A verseny fő szervezője a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE), illetve az Ürményházi Ifjúsági Klub (ÜIK) volt, tudását és rátermettségét pedig tíz, háromfős csapat mérte össze. Versenyzők érkeztek az anyaországi Tiszaszigetről, Szegedről és Újszegedről, illetve Székelykevéről, Ürményházáról, Magyarittabéről, Magyarcsernyéről, Tordáról és Torontálvásárhelyről. Az idei tananyag, melyet a hagyományokhoz híven a Borovszky Samu-féle Torontál vármegye című monográfiából válogatták össze, a néhai vármegye oktatását, iparát és háziiparát igyekezett felölelni.

A korábbi esztendőkhöz viszonyítva megváltozott a lokáció, a verseny a Csuka Károly és Bottyán Szandra által működtetett Platon étterembe költözött. Biztató jel, egyszersmind elszomorító is, hogy tömegessége miatt ez az őszderéki rendezvény végérvényesen kinőtte a falu szerény befogadóképességű helyszíneit. Köztük az egyre fogyatkozó összlétszámú általános iskolát — az idei tanévben már a húsz főt sem érte el a felsős tanulók száma —, a vadászotthont, a fűtési és általában működtetési gondokkal küszködő kultúrotthont... A védnökök listája is bővült (a VMDK szegedi tagozata, a tiszaszigeti plébánia, a TIMP nyomda, Nagy Margit, a Meritum Egyesület stb.), aminek köszönhetően a díjazott csapatoknak a szervezők még gazdagabb csomagokat szerettek volna összeállítani. Persze, ha az a bizonyos „ha” ott nem lett volna... Szóval, ha a szerb vámügyi szervek nem fordítják vissza a magyar—szerb országhatárról az ajándékkönyveket szállító gépkocsit. Egy cseppet megidézve ezzel a kilencvenes évek hangulatát is.

A vetélkedő folyamán a csapatoknak a már nevezett tárgykörökből négy feladatlapot és egy rajzos feladatot kellett megoldaniuk. A teljesítményt a mgr. Rontó B. Judit tordai és Mikó Valér újszegedi történelem-, valamint Szatmári Mihály székelykevei rajztanár felállású bírálóbizottság értékelte. A közbeiktatott játékos, ráhangolódó foglalkozásokat Móricz Elvira ürményházi tanárnő tervezte meg és koordinálta. Bemutatták továbbá a technikai okok miatt távolmaradt második torontálvásárhelyi diákcsapat plakátját is. A projektum a legelső bánáti vasútvonalat méltatta. Az elkészült munkadarab korhűségét a Délvidéki Nemzetőr Társadalmi és közművelődési vegyes tartalmú hetilap eredeti fejléce is erősítette.

Az összesített pontszámok alapján a versenyjellegű találkozó idei bajnoka az ÜIK csapata, az Ürményházi trió lett. Második helyen a magyarcsernyei Petőfi csapat, a harmadikon pedig a hangzatos nevű, Tercsi néni betyárjai torontálvásárhelyi hármas végzett. A negyedik helyezésen holtversenyben az újszegedi Tisza-parti boszorkák ötödikes lányai és az Ürményházi lányok osztoztak. A nevezetteken kívül a Szigeti veszedelem, a Keve király, a VMDK szegedi tagozata, illetve Kossuth és Ady csapatának szurkolhatott a közönség.

A tanulók és kísérőik a falu Szent Anna-templomába is ellátogattak, ahol a verseny szervezője, Dulka Andor történelemtanár előbb a százkilencvennyolc éves falu történelméről beszélt, az első világháborúban hadba szólított harangok és az oltárkép viszontagságos történetét is ismertetve.

A háttérmunkálatok helyi logisztikáját Móricz Erzsébet és Róbert végezte, a felkészítő tanárok névsorát kiegészítendő, a már említettek mellett mgr. Viola Lujza ürményházi és Onjin Hartig Viktória nagybecskereki pedagógusok vállalták a heteken át tartó díjmentes pluszmunkát. Ama bizonyos égig érő fa helyi sarjainak féltő gondozását.