Nyugalom, csend, egy elég nagy, zöld udvar árnyas fákkal, zegzugokkal. Ide költöztek be az idei művésztelep résztvevői, hogy néhány napig ne magányosan alkossanak, hanem egymás mellett, akár egymásból inspirálódva is, a művésztelep hívószava mentén, mely az idén a transzparencia volt. A néhány napos esemény célja nem csupán az, hogy időt és teret nyújtson az alkotáshoz, hanem hogy közösséget építsen, inspirációt adjon, és hosszú távon ismét meghonosítsa Csantavéren az együtt gondolkodó művészek találkozását.

Kovács Pécskai Emesével még ebéd előtt ültünk le beszélgetni, közvetlenül Balassa Teodóra mentálhigiénés foglalkozása után, hiszen a résztvevők ezzel indították az ittlétet. Emese elmondta, hogy tavaly csak két és fél napos művésztelepet sikerült szervezni, az idei egy nappal tovább tart.

– Csütörtök este már vártuk a művészeket, és vasárnap estig itt leszünk. Általában problémaként jelenik meg az idő maga és annak beosztása, azazhogy nem mindenki tud egy alkotótáborban végig maradni, ami mindig egy picit sajnálatos. Mi ezért próbáltuk hétvégére időzíteni, hogy minél több embernek megfeleljen az időpont. Szóval megérkeztek este, ma, azaz péntek délelőtt volt egy mentálhigiénés beszélgetés, amolyan önismereti csoportfoglalkozás, mert arra próbálunk fókuszálni, hogy megjelenjen egy terápiás jelleg is, s így hangolódjanak az alkotók a témánkra. Az idén ez a transzparencia. Ez természetesen csak egy kulcsszó, egy kiindulási pont, melytől el is lehet rugaszkodni, de motiválhat is, szóval nincs megkötöttség, de támpontnak jó. Úgyhogy most péntek délutántól vasárnap estig minden csak az alkotásról szól. Az itt lévő művészek meghívásos alapon érkeztek, nem hirdettük meg a művésztelepet. Egyébként nagyon sok embernek küldtünk ki meghívót, s akik visszajeleztek, azok vesznek részt – mondta Emese, s hogy egy kicsit elemezzünk is, elmesélte, hogy a jelenlevők egy kicsit kevesebb mint fele tavaly már volt, ők a visszatérők, s ez a szervezők számára jó visszajelzés, azt mutatja, megint bizalmat szavaztak nekik. 

Minden megvolt Csantavéren: egy inspiratív és nyugodt közeg hasonszőrű emberekkel, ahol témából sosem fogynak ki, vessék azt vászonra, vagy csak osszák meg egymással. Emese szívében fontos helyet foglalnak el a művésztelepek és minden, ami hasonló közösségépítő tevékenységet folytat, bevonva az alkotás aktusát, a művészeteket. 

– Úgy gondolom, hogy egy-egy művésztelepnek fontos célja, hogy az alkotónak teret, lehetőséget és anyagot nyújtson, hogy az tudjon alkotni. Mert sokszor valóban ez az egyetlen lehetőség számukra, hiszen a hétköznapokban a teendőik miatt az alkotás kiszorul az életükből, vagy másképp kell strukturálni a napjukat. Itt pedig nem kell mással foglalkozniuk, a nap minden percében alkothatnak. Az pedig, hogy az anyagról is tudunk gondoskodni a munkához, ez egy másik fajta könnyebbség. Szabadka Önkormányzatának pályázatán nyertünk, annak köszönhetően tudtuk ezt a művésztelepet ilyen formában megvalósítani. Ami miatt még fontos egy művésztelep, hogy hasonlóan gondolkodó emberek vannak egy helyen, és otthon nem biztos, hogy mindenkinek a közvetlen közelében él egy másik művész. Sok alkotó ember van egy helyen, ami pozitív hatással lehet mindenkire. Jókat tudnak beszélgetni, akár egymás munkájáról is – mesélte lelkesen Emese. – Ez egy elég magányos műfaj. Egy színész vagy táncos általában csapatban van, a képzőművész pedig legtöbbször otthon, egyedül alkot. A kiállításmegnyitón – ahol már a munkáját ünneplik – tud kapcsolódni emberekkel, s ez egy elég kis szelet, úgyhogy szerintem nagy szükség van a kommunikációra, a visszajelzésekre, s erre is tökéletes helyszín egy művésztelep – folytatta, majd elmesélte, hogy ő maga annyira nem szereti a kritikát, de valamiért a képzőművészek egymásnak nem is nagyon mondanak. Szerinte a képzőművészetnek nem feltétlenül az a célja, hogy szép legyen, hanem hogy üzenete legyen. Tehát nem az a lényege, hogy vizuálisan gyönyörködtessen.

