home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Törökkanizsa
Tomek Viktor
2005.10.04.
LX. évf. 40. szám
Törökkanizsa

A törökkanizsai GimnáziumHa viszonylag kevés gyerekkel is, de 1996-ban végre újra megkezdődhetett a törökkanizsai gimnáziumban a magyar nyelvű oktatás. Mi sem bizonyítja jobban a létjogosultságát, mint hogy azóta minden évben fogadja a környékbeli diákokat, és azok kitűnő eredményeket mutat...

A törökkanizsai Gimnázium

Ha viszonylag kevés gyerekkel is, de 1996-ban végre újra megkezdődhetett a törökkanizsai gimnáziumban a magyar nyelvű oktatás. Mi sem bizonyítja jobban a létjogosultságát, mint hogy azóta minden évben fogadja a környékbeli diákokat, és azok kitűnő eredményeket mutatnak fel, és sokan közülük az érettségi után továbbtanulnak. Annak idején, amikor megnyílt a magyar nyelvű osztály, a kikindai Dušan Vasiljev Gimnázium kihelyezett tagozataként működött, és a törökkanizsai Dositelj Obradoviæ középiskolában kapott helyet. Azóta függetlenedett az intézmény, és ma már a Törökkanizsai Gimnázium nevet viseli. Újraélesztéséhez három ember összefogására és kitartó munkájára volt szükség. Az egyik élharcosa és kezdeményezője ennek a küzdelemnek Mihelsz Katalin, a törökkanizsai gimnázium magyartanárnője volt.
A kezdeti nehézségek
A gimnázium első magyar nyelvű osztályának tanulói öt évvel ezelőtt érettségiztek. Mihelsz Katalin, az első évfolyam osztályfőnöke büszkén meséli, hogy szinte mindannyian továbbtanultak. A tanárnőtől megtudom, hogy kétévi vajúdás után végre létrejöhetett a magyar osztály.
- Körülbelül tizenegy évvel ezelőtt a község kérvénnyel fordult az oktatási minisztériumhoz a magyar nyelvű gimnázium újraindításáért. A kérelmünket elfogadták, és megkaptuk az engedélyt. Kiírtuk a pályázatot, de nem volt érdeklődő, úgy tűnt, hogy nincs elég gyerek. A furcsaság az egészben az volt, hogy az előkészítő órák iránt - amelyek egyébként díjmentesek voltak - nagy volt az érdeklődés, mintegy negyven diák jár el rá rendszeresen, és mi még a szállításukat is megoldottuk. Amikor azonban a beiratkozásra került sor, mindössze heten jelentkeztek. Később közülük is öten visszatáncoltak, így hát lehetetlenné vált az évfolyam elindítása. Két évig csönd, aztán a harmadik évben egyfajta médiahadjáratot indítottunk a gyerekek toborozása érdekében, és nem hiába. Sajnos, minden évben úgy kell a diákokat összetrombitálni, még mindig sokan nem tudják, hogy Törökkanizsán van magyar gimnázium - panaszolja a tanárnő.
1996 óta öt nemzedék érettségizett, az osztályokban a tanulók létszáma változó volt. Előfordult, hogy 17-en érettségiztek, de az is, hogy mindössze 9-en. A tanárnő elmondta, igyekeznek eleget tenni a gyerekek igényeinek, az utóbbi néhány évben javult az iskola felszereltsége. Az igazgatónak, Stanko Mijatovnak hála sok magyar könyvet vásárolhatott a gimnázium. A gyerekek többsége a környékbeli falvakból, illetve községekből való.
- Sokan azért nem választják a törökkanizsai gimnáziumot, mert a zentai vagy a szabadkai vonzóbb a számukra, noha az oktatás színvonala tekintetében a mi iskolánk sem marad le emezekéi mögött, sőt mondhatom, hogy talán még hatékonyabb oktató- és nevelőmunka folyik benne, mint más népszerűbb és nagyobb gimnáziumokban. Egy-egy osztály kis létszámának hála sokkal személyesebb, közvetlenebb kapcsolat teremtődik diák és tanár között, még az igazgató is név szerint ismer minden gyereket.
Mihelsz Katalin elmondja, hogy a magyar nyelvű gimnáziumot elsősorban a környékbeli gyerekek miatt tartották fontosnak újraéleszteni. Sokuknak nem áll módjukban a zentai vagy a szabadkai iskolákba iratkozni, ezért nekik szerettek volna lehetőséget teremteni a továbbtanuláshoz.
Miskolci Magdolna, a Magyar Szó horgosi újságírója állt a médiahadjárat élére. Az újságírónőnek a figyelmét egy szülő, Fejős Mária hívta fel, és megkérte, hogy némi publicitást adjon a dolognak.
