A 2018/2019-es tanévet negyvenöt elsős kisdiák kezdte meg Torontálvásárhelyen. Csökkenő létszám. A szeptember 3-ai rajton a tanintézmény igazgatónőjével, Vidrács Krisztinával beszélgettünk.

Vidrács Krisztina (a szerző felvétele)

— A továbbiakban is változatlanul igyekszünk minőségi programokat szervezni és feltételeket teremteni ama diákjaink számára, akik itthon maradtak, akik idehaza szeretnének tanulni, boldogulni. Partnerként remélve mindehhez azokat a helyi szerveződéseket, amelyekkel a korábbi időszakokban is szoros és konkrét eredményeket hozó együttműködést folytattunk. Iskolánkban a nyár folyamán sikerült felújítani egy tetőteret. Pontosabban a tanulók mosdója fölött egy tetőrészt, melynek állaga olyannyira elavult, hogy a tavaszi esőzések idején „szabályosan” leszakadt alatta a gipszkarton mennyezet. A renováláshoz Antalfalva község nyújtott anyagi támogatást. Folytatódtak továbbá a folyosók és a lépcsőházak felújítása körüli munkálatok. A falak friss festést kaptak, az ablakokra új függöny került, az emeleti tantermekig vezető lépcsőkre pedig olyan gondolatokat helyeztünk fel magyar, szerb, német és angol nyelven, amelyek üzenetei az iskola falain kívül is örök érvényűek lehetnek. A projektum megvalósításából a tanáraink és a diákjaink szülei egyaránt derekasan kivették részüket.  

A pályázatírás ugyancsak szerves része a torontálvásárhelyi általános iskola működésének. Egy legutóbbi nyertes MNT-s pályázatból adódóan, ugyancsak a mögöttünk maradt nyári hónapok alatt, sikerült végre az iskola komplett területén lehetővé tenni az internetelérhetőséget. Lényegében ugyanilyen keretek felhasználásával modernizálódott a történelem-szaktanterem, mennyezeti konzollal és vetítővászonnal téve teljessé, működőképessé a már meglévő elemeket. Mint megtudtuk, az iskola vezetősége az eszközbeszerzésre irányuló pályázatokat a továbbiakban sem hanyagolja el. Bizakodva, hogy belátható időn belül nemcsak az elavult nyílászárókat és a padlót sikerül kicserélni, illetve felújítani, de a süllyedésben lévő iskolaépület tatarozására is jut majd kellő fedezet.

Beszámolónkban természetesen a közösségépítő helyi kezdeményezések és megmozdulások is helyet kaptak.

— A közelmúltban, kevéssel a tanév kezdete előtt, a helyi „zöldek” is megkerestek bennünket. Mondván: magánszorgalomból, iskolánk kisegítő személyzetével együtt, alkalmasint felvállalnák az iskolaudvar rendezését s a benne lévő fácskák, bokrok formázását. Az ötletet cselekedet is követte, amiért ezúton is köszönetet szeretnék mondani mindnyájuknak. Mi több, sikerült felszámolnunk az udvar szegletében éktelenkedő szemétgödröt is. A megkezdett munkálatoknak pedig igenis lesz folytatása! Annál is inkább, mivel maguk a diákjaink szülei érveltek úgy, hogy ha már gyermekük a nap túlnyomó részét az iskolában tölti, akkor az ténylegesen is váljék a második otthonává. Olyan hellyé, ahol szívesen tartózkodik. Az udvarra pihenőpadokat szeretnénk kihelyezni, az A épületszárny jobbára parlagon heverő szegletében pedig kertecskét, üvegházat kialakítani. Megkülönböztetett törődést igénylő növényfajták termesztésére. A talajba helyezett magtól a kifejlett egyedig — hallottuk Vidrács Krisztina igazgatónőtől.

Székelykeve, Žarko Zrenjanin Általános Iskola, tanítónő: Trmčić Kornélia (Szatmári Mihály fotója)

Törökbecse, Miloje Čiplić Általános Iskola, tanítónő: Fábián Melinda (Báló József fotója)

Torontálvásárhely, Moša Pijade Általános Iskola, tanító bácsi: Bakator János (Martinek Imre fotója)

Ürményháza, Dositej Obradović Általános Iskola, tanító bácsi: Cseh János (Gombár Renáta fotója)