Kalendáriumunk Szelek havának is nevezett idusán (április 15-én) ezúttal a torontálvásárhelyi Moša Pijade Elemi Iskolában találkoztak ismét egymással a közép- és a dél-bánsági általános iskolák magyar iskolaigazgatói, illetve képviselői. Az összejövetel munka- és eszmecsere-jellegű volt, mely közvetlen hangvételével nemcsak a megoldásra váró gondokat hozta felszínre, de egyben megpróbált utat is találni hatékony (jog)orvoslásuk felé. Kikérve persze a gyűlésen szintén jelen levő dr. Jeges Zoltán tartományi oktatási titkár úr véleményét is. A napirendi pontokat és a tanácskozás koncepcióját a moderátor szerepét is betöltő Hallai Zoltán, a muzslyai Szervó Mihály iskola igazgatója ismertette. Hangsúlyozta: ez a regionális összefogódzás, ami a Bánság e két adminisztratív körzete között létrejött, sajnos továbbra is egyedülálló a Vajdaságban. (''Mellesleg” a 2009. év novemberében megtartott igazgatói aktívának köszönhetően sikerült szinte az utolsó pillanatban megoldani a torontálvásárhelyi iskolában felmerülő osztálytanítói és szaktanárhiányt. - A szerző megj.)
Az utóbbi tanácskozáson elhangzott, hogy az elkövetkező öt év sarkalatos kérdései, feladatai közül a legfőbbnek az elsős tanulók számának településenkénti felbecslését tartják, továbbá azt, hogy - a megmaradás érdekében - minden iskola írásban vázolja fel, miként látja a saját jövőképét. Ezeket az adatokat, összefoglalókat az iskoláknak április hó végéig kell összegyűjteniük, elkészíteniük, majd továbbítaniuk a meglévő muzslyai adatbázisba. Noha a szakmai tanácskozáson a házigazda és a már említett muzslyai mellett csak a nagybecskereki, a magyarittabéi, a magyarcsernyei és a székelykevei küldöttség volt jelen, a ''házi feladat” magától értődően Közép- és Dél-Bánát azon általános iskoláira is vonatkozik, amelyekben ugyan nincsenek már magyar ajkú osztályok, de fakultatív módon még tanítják az őseink nyelvét. Ez utóbbiak esetében az igazgatóbizottság természetesen koordinátori segítséget is nyújt az elvégzendő munkához. Tényként hangzott el, hogy a már megkezdett oktatásügyi ésszerűsítés réme a 2010/2011-es tanévben is kísérteni fog. Főleg azokban az iskolákban, amelyekben a nemzeti kisebbséghez tartozó kisdiákoknak, akik a saját anyanyelvükön óhajtanak tanulni, nemhogy tizenötre, de még nyolcra sem tehető a számuk.
A titkár úr a tagozatösszevonások újabb megközelítésű, lehetséges módozatairól is szólt, kiemelve a színvonalas oktatást és az úgynevezett pedagógusbarát jellegét. Habár ezáltal a dolgozni kívánó tanerőnek az eddiginél is több síkon kell majd mozognia, időnkénti ''üresjáratok”-kal és nemritkán egész napos erőfeszítéssel. A nemzettel kapcsolatos oktatásügyi döntésekhez természetesen a megújuló Magyar Nemzeti Tanácsnak is lesz majd hozzászólása.
A megoldásra váró problémák pedig egyre sokasodnak. Kiváltképpen a délvidéki magyarság dél-bánsági szórványában, ahol a legmerészebbek az általános iskola felsősei számára diákotthon létrehozását fontolgatják. Ezáltal felkarolnák a vidék magyar településeinek azon felsőseit, akik a diáklétszám évtizedeken át tartó konok csökken(t)ése következtében és a törvények értelmében lakóhelyük iskolájában már nem tanulhat(ná)nak tovább az anyanyelvükön.
- Tudás nélkül nincs fennmaradás! - hangsúlyozta dr. Jeges Zoltán titkár úr, kitérve arra az értékválságra is, amibe az iskolák mint az oktatás, a nevelés és a példamutatás egykoron eminens institúciói belezuhantak. A gyerekeknek manapság ugyanis már nemcsak hogy nem eszményképük a tanár, de magáról a tudás jelentőségéről is emberpróbáló feladat őket meggyőzni. Kiváltképpen hogy a jelenkor gyakorlati (anti)példái a lopást és a csalást nevezik meg a könnyebb érvényesülés mérföldköveként. Rámutatott egyúttal a biztatás, a bátorítás és a példamutatás fontosságára, elvégre a kiharcolt meglévő és leendő középiskolai magyar tagozatok kizárólag csak úgy működhetnek, ha azokra a magyar diákok be is iratkoznak! A tanácskozáson egyébként szőnyegre került az új tanterv után fellépő magyar tankönyvek hiány(osság)a is.
Szó esett továbbá arról is, milyen törzskönyveztetési szigorítások érintik majd a közeljövőben a vegyes tannyelvű oktatással bíró iskolák igazgatóit, illetve azokat a pedagógusokat, akik bár kisebbségi nyelven adnak elő, középiskolai és egyetemi tanulmányaikat egy másik nyelven végezték el. Egy dolog azonban máris ismeretes: aki az előttünk álló hosszú hónapok után majd az őszi becsengetéskor is ''nyeregben hagyatik”, arra kétségkívül igen kemény munka vár!