Tolldíszek, dobok, forró karneváli éjszakák

Tolldíszek, dobok, forró karneváli éjszakák

Brazil napok Újvidéken — Brazília messze van. Borzasztóan messze. Több mint tizenkét órát kell repülni, óceánon, kontinensen át, s ha a hegy nem megy, akkor Mohamed megy, és fordítva. Brazília az idén ötödik alkalommal érkezett Újvidékre.

Forró ritmusok, szamba, karneváli hangulat, capoeira, kávé, caipirinha, napsütés. Talán csak a foci hiányzott a teljes brazil képhez, s a tengert a Duna volt kénytelen helyettesíteni. A három nap alatt műhelymunka során tanulták a lelkes hívek a szambát, gyakorolták a capoeira hipnotizáló, s néha ijesztően gyors mozdulatait — harc a táncban, tánc a harcban —, illetve ütötték a dobot erőteljesen, s tettem ezt jómagam is. A fellépők és a részvevők a világ minden tájáról, Magyarországról, Németországból, Oroszországból, Spanyolországból, Törökországból, Olaszországból, Ausztriából és persze Brazíliából érkeztek.

A brazil kultúrát nem nehéz szeretni, hiszen aki egy picit is hevesebb vérmérsékletű az átlagnál, az egy pillanat alatt beleszeret — nemtől, kortól függetlenül. Az újvidéki Sambansa doboscsapata fiatalokból áll, ezzel szemben egy-egy német, török, magyar együttesben több lelkes, középkorú szambahívőt is találunk. Ezt a hozzáállást volna jó meghonosítani felénk is, ezúton üzenem tehát: apukák, anyukák, gyertek dobolni! Van élet a hímzőkörön túl is!

A budapesti Szekeres Jani tíz éve foglalkozik brazil zenével, s az évek során az egész család kedvet kapott hozzá, úgyhogy lánya, Kinga, fia, Kristóf és felesége, Ági is tagja a 2010-ben megalakított zenekaruknak, a Bloco de Samba Girassolnak.

— Megfogott a szamba ritmusvilága, és az az „erő”, amelyet csak egy doboscsapat tagjaként érezhet meg az ember — mondja. — Zenélni nagyon jó, összehozza az embereket, így van ez a mi családunkban is. 2010 óta minden évben voltam a Brazil napok fesztiválon Újvidéken. S hogy miért? Mert nagyon szeretek szambát játszani az Európából és persze a Brazíliából érkező nemes, jószívű barátaimmal, akiket szintén a szambának köszönhetek. A fesztivál estéin pedig bemutathatjuk a riói karnevál hangulatát az érdeklődő, nyitott közönségnek.

Çağrı Yüce Törökországból, Isztambulból érkezett, és elmondta, az újvidéki rendezvény, melyen első alkalommal vett részt, lenyűgöző volt számára.

— Tetszik a város, a hangulata. A rendezvényen fejlődtem zenészként is, valamint új barátokkal ismerkedhettem meg, együtt játszhattam Mestre Nilóval és Augustóval, valamint a többiekkel. De legjobban az Újvidék utcáin tartott karneváli felvonulás tetszett, az a hihetetlen energia, amelyet létrehoztunk és megosztottunk. Dobosként mindig szerettem szambaritmust játszani, s amióta a Carnaval Turco tagja vagyok, azóta lehetőségem van más formában is kombinálni az általam kedvelt ritmusokat. 2010 óta rengeteg fellépésünk volt, és mindig igyekszünk, hogy a zeneszeretetet és a pillanatot a közönséggel is meg tudjuk osztani — mondja Çağrı Yüce.

A rendezvényen az érdeklődők különféle koncertekre is ellátogathattak. Fellépett a Libertango, a Mistura Maneira, a Banda Birimbao és a házigazda Sambansa csapata is, a péterváradi várban pedig hajnalig tartó bulikon őrjönghetett az, akinek még volt hozzá ereje, vagy iszogathatta a tradicionális brazil cukornádpálinka-koktélját, azaz a caipirinhát a csillagos újvidéki ég alatt egy babzsákfotelben ülve.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A homoki krumpli az igazi!
Riport
Kreatív csapatok kerestetnek!
Riport
Facebook

Támogatóink