Természetes jelenségek?

Természetes jelenségek?

Közhelyes, de tagadhatatlan megállapítás, hogy az ember is a természet része. Ősidők óta léteznek egyéb elméletek is az eredetünkről, szerepünkről, e világi küldetésünkről. A tudományos megközelítés végett azonban induljunk ki abból a tételből, hogy az ember, pontosabban az emberiség valóban a természet szerves része.

A természet viszont folyamatos változás, melyben beazonosítható egy hosszú idő alatt kialakult rend, egy könyörtelen, de valójában a fejlődés, az evolúció szolgálatában álló szerveződési forma. Ezzel ellentétben az ember természetromboló magatartása ősidők óta tapasztalható. A károsnak tekinthető tevékenység az utóbbi kétszáz évben felerősödött, az elmúlt évtizedekben pedig jelentősen fel is gyorsult.

Mi magunk is a természet szerves részei vagyunk, ezért nekünk is annak rendje és törvényei alapján kellene viselkednünk. A természetben fennálló egyensúly az építésen és a romboláson alapszik. Ezek az egymással ellentétes folyamatok hosszú távon egyensúlyban vannak. A természet törvényei az evolúciót szolgálják. Ilyen szempontból akár arra is következtethetnénk, hogy az egésznek valamiféle magasabb rendű szervezési forma lehetne a végeredménye. A természetes kiválasztódás kegyetlen: a gyengék elhullnak, az életképtelenebb fajok kihalnak, az alkalmasabb pedig fennmarad és terjed. Az emberi magatartáshoz és viselkedéshez hasonlót azonban a természetben nem, vagy csak ritkán tapasztalhatunk. Az olyan modern „evolúciós” megnyilvánulások és jelenségek, mint a szervezett népirtás, a terrorizmus, a politikai indíttatású gyilkosságok, a kínvallatás vagy a túszejtés a természetben ismeretlen fogalom. Mégis létezik olyan felfogás, amely társadalmunkat is csupán egy ökoszisztémának tekinti. A benne zajló folyamatokat pedig a darwini evolúcióval, a természetes szelekcióval próbálja megmagyarázni.

Ha a gazdaságot is egyfajta ökoszisztémaként vizsgálgatjuk, olyan következtetésekre juthatunk, hogy a ciklikus, de különböző intenzitású gazdasági válságok természetes jelenségként értelmezhetőek. Így már az a felfogás is beleillik ebbe az elképzelésbe, amely szerint a piaci törvények is ugyanúgy hatnak, mint a természetiek. Létezik egy olyan elmélet, amely szerint a piaci folyamatokon át a „láthatatlan kéz” végül helyre teszi a dolgokat. Ha azonban a természetben és a gazdaságban az emberi szándéktól függetlenül ható „erők” és törvényszerűségek működnek, akkor az emberi tevékenység, a „látható kéz” ezt valamilyen mértékben befolyásolni is képes.

Az emberi értelem vezetett oda, hogy eszközöket kezdtünk készíteni, és a természet erőit az emberi szükségletek tudatos kielégítése céljára kezdtük felhasználni. Az ék, az íj, a kerék felfedezése és használata spontánul nem jött volna létre, a természetben ilyenek nem figyelhetőek meg. Másrészt, a természetben rengeteg olyan, az evolúció eredményeként felfogható megoldás létezik, amelyet érdemes lemásolni. Az értelem szerepe az ilyen megoldások alkalmazásában pótolhatatlan. A természetben bizonyos megoldások kialakulásához évmilliók evolúciós folyamataira van szükség, miközben természetesen számos megoldásról „útközben” derül ki, hogy hosszú távon életképtelen. Az ember viszont a hatékony megoldásokat azonnal „lemásolhatja”, majd a saját hasznára fordíthatja. Szélmalom, vízerőmű, elektromos izzó, robbanómotor vagy villanymotor „természetes” úton sosem jött volna létre. Hogy miért nem? Az egyik magyarázat szerint azért, mert az ember által kitalált és készített eszközök kevésbé hatékonyak, tökéletesek, mint a természet alkotta dolgok. Nehéz megítélni, hogy hosszú távon is életképes megoldásokról beszélhetünk-e. A másik véglet szerint az ilyen megoldások csak az emberi értelem felhasználásával jöhetnek létre, ez tesz bennünket felsőbbrendűvé. Érdemes mindezen elgondolkodni. Azt is megállapíthatjuk azonban, hogy a természet és annak szerves része, az ember is állandó változáson megy át. A folyamatokat pedig csakis a változások dinamizmusának tükrében tudjuk jobban megérteni. Ha egyáltalán meg lehet érteni mindazt, ami a főáramú felfogás alapján az emberi civilizáció fejlődésének tekintendő.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„Kérem a következőt…”
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2018.10.28.
  • LXXIII. évfolyam 43. szám
Az emberiség ősi vágya
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2018.10.25.
  • LXXIII. évfolyam 42. szám
Facebook

Támogatóink