Nemrégiben zsúfolásig megtelt a zentai Városháza díszterme, ahol Tőke Istvánra, a harminc évvel ezelőtt elhunyt neves pedagógusra és néprajzi íróra, a Mosolygó Tisza mente című anekdotagyűjtemény szerzőjére emlékeztek a családtagjai, a barátai, a volt tanítványai, olvasói.
Tőke István 1921-ben született Topolyán, 1983. február 2-án hunyt el Zentán. Az elemi iskolát szülővárosában végezte el, majd a szabadkai gimnáziumban érettségizett. Képzős tanulmányai után Újvidéken és Topolyán tanítóskodott, 1946 és 62 között a zentai gimnáziumban, majd 1979-ig nyugdíjba vonulásáig a helyi általános iskolában dolgozott. Az anekdoták gyűjtését már az ötvenes években megkezdte, és a beszélgetéseket nem magnóra, hanem csak jegyzetfüzetbe rögzítette. Lassan állt össze a kötet, melyet Mosolygó Tisza mente címmel a Forum Könyvkiadó jelentetett meg 1983-ban, sajnos már a halála után. A Zentai, Zenta környéki élcek, népi anekdoták alcímet viselő összeállítás erénye, hogy az élő beszédben előadott történeteket kiváló szöveggondozással alakította az írásbeliség kívánalmaihoz.
„1946 őszén, a főiskola befejezése után kerültem magyar szakos tanárként Zentára, ebbe a Tisza menti kisvárosba. Már a kezdet kezdetén megfogott a város sajátos hangulata, otthonos légköre, a földművelő lakosság hagyománytisztelete, ízes és képgazdag beszéde (…) Közel harminc éve gyűjtögettem már Zentán és környékén (Ada, Mohol, Péterréve, Kanizsa, Martonos, Adorján, Oromhegyes, Tornyos, Kevi, Bogaras, Felsőhegy, Kispiac, Csóka, Jázova, Szentmiklós) ezeket a — talán nem is szigorúan vett — anekdotákat. Ugyanis a műfaji meghatározás szerint az anekdota személyhez kötött rövid, vidám történet. Nem feltétlenül hiteles, de a vége mindig csattanós…” (Részlet a szerző beköszöntő írásából)
A kötet előszavában Szeli István a többi közt a következőket írja: „Tőke Istvánt évtizedeken át foglalkoztatta az itt csak töredékesen bemutatott anekdotagyűjtemény közrebocsátásának a gondolata. Szerénysége, a nyomtatott szó iránti tisztelete és talán túlzottnak is mondható aggályoskodása volt az egyik oka annak, hogy ez csak most, idő előtti távozása után került az olvasó asztalára. Pedig tudatában volt, hogy olyan anyaggal dolgozik, amely rendkívül érzékeny a gyorsan múló idő korróziójára, s menthetetlenül süllyed el a tegnapi emberrel együtt. Olyan anyaggal, amely önmagán túlmutatva egy alig letűnt korszak hétköznapjainak, a félmúlt szemlélet-, gondolat- és érzésvilágának semmi mással fel nem idézhető ízeit és árnyalatait képes felvillantani, megéreztetni a maradékkal.”
A rendezvény kezdetén Kormányos Katona Gyöngyi zentai művelődési, oktatási és tájékoztatási tanácsos mondott alkalmi köszöntőt, majd dr. Gerold László nyugalmazott egyetemi tanár emlékezett Tőke Istvánra.
— Tanulónemzedékek egész sorát ajándékozta meg szeretetével, odaadásával, s mint ahogyan Szeli István fogalmazott, a természetéből „sugárzó melegségével”, lelkiismeretes egyéniségével és tekintélyével. A tanítást, a gyerekekkel való foglalkozást soha nem teherként és nyűgként élte meg, inkább kihívásként tekintett az oktatási célokra és feladatokra — mondta Kormányos Katona Gyöngyi, majd sajnálatát fejezte ki, hogy nem ismerhette a Tanár Urat, de a róla szóló, ma is élő történetekből tudja, milyen kiváló, hivatását szerető ember volt. Olyan, aki nyaranként alig várta a szeptemberi kezdéseket — tudjuk meg abból az interjúból is, amelyet a Magyar Szó készített vele több mint három évtizeddel ezelőtt.
Dr. Gerold László kifejtette: az anekdotagyűjteményben Tőke István nyelvezete szervesen illeszkedik a szövegek egységébe, ráadásul irodalmi olvasmányként is élvezetes a stílusa. Előadásának második részében Gerold a pedagógusi hivatásra tért ki, s ehhez Tőke István egyik vallomásszerű cikkét használta fel.
Az est főszervezője a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet volt. Hajnal Jenő igazgató szerint ápolnunk kell Tőke István emlékét, mert az írásai nemcsak a vidékünkről, hanem rólunk is szólnak. Életünk vidám, mosolygós, ugyanakkor kissé fanyar, szomorú világát úgy tudta bemutatni, hogy közben arról is elgondolkodtatott mindenkit, hogy milyenek vagyunk, illetve milyenekké válhatunk. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet néhány évvel ezelőtt Víztükör címmel egy hanghordozót is megjelentetett Tőke István anekdotáiból. Gruik Ibolya újságíró, a műsor szerkesztője olyan történeteket válogatott össze, amelyek Tőke István kötetének első kiadásában szerepelnek, ennek anyagát ugyanis még maga a szerző gondozta.
A programban közreműködött Krnács Erika előadóművész, Magyar Attila színművész, Hajnal Anna népdalénekes, verséneklő és Zsoldos Ervin verséneklő-muzsikus.
