— Felkészültségünket és tettrekészségünket elsőként a tavaly februárban nyakunkba zúduló, napokon át tartó hóförgeteg vizsgáztatta, amikor is a helybeliek szinte éjt nappallá téve igyekeztek járhatóvá tenni településük bekötő útjait. Ugyancsak közös összefogással valósulhatott meg a későbbiekben a falunkhoz tartozó dűlőutak rendezése, illetve országunk árvízkárosultjainak megsegítése. Ez utóbbin nemcsak a humanitárius csomagok helyi és községi szinten szervezett begyűjtését értem, de a mentésben való részvételt is Svilajnac község területén.

Kiemelném, hogy az utcai vízelvezető csatornáink, hála azok rendszeres karbantartásának, ezúttal is hősiesen állták a mögöttünk lévő csapadékdús esztendő megpróbáltatásait. Náluknál sokkal súlyosabb gondot okoztak a házak előtti árkok, melyek — és ezt, úgy látszik, újra és újra hangoztatnunk kell — nem szeméttárolásra valóak. Mint ismeretes, a falu végi szeméttelepet néhány éve felszámoltuk, és a hulladékelszállítás is szervezetten, heti rendszerességgel folyik. Sőt, a helyi építkezések alkalmával keletkező hulladék „eltüntetésére” is van még lehetőség a focipálya mögötti gödrökben. Hangsúlyozom, ezek a gödrök sem szemétlerakó helyek! Az elmúlt időszakban munkagépekkel többször elegyengettük a talajt, legutóbb pedig egy megnyert tartományi pályázatból mintegy ötven centiméter vastagságú feketeföld-réteg is került a feltöltött rész fölé. A helyi közösség és a fociklub vezetőségének elképzelése szerint ezen a helyen egyszer segédpálya épülne.

Torontálvásárhely tavaly ünnepelte fennállásának 220. évfordulóját, viszonylag szerény keretek között, mégis bensőséges hangulatban, hiszen az anyaországi testvértelepüléseinkről is érkeztek vendégek. Sokunk fájó pontja, ám minden erőfeszítésünk ellenére sem tudjuk visszahozni falunk aranykorát. A település központjában épült, konfiskált patinás objektumok közül több — például a Tükrös és a Jovánovics-patika — továbbra is az állam tulajdonában van. Értelmetlenül pusztul, és persze a faluközpont összképét is csúfítja. Hiába szeretnénk, nincs beleszólásunk a dolgok menetébe. A nevezett épületek környékén, a központ legforgalmasabb pontjain, továbbá a park területén elvégzett aszfaltozásra is pályázati források igénybevételével, azaz a község anyagi támogatásával kerülhetett sor. Helyi közösségünk a beszűkült költségvetési keretéből mindezt aligha tudta volna önerőből finanszírozni. Az új autóbuszmegállóink megépítését a községfejlesztési igazgatóság támogatta, a parkban nyilvános illemhelyet hoztak létre, a megrongált szökőkút felújításában pedig a helyi közművesítési vállalat volt a partnerünk. Üzembe helyeztünk továbbá egy speciális szűrővel felszerelt ökokutat is.

Közösségünk tudatos építéséből fiataljaink sem maradtak ki. Büszkén mondhatom, hogy több nagyobb helyi megmozduláshoz — például a Vásártér lepusztult disznópiacának szabadtéri edzőparkká alakításához, illetve a helyi „zöldek” tevékenységeihez — valójában ők adták meg a lendületet!

A régiók statisztikáira hagyatkozva a közbiztonság a falunkban a múlt esztendőben is több mint kielégítő volt. A valóságban azonban adódtak gondok. Főképpen a téli hónapok beálltával nőtt meg a helyi bűncselekmények száma. Mivel állandó kapcsolatban állok a községi rendőrkapitánysággal, tudomásom van róla, hogy az elkövetők személyére — közülük sajnos többen is kiskorúak — az esetek 95%-ában fény derül. Egy újabb nehézség, hogy az ügyvédek országos sztrájkja miatt az eljárás megkezdésére egyelőre nem kerülhetett sor. Felmerült a helyi polgárőrség megszervezésének gondolata is. A döntéshozatal előtt azonban az esetleges túlkapásokkal is számolnunk kell, ami csak rontana a helyzeten. Legálisan ugyanis egy ilyen vagy ehhez hasonló csoportosulás nem léphet fel erélyesebben az elkövetők ellen.