Testről és lélekről

Testről és lélekről

Az idei Palicsi Filmfesztivál érdekesen kezdődött. Akár azt is mondhatnánk, hogy minden a szokásos mederben folydogált, hallgattuk a megnyitóbeszédeket, kattogtak a fotósok, alig volt szúnyog, vonultak az ünneplőbe öltözött szabadkai polgárok, akik délután még azon gondolkodtak, vajon mit is vegyenek fel a nagy eseményre, hiszen este már elég hideg van kint, így a tervezett rövid, kis, piros ruhában valószínűleg megfagynának, kabáttal viselve viszont már nem az igazi.

És ha ezt mondanánk, nem is hazudnánk túl nagyot. Viszont mégis volt valami, ami a palicsi éjszaka köszöntőbeszédeinek mézízű fényébe mosogatólevet fröcskölt.

Történt ugyanis, hogy a hivatalos műsorral egyidejűleg egy miniperformance-ra lettünk figyelmesek a nézőtéren. Egy korosabb (feltehetőleg külföldi) hölgy és egy fiatal (valószínűleg szerbiai) lány készült nekünk ezzel a meglepetéssel. Az egyik pillanatban hangos szóváltás kezdődött (jellegzetes performance-elem: a hang mint figyelemfelkeltés), hátranézve pedig már azt láttuk, hogy a szereplők kiabálnak és lökdösődnek (a mozgás szintén gyakori eleme a performance-oknak). A fiatal lányt lefogták, de ő egy nőiesnek nem nevezhető karatemozdulattal az idős hölgy mellett ülő férfi felé rúgott, az idős hölgy viszont (akinek a férfi feltételezhetően a fia lehetett) erre reagálva odavágott egyet a rugdosódó csikónak, majd a kedélyek lassan csillapodni kezdtek.

De mi is történt? A szálakat csak mondatfoszlányok alapján tudtuk kibogozni Sherlock Holmesként, hiszen mi csak később kapcsolódtunk be. A fő kérdés valószínűleg ez volt: cigarettázni vagy nem cigarettázni egy mozi nyitott nézőterén? Idősebb szereplőnk szerint ez tilos és nem is illendő, fiatal polgártársunk azonban úgy gondolta, igenis megteheti, mert ez itt Szerbia, ez pedig egy szabadtéri mozi. A fiatal lány meglepően heves reakcióját írjuk a stressz számlájára, semmiképp se fogjuk a kulturálatlanságra, hiszen biztosan máshogy reagált volna, ha aznap reggel nem ömlik ki a kávé a ruhájára, nem üvölti le a főnöke, ha nem repül bele egy légy az ebédre főzött meggyszószba, ha nem olvas délután a terroristákról, illetve ha a boltban nem fogy el a kedvenc cigarettája. Hát persze, hogy ideges lesz az ember. Mindannyian így reagálnánk. Rúgással, pofonokkal és egy odadobott „asshole”-lal. Némelyikünk talán még harapna is. Vagy nem?

A performance és a megnyitó után — mindannyian közösen — megnéztük Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét...

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Merülés
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
A Magyar Költészet Napjára készülve
Irodalom
  • Hét Nap
  • 2018.04.10.
  • LXXIII. évfolyam 15. szám
Facebook

Támogatóink