A művésztelepen készült képekből az őszre kiállítást terveznek Szabadkán. Mivel viszonylag rövid alkotói periódusról beszélhetünk, mindenki hazaviheti a munkáját, így aki esetleg nem tudta befejezni, annak is lesz rá lehetősége.

Gyurkovics Réka a művésztelep másik szervezője, aki alkotóként is részt vesz a táborban. A tavalyi telepet is már közösen szervezték Emesével, s eldöntötték, ezt mindenképp folytatni kell, egy új hagyományt teremtve. A másik kulcsszó a közösségszervezés volt.

– A közösségszervezés miatt jött az ötlet. A konkrét előzmény az volt, hogy elmentünk Szlovákiába egy olyan táborba, ahol a közösségszervezésről volt szó, illetve arról, hogy mi milyen közösséget képzelünk el magunknak. Aztán hazafelé, a vonaton ülve, végig erről beszélgettünk. Emese is festő, én magam művészcsaládban nőttem fel, ebben mozgok, mindig is ez vonzott. Divattervezést végeztem, mely szintén művészeti képzés, szóval ez mindig érdekelt, és megbeszéltük, hogy mi egy ilyen közösséget szeretnénk, ahol szabadon alkothatunk. Az is bennünk volt, hogy nekünk is nagyon kevés időnk van az alkotásra, hát akkor teremtsük meg a feltételeket magunknak és másoknak is. Ez lett belőle. Emesének már van gyakorlata a pályázatírásban, a hely megvolt, én ismerek művészeket, mert kiállításokat szervezek, s ő is nagyon sokat ismer, így azt gondoltuk, tegyük össze, amink van, és vágjunk bele. Én már előtte is voltam művésztelepen, de szervezőként még soha nem vettem részt egyen sem. Fontos volt számunkra, hogy legyen egy kicsit baráti közeg is, ahol magunkra is reflektálunk, ezért voltak ezek az önismereti témák. Az idei, a transzparencia, szintén tág fogalom, hogy lehessen többféleképp hozzányúlni, ki hogy szeretne – fejtette ki Réka, majd az önismeret kapcsán arról beszélgettünk, hogy ez nagyon változó, ahogyan az is, hogy ki mennyire szeretné önmagát megismerni. Réka is részt vett Balassa Teodóra előadásán, beszélgetésén, és mint mondja, voltak, akik elmesélték, hogy nem igazán szoktak magukra reflektálni, s nem is szeretnek magukról beszélni. Réka szerint nem is feltétlenül kell, hiszen ezt az alkotásaik által is megtehetik.

– Van, aki éppen azért alkot, mert nem a szavak embere. Az én édesapám, Gyurkovics Hunor is egy kicsit ilyen. És olyan művészek is vannak, akik viszont szívesen beszélnek dolgokról, akár saját magukról is, megdolgoznak magukban különféle témákat, nekik ez lételemük. Ez tehát személyfüggő, de szerintem mindenkinek jót tesz egy ilyen beszélgetés, érdekes dolgok jöhetnek elő, ami akár egészen más jellegű alkotásokat hoz majd ki egyik-másik művészből.

Réka természetesen az alkotásból sem marad ki, ottlétemkor már félig megvolt az ötlete, hogy mit fog az alatt a néhány nap alatt létrehozni. Mivel Réka divattervező, tehát otthonosan mozog a textil világában, tavaly két textilalkotást készített, s az idén is ezt a vonalat kívánja folytatni.

Ahogy elnéztem a sok-sok művészt – az egyik ebéd után a naplójába jegyzetelt, a másik éppen a helyet kereste, ahol felállíthatná a festőállványát, a harmadik közölte, előbb szundít egyet, a negyedik már javában kente a festéket a vászonra –, rájöttem, mindenki valóban egy külön világot hozott be erre a néhány napra ebbe a csantavéri udvarba, a Bartók Béla Művelődési Egyesület tereibe, s mégis minden világ jól megfér egymás mellett. Azóta már haza is utazott mindenki, vissza a saját életébe, de egészen biztos vagyok benne, hogy az itt született munkák igazán jó, transzparens történetet mesélnek majd. Az idei Csantavéri Művésztelep résztvevői: Hirman Csaba, Molnár Bea, Krajcsó Csenge, Molnár Imre, Német Krisztián, Korom Vivien, Varga Balázs, Kovács Petra, Karácson Péter Zsolt, Kókai Laura, Móricz Ildikó, Kovács Pécskai Emese, Gyurkovics Réka.