- A szülő elmondta, hogy lányát a törökkanizsai gimnáziumba szeretné íratni, de mivel kevés a jelentkező, úgy látja, hogy ez lehetetlen. Úgy gondolom, hogyha adva van a lehetőség, hogy valahol magyar tagozat nyíljon, akkor minden követ meg kell mozgatni annak érdekében, hogy ez létre is jöjjön. Először nem volt számomra világos, hogy miért ilyen kevés a jelentkező, hisz tudtommal a gimnázium jól felszerelt tanintézmény, és az sem volt világos, hogy a kanizsai diákok miért hajlanak inkább Szabadka, Zenta, illetve Óbecse felé, amikor itt helyben is van gimnázium, csak át kell menni a hídon. Azonkívül a tanárokról is csak jót hallottam. A szülő sugallatára reklámhadjáratba kezdtünk: egyrészt a szülők kezdtek el maguk szervezkedni, másrészt pedig én győztem meg az akkori művelődési rovat szerkesztőjét, Náray Évát, hogy a legolvasottabb számokban folyamatosan tegyen közzé felhívásokat, különféle riportokat, a szülőkkel és diákokkal készült beszélgetéseket. Újságírói munkásságomnak az egyik legnagyobb sikerélménye volt az, amikor megnyílt a magyar osztály. Ha jól emlékszem, húszan lehettek az első tanévben - meséli Miskolci Magdolna.
Több szempontból is fontos volt a gimnáziumban magyar nyelven is megszervezni az oktatást: elsősorban anyanyelvükön tanulhattak a diákok, másrészt anyanyelven taníthattak a tanárok. A Magyar Szó újságírója úgy véli, hogy az iskoláért folytatott kampány szép példája volt az összefogásnak.
- Attól kezdve, hogy megszületett az eredmény, megnyílt a magyar első osztály, sokan felkerestek tanácsért. Ennyi év távlatából is gyakran megkeresnek még különböző kérdésekkel. Azt hiszem, a civil kezdeményezésnek volt ez a csírája, valahogy így kellene működniük ezeknek a dolgoknak - összegzi Miskolci Magdolna újságíró.
Minden követ megmozgatni
Fejős Mária, az egyik szülő sugallatára vette kezdetét a gyerekek toborozásáért a reklámhadjárat. Az anyuka mindent megtett annak érdekében, hogy lánya helyben tanulhasson. Ez a lehetőség sok szülőnek nagy terhet vett le a válláról, hiszen a mindennapi utazgatás költségét nem tudták volna állni. A Kanizsán és a környéken élő gyerekeknek, akik gimnáziumban szerettek volna továbbtanulni, a legjobb megoldást ez az intézmény kínálta.
- A lányom óvónő szeretett volna lenni. A főiskolába iratkozáshoz pedig a gimnáziumi érettségi a legjobb ajánlólevél. Az újságban olvastam először a törökanizsai gimnáziumról, mely akkor még a kikindai Dušan Vasiljev Gimnázium kihelyezett tagozataként szerepelt, és azt hiszem, emiatt nem volt népszerű. Arról is tudomást szereztem, hogy már két éve megvannak az engedélyek az osztály létrehozására, de tanulóhiány miatt mindig elmaradt. Akkor döntöttem úgy, hogy mindent megteszek a gyerekek toborozásáért. Ebben Miskolci Magdolna, a Magyar Szó újságírója és Mihelsz Katalin tanárnő segített nekem. Nagyon megtisztelő volt, amikor az igazgató személyesen keresett fel, és tört magyarsággal elújságolta a jó hírt: lesz magyar osztály. Ám amikor megkezdődött a tanítás, mindjárt az elején gondok adódtak. A zentai gimnázium csalogatta a diákokat, és félő volt, hogy tíznél is kevesebb lesz az osztály létszáma, ebben az esetben megszűnt volna a tagozat. Szerencsére ez nem történt meg, sikerült a szülőket meggyőzni arról, hogy ebben az iskolában is megfelelő színvonalon folyik a munka. Az autóbuszjáratokkal is akadt némi gond, de az is megoldódott. Úgy tudom, hogy azóta átlagosan tízen érettségiznek le évente, és szinte mindenki továbbtanul. A lányom az érettségi után befejezte az óvóképző főiskolát, és a szakmájában dolgozik. Azt hiszem, ha egy osztály kis létszámú, az csak a tanulók javára válik, hiszen sokkal több ideje jut egy-egy gyerekre a tanárnak.
Családias hangulatban
Molnár Ildikóval és Fejős Mónikával, a gimnázium volt tanulóival is elbeszélgettem törökkanizsai diákéveikről. Ildikó jelenleg a szabadkai Műszaki Főiskolán tanul, hogy megszerezhesse a második oklevelét is, az óvónői mellé. Mónikának is teljesült az álma, ő is óvónő lett. A lányok elmondták, hogy a gimnáziumban egyedül azt volt nehéz megszokniuk, hogy kevesen voltak. Ebben a családias légkörben azonban sokkal jobban ment a tanulás. Néha zavaró volt ugyan, hogy a tanárok olykor egy óra alatt az egész osztályt lefeleltethették. Ezért hát minden órára készülniük kellett, mindazonáltal a tanár-diák kapcsolat kitűnő volt - mesélik a lányok. A kis létszámnak köszönhetően szinte individuális oktató-nevelő munkára volt lehetőség. Az első évfolyam diákjai az ötéves osztálytalálkozójukat a minap tartották Törökkanizsán, és egy tanuló kivételével mindenki megjelent.
Az intézmény története példája lehet az összefogásnak, és bebizonyította, hogy bizony érdemes élni minden adandó lehetőséggel, amely a szellemi utánpótlást szolgálja.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..