home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Téli százszorszépek
Tóth Lívia
2007.01.24.
LXII. évf. 4. szám

Amikor ezt olvassák, már nemcsak túl vagyunk a szerbiai parlamenti választáson, hanem a végleges eredmények is ismeretesek mindenki számára. Sőt, mire a lapunk Önökhöz kerül, addigra talán már a lehetséges kormánykoalíció is kibontakozni látszik. Vagyis, sokkal többet tudnak, mint én vasárnap éjszak...

Amikor ezt olvassák, már nemcsak túl vagyunk a szerbiai parlamenti választáson, hanem a végleges eredmények is ismeretesek mindenki számára. Sőt, mire a lapunk Önökhöz kerül, addigra talán már a lehetséges kormánykoalíció is kibontakozni látszik. Vagyis, sokkal többet tudnak, mint én vasárnap éjszaka, amikor ezeket a sorokat írom. Éppen ezért most nem foglalkozom a kialakult helyzet elemzésével. Megteszik azt helyettem mások. Egyébként a kampány ideje alatt sem néztem és hallgattam a témával kapcsolatos tévé- és rádióműsorokat, az erre vonatkozó újságcikkeket is csak felületesen futottam át. A postaládámba dobált propagandaanyagot is szinte olvasatlanul dobtam a szemeteszsákba. Hogy mit csináltam mindezek helyett? Zenét hallgattam. Olyanokat, hogy ,,miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel...” Régi, jó dalokat, azokból az időkből, amikor az énekesek még tudtak énekelni, az együttesek tagjai valóban játszottak a hangszereken, a szövegíró kiváló gondolatokat vetett papírra, és a zeneszerző sem a számítógépet hívta segítségül. Egyszóval mindenki tudta a dolgát, és értett is ahhoz, amire vállalkozott. Hogy mit akarok ezzel sugallni? Ó, igazán semmit!
Pedig most örülnöm kellene, hogy itt van a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Legalábbis erre kell következtetnem a választási ígéretekből. Amelyekből ezúttal is volt bőven. No meg alakoskodásból. Habár az utóbbin nem kell csodálkoznunk, hiszen a farsang ideje van. Ilyenkor mindenki jelmezbe bújik, álarcot ölt. Nálunk az öltönyös, nyakkendős politikus maskarája volt a legkelendőbb. Remélem, készítettek belőle eleget az álcák kölcsönzésével foglalkozók!
Nemrégiben Czakó Gábor, a Duna Tv Beavatás című népszerű műsorának a szerkesztője Sánta kutyák tora címmel tartott előadást három bácskai helységben. Mivel akkor még választási hajrában voltunk, a szervezők úgy vélték, a téma adott: olyankor hallani ugyanis a legtöbb nagyotmondást, gátlástalan és felelőtlen kijelentést, jövendölést, előrelátást. A neves magyarországi író egyébként tagja és szóvivője annak a kuratóriumnak, mely már egy évtizede odaítéli az arra érdemesnek a Sánta Kutya Díjat a ,,közvélemény félretájékoztatásában elért kimagaslóan eredményes munkáért” - minden évben annyiszor, ahányszor péntek és 13-a egybeesik. Az ,,elismerés”, egy giccses porcelánfigura, bekötött mellső lábú dalmát kutyát formáz. Azóta már annyiszor eltűnődtem, hogy ezen a vidéken vajon kinek járna, ki az, aki a leginkább megérdemelné? Csak semmi tülekedés, gondolatban mindenkinek jut!
Nem ártana már nálunk is kitalálni valami hasonlót. Amerikában 1980-ban megalapították az Arany Málna Díjat, amit tulajdonképpen az Oscar-díj ellenpólusának szántak. Nevezetesen azért, hogy megszégyenítsék a filmipar leggyalázatosabb alakítást nyújtó színészeit, legrosszabb forgatókönyv- és dalszövegíróit, rendezőit, filmjeit. Jó néhány elismert színész, rendező és producer részesült már ebben a ,,kitüntetés”-ben, de azt mondanom sem kell, hogy csak nagyon kevesen vették át. Aztán ott van még a Citrom Díj is. Meg a Városi Böszme Díj - igaz, az utóbbi csak felvetés formájában az egyik anyaországi honlapon. A Díszpinty, a Közutálat vagy a Méltatlansági Díj mellett. De jó ötletekért nem kell nekünk sem messzire, sem a szomszédba menni. Úgysem az elnevezés a lényeg, hanem a tartalom.
Találkoztak már a Magyar Fantommal? És? Bizonyára mindenkinek, aki látta, megvan róla a véleménye. Ami nem tilos. ,,Azt akarja elérni, hogy végre őszintén nézzünk szembe önmagunkkal. Ezért mondja azt, hogy aki megkeresi, vagyis aki őszintén szembe akar nézni önmagával, a délvidéki magyarság problémáival, annak segít, aki nem hajlandó erre, aki továbbra is a hamis illúziókra, a látszatvilágra épít, azt ő maga keresi fel, vagyis leleplezi.” Ez az idézet a kiadványból származik, amely a szerzők elképzelése szerint jobbító szándékkal jött közénk. Nos, majd meglátjuk. Korai még ítéletet mondani. Ítélkezni meg nem is kell.
Azzal, hogy virágzik a hóvirág, bizonyára nem közöltem semmi újat, de a házunk előtt viruló gólyahír még engem, az örökös rohanót is megállásra késztetett. A másik csoda az udvarban várt: kinyílt néhány százszorszép. Melléjük ereszkedtem, majd óvatosan meg is simogattam a parányi szirmokat. Ilyenkor nem érdekelnek a találgatások, hogy lesz-e még tél, vagy ezúttal teljesen elmarad. Sem valós, sem jelképes értelmében. Olvastam, hogy a tavaszias napsütés is bizonyára hozzájárult a szavazókedv növekedéséhez, hiszen a jó időben szívesebben mozdultak ki a polgárok otthonról. Reméljük, hogy valóban ,,jó időben” tették.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..