötete, illetve mesekötete és egy prózakötete jelent meg.

„mehetnék el,
tehetnék mást,
alkothatnék valami újat,
de fogva tart s apránként
old fel magában e
vérszín-szép
bácskai alkonyat.”

(Csík Mónika: Térhatárok)

A címadó költemény, a Térhatárok 2007-ben a Castello di Duino nemzetközi verspályázaton mintegy ezer pályamű között különdíjban részesült, és immár angol és olasz nyelven is olvasható. Emellett 2012-ben, az Énekelt Versek XVII. Zentai Fesztiváljának köszönhetően több megzenésítés tette ismertté. 

— A vers tíz évvel a megszületése után kötetté duzzadt, és most már harminc másik költeménnyel együtt igyekszik betekintést nyújtani a gondolkodó lény tépelődésekkel teli szellemi szférájába, egyaránt szólni világba vetettségről, a transzcendentális kérdésekről, a bennünket körülölelő táj szelleméről, a társadalmi léthelyzetről és az elmúlásról — hallottuk Sándor Zoltántól.

Korsós Karolina — a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium volt diákja, jelenleg a szegedi Juhász Gyula Tudományegyetem hallgatója képi ábrázolás szakon — rajzai nemcsak szervesen kapcsolódnak a szöveghez, hanem az illusztrációk és a költemények kölcsönösen erősítik is egymást. Az ifjú képzőművész elmondta, Csík Mónikával előbb arról beszéltek, hogy csak egy színt, zöldet használjon, de miután többször elolvasta a verseket, meggyőzte a szerzőt, hogy a költeményekben leírt érzések színeket követelnek.   

Csík Mónikát a két írótárs kérdezte. Sinkovits Péter szerint nyelvében rendkívül gazdag kötettel ismerkedhetnek meg az olvasók, éppen ezért arra volt kíváncsi, honnan ered és hogyan fejlődött ki ez a szókincsbeli bőség.

— Én már egészen kicsi koromtól kezdve nagyon sokat olvastam. A szüleim féltek, hogy tönkreteszem a szememet, és megpróbálták ezt a szenvedélyemet keretek közé szorítani. Maga a családom is rendkívül mesélős kedvű, anyu és apu szeretett sztorizgatni az asztalnál, főleg, amikor a vasárnapi ebédhez gyűltünk össze. Én kispiaci vagyok, viszont az anyukán királyhalmi származású. Ott még most is lehetne gyűjteni, hiszen a népi hitvilág, a babonák nagyon erősen éltek abban a közegben. 

* Azt nyilatkoztad, hogy három tucat író cimborád van, én azonban úgy látom, nem igazán tartozol egyik nemzedékhez vagy csoporthoz sem...

— Úgy alakult, hogy nem kötődöm egyetlen kiadóhoz sem, ám Vajdaságban és a Kárpát-medencében sok folyóiratban publikálok, az írói barátságaim szerteágazóak, és mindenféle szekértáborhoz köt valamilyen kapcsolat. Viszont van egy budapesti szerveződésű irodalmi csoportosulás, melybe kortárs gyermekirodalommal foglalkozó emberek tartoznak. Meglepetés volt számomra, hogy öt-hat évvel ezelőtt felkértek, csatlakoznék-e hozzájuk. Azt hiszem, rajtam kívül még egy lány van, aki nem magyarországi. A csoporton belül nagyon aktív irodalmi munka folyik, havi témákat határozunk meg, szerkesztőként is többször sorra kerültem már, két-három napos frissüléssel megjelenő irodalmi blogot vezetünk. Azt hiszem, ez a kortárs gyermekirodalom legaktívabb fóruma.

A kötet első versének címe: Amikor a lélek láttatni engedi magát. Részben erre utalt Szögi Csaba, amikor rákérdezett Csík Mónika spiritualitására, illetve arra, hogy mennyire szemérmes a költő, amikor pőrére vetkőzteti a lelkét az olvasó előtt.

— A költészetben az a legnehezebb, hogy úgy beszéljünk személyes dolgokról, amelyek lehetnek akár bennünket foglalkoztató kérdések is, hogy valamilyen módon mégiscsak megmaradjon a szerző inkognitója. Eltalálni azt a határvonalat, amikor még úgy érzem, őszintén beszélhetek, de nem adok ki olyan információkat magamról, amelyek érzésem szerint már nem tartoznak az olvasóra. Ezt a határt a legnehezebb meghúzni, mert az emberi léleknek az a sajátossága, hogy ha vannak határok, akkor azokat mindenképpen igyekszik túllépni. Ha mi az emberi valónkról gondolkodunk, akkor kérdés, hogy abba mi tartozik bele. Ez a test mint egyfajta héj, mely körülvesz bennünket? Esetleg az érzéseink, melyek ezen a fizikai síkon, a héjon belül járnak át bennünket? Szellemi, lelki értelemben egészen végtelen az emberi kiteljesedés. Amikor költészetet művel valaki, egyrészt nyilván saját magáról elmélkedik, viszont egy személyes alkotás is szólhat sok emberhez, ha sikerült olyan pontokat belevinni, amelyek mások számára is ismerősek, és erre rákapcsolódva tovább tudják gondolni az általam felvetett gondolatmenetet.


A szerző felvételei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Jótékonysági Mikulás-bál Muzslyán
Bánáti Újság
  • Borbély Tivadar
  • 2018.11.14.
  • LXXIII. évfolyam 45. szám
A tizenöt éves Bokréta
Bánáti Újság
  • (ZSE)
  • 2018.11.13.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink