- Szabó Attila fotója

Ana Tomanova Makanova, a tartományi kormány alelnöke, tájékoztatási tikár (vagy miniszter - az új vajdasági alaptörvény szerint) 1961-ben született Antalfalván. Okleveles pedagógus, tanulmányait a belgrádi Bölcsészettudományi Karon végezte. 1986-tól tizennégy éven át újságíróként dolgozott, majd az Újvidéki Rádió és Televízió szlovák szerkesztőségét vezette. A Szlovák Nemzeti Tanács elnök asszonya és a vajdasági nemzeti tanácsok koordinátora volt. Tájékoztatási titkárként kiemelten fontosnak tartja, hogy megismerje a médiaházakat, az újságírókat, a problémáikat, és közösen dolgozzák ki a jövőben megvalósítandó terveket.
Sikerült-e már áttekintenie a tájékoztatásban uralkodó helyzetet? - kérdeztük tőle.
- Különleges kutatásra nem volt szükség, hiszen egyszerű polgárként is megállapíthatom, hogy a tájékoztatásban a helyzet rendezése továbbra is várat magára. Nincs kidolgozott stratégiánk, hiányzik a kimutatás a lefedettségről és a szükségletekről, nem definiáltuk, mi a nyilvánosság érdeke. A felsoroltak megvalósítását elkezdtük ugyan, de ezen a területen is folytatni kell a megkezdett reformot. Mindez természetesen nem választható el a társadalomban zajló folyamatoktól. 2002-ben és 2003-ban meghoztak bizonyos törvényeket, de ezeket csak részben alkalmazzák. Át kell tekintenünk, hogy az elmúlt években mit sikerült elvégeznünk, melyek a törvények pozitív és negatív hozadékai, illetve mi nem bizonyult megfelelőnek a mi valóságunkban. A törvényeket úgy lehet és kell módosítani, hogy a tájékoztatási rendszer és az intézmények működtetésében és fejlesztésében a segítségünkre legyenek. A tájékoztatás egyébként sok esetben a fejlődés mozgatórugója, de gyakran a visszahúzás eszköze is. A média befolyásolhatja a polgári társadalom kiépítését, a köztudat demokratizálódását, de nagy szerepe van a nemzeti identitás, a kultúra, az anyanyelv és a vallás megőrzésében is. Gyakran úgy érzem, maguk az újságírók sincsenek tisztában azzal, hogy kire milyen hatással lesz egy-egy megjelent cikk, elhangzott vagy látott műsor. Én azt szeretném, ha a tájékoztatási eszközök dinamikusan fejlődnének, haladnának a korral, használnák a műszaki újításokat. Nem hiába mondják, hogy ami nincs benne az újságokban, a rádióban vagy a televízióban, az meg sem történt. Az újságírók egyik feladata, hogy azok az emberi értékek, amelyekről kissé már megfeledkeztünk, ismét a méltó helyükre kerüljenek.
* Mely problémákat kell a legsürgősebben orvosolni?
- Be kell fejezni a tájékoztatás törvényes szabályozását, gondolok itt a rádiódiffúziós és a tömegtájékoztatási, de részben az önkormányzatokat szabályozó törvényre is. Én azt vallom, hogy a tájékoztatásnak függetlennek és szabadnak kell lennie, de az első helyen mindenképpen a szakmaiságnak kell állnia.
Sok probléma van, melyek közül elsősorban a kádergondokat említeném. Különösen az elektronikus tájékoztatási eszközök sajátos katedrák is egyben. Mivel nagy hatásuk van a tömegekre, rendkívül fontos, hogy az újságírók hogyan beszélik az anyanyelvüket. A tartományi tájékoztatási titkárság azt tervezi, ösztöndíjat ad bizonyos számú fiatalnak, aki az egyetemen a zsurnalisztikát választja. Segítenénk a végzős hallgatókat is a gyakornoki idejük letöltésében, támogatnánk - ahol erre szükség van - az anyaországi lektorok alkalmazását. Fontosnak tartom, hogy a már munkaviszonyban lévők is rendszeresen vegyenek részt a szakmai és a nyelvi továbbképzéseken.
* A magánosítási folyamatban sorra kerülnek-e a nemzeti közösségek lapjai?
- A Tartományi Végrehajtó Tanács politikája nem változott azóta, amióta az alapítói jogokat átruházta a nemzeti tanácsokra. Szerzett jogaik vannak azoknak a tartományi jelentőségű újságoknak, amelyek a Vajdaságban már évtizedek óta megszakítás nélkül az olvasókhoz kerülnek. Környezetünk multikulturális jellegét továbbra is meg kell tartanunk. Azt hiszem, az érvényben lévő modell egyelőre megfelel, de ha esetleg változtatni kell, az érintettek továbbra is számíthatnak a tartományi kormány anyagi támogatására. Nemcsak a múltunk kötelez minket, hogy így cselekedjünk, hanem a hazai törvények és az aláírt nemzetközi konvenciók is.
* Mennyi pénzre számíthatnak a jövőben a tájékoztatási eszközök?
- A tájékoztatás jövő évi pénzeléséről semmit sem tudok mondani, de azon fáradozunk, hogy az eszközök növekedjenek, az elképzeléseink, programjaink bekerüljenek a költségvetésbe. Ha van pénz, akkor beszélhetünk a modern tájékoztatásról, a szakmaiságról, a nemzeti közösségek megőrzéséről, kulturális autonómiáról. A lehető legtöbbet kérjük, de nincs varázspálcánk, és az aranyhalacska sem siet a segítségünkre. Igyekszünk megtenni mindent, ami tőlünk telik.
* Szó van bizonyos projektumokról is, amelyekkel póteszközökhöz lehet majd jutni.
- Nemrégiben a kisebbségi írott sajtóról volt egy munkajellegű megbeszélésünk, melyen felvetettünk egy fontos témát. Azt fejtegettük: a nemzeti közösségek hogyan ismerhetnék meg minél jobban egymást, van-e mód az információk áramlására és cseréjére. Azt szeretnénk elérni, hogy ne csak egymás mellett dolgozzanak és éljenek, hanem együtt. Felvetődött a fordítás, illetve a műsorok feliratozásának a lehetősége, weblap létrehozásáé is, mely egyben kisebb tudósítóiroda is lenne. Közösen könnyebben megoldhatnánk a problémáinkat, hiszen azonos a célunk: ha már itt maradtunk, itt akarunk élni. Építsük ki azt a társadalmat, amelyben mindannyian szívesen élnénk, ahonnan a fiatalok nem mennek el, inkább visszajönnek. Ezekre a multikulturális projektumokra külön pályázatokon biztosítanánk pénzt a szerkesztőségeknek. Természetesen csak a jövő évtől kezdődően, hiszen az új terveket be kell építeni a költségvetésbe.
* Ha nem lenne elég pénz, tervezik-e bizonyos lapok megszüntetését?
- Erről a kérdésről nem is gondolkozunk. Én most hallom először, és meglep ez a feltételezés. Tudjuk, melyek a tartományi jelentőségű lapok, ezen a listán egyelőre nem kívánunk változtatni.