Vajdaság politikai helyzetét hosszú ideje bizonytalanság jellemzi. Az utóbbi néhány évben szinte nem volt olyan hét, hogy ne került volna szóba a kormányátalakítás szükségszerűsége. Ráadásul mind a koalíciós partnerek, mind az ellenzéki pártok eltérő módon képzelik el a kormány jövőbeli összetételét. A tartomány helyzetéről Egeresi Sándort, a Vajdasági Magyar Szövetség tartományi frakcióvezetőjét kérdeztük.
* A nyár közepén kezdődtek a legújabb kormányátalakítási tárgyalások. A VMSZ azonban nem szavazott a tartományi kormány új összetételére. Mi volt a döntés konkrét oka, koalíciós partnerként miért nem támogatták a kormányátalakítást?
— Ezzel kapcsolatban talán azt a legfontosabb kiemelni, hogy a VMSZ valójában nem volt bevonva ezekbe a tárgyalásokba. Mi ezt furcsának is találtuk, főként azért, mert sohasem követeltünk új pozíciókat, csupán ragaszkodtunk, illetve ragaszkodunk a kormányalelnöki, továbbá az oktatási, kisebbségi és közigazgatási titkári tisztséghez. Ezzel szemben más pártok pusztán a saját ambícióikat szem előtt tartva zsarolni próbálták a VMSZ-t a kormányátalakítással kapcsolatban.
* Pásztor István házelnök szerint értelmetlen volt az új kormányátalakítási próbálkozás. Mint fogalmazott, pártja nem szeretne bársonyszékekről folyó alkudozásba bocsátkozni. Bojan Pajtić tartományi kormányfő viszont nehezményezte a VMSZ döntését. Ehhez csatlakozott Bojan Kostreš, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga alelnöke is, aki szerint a VMSZ nem képviselhet egyszerre egymástól eltérő politikát a köztársasági, valamint a tartományi parlamentben.
— Finoman fogalmazva bizonyos pártok, illetve politikusok nincsenek tisztában a nemzeti közösségek és kisebbségek helyzetével. Annak érdekében, hogy egy nemzeti közösség, közöttük a vajdasági magyarság eredményesen tudja érvényesíteni kisebbségi jogait, illetve hogy eredményesen tudjon küzdeni saját fennmaradásáért, elkerülhetetlen, hogy a hatalom minden szintjén képviseltesse magát. Ez az, amit nem tudnak, vagy nem akarnak megérteni. Ehelyett különféle ultimátumokat fogalmaznak meg a VMSZ irányába. Mi a tartományban tizennégy esztendeje elvszerűen politizálunk, mindig is megbízható partnerként képviseltük a vajdasági magyarságot és a regionális érdekeket. Szóval minket nem lehet azzal vádolni, hogy csak a saját közösségünkkel foglalkoztunk, hiszen mindig legalább annyira kiálltunk Vajdaság érdekei mellett is.
* A Tartományi Képviselőház nemrég szavazta meg az idei költségvetés módosítását, mely csaknem másfél milliárd dináros csökkentést irányoz elő. Mit kell pontosan tudnunk a módosított költségvetésről?
— Mivel az utóbbi időben az állami költségvetésen belül is egyértelmű megszorításokra került sor, a tartományi költségvetés csökkentése is elkerülhetetlenné válhat. Vajdaság valójában rákényszerült a költségvetés módosításra. A gazdasági válság az egész országot sújtja, ezért Vajdaság sem függetlenítheti magát az eseményektől. Mindenféleképpen alkalmazkodnunk kell a körülményekhez, a jelenlegi köztársági költségvetési struktúra ugyanis rendkívül kis mozgásteret nyújt a tartomány számára. A költségvetési megszorítások sajnos mindenkit érintenek, elsősorban az egyszerű polgárokat, ezért mindenképpen nehéz időszak vár ránk. Ezeket a népszerűtlen intézkedéseket azonban meg kellett lépni annak érdekében, hogy belátható időn belül, tehát egy-két év múlva kilábalhassunk a válságból.
* Ön a Kék Duna Alapítvány elnökeként a közelmúltban átnyújtotta a hagyományos Tolerancia Díjakat. Az idén három személy részesült elismerésben, miért éppen rájuk esett a választás?
— Fontos kiemelnem, hogy a Tolerancia Díj egy egyedülálló kezdeményezés, nemcsak Szerbiában, hanem a Duna menti régióban is. A Kék Duna Alapítvány egyébként egy öt tagból álló szakkollégium, mely minden esztendőben döntést hoz az elismerés odaítéléséről. Az idén Rodoljub Šabić, a közhasznú információk biztosa, Mihal Ramacs újságíró és a bajsai helyi közösség részesült a kitüntetésben. A díj elsősorban azért fontos, mert felhívja a figyelmet a társadalmunkban jelen levő előítéletekre. Ezeket a jelenségeket szeretnénk a jövőben megszüntetni. Annál is inkább, mert a közösség, melyben élünk, nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi válságban is van. Az idei év kitüntetettjei munkásságukkal pontosan a fentiekben említett cél eléréséért dolgoztak. Az itt élő népek és közösségek békés együttélését segítették, illetve segítik elő nap mint nap. Egyszóval az elismerés jó kezekbe került.