Tegezzem vagy magázzam?

Tegezzem vagy magázzam?

Nem őriztünk együtt disznót. Vagy birkát, esetleg libát. A szólásnak ugyanis mind a három formája használatos. Feltételezem, hogy a legtöbben azt is tudják, mit jelent.

Általában akkor mondjuk — magunkban vagy hangosan —, amikor úgy érezzük, valaki indokolatlanul bizalmaskodik velük, ismeretlenül letegez, nem adja meg az alap-, mindenkit megillető tiszteletet. Kultúránkban ugyanis a köszönésen kívül — ez is megérne egy heti jegyzetet, de talán majd máskor — a megszólítás is fontos szerepet tölt be a társadalmi viszony kifejezésében. Igen, szándékosan használok jelen időt, mert úgy vélem, az udvariasságnak a mai modern korban is megvan a helye. A szigorú szabályok mára ugyan némileg feloldódtak, de a régi időkben bizony figyelembe kellett venni egy-egy személy tekintélyét, nemét, vagyoni állapotát, az esetleges rokonságot…

Tartsanak őskövületnek — úgysem tagadhatom le, hogy a XX. században születtem, nőttem fel és szocializálódtam —, de engem zavar, amikor olyan emberek tegeznek le, akiket nem ismerek, sőt, akikkel korábban még csak nem is találkoztam. Számomra elsősorban nem az életkor a döntő abban, hogy valakivel tegeződő vagy magázódó viszonyt alakítok-e ki.

Természetesnek tartom, hogy az általános iskolás korú versmondóimmal tegeződünk, de furcsának találtam, amikor a mesterszakon egy idős, tudományos címeket birtokló professzor az első óra kezdetén megkért bennünket, hogy tegezzük. Mert ha nem, akkor ő is kénytelen lesz magázódni velünk. Később, amikor utánanéztem, megtudtam, hogy a felajánlott tegezést illetlenség visszautasítani, de azért még emésztenem kell a dolgot.

A tapasztalataim azt mutatják, hogy az anyaországban, de Szerbiában is népszokássá vált a tegeződés. Nemrégiben olvastam egy kimutatást, mely szerint sokan gondolkodás nélkül letegezik azokat, akikről feltételezik, hogy nem iskolázottak, vagy olyan munkahelyen dolgoznak, amelyet alacsonyabb rendűnek tartanak. Például a pincéreket, pénztárosnőket, különféle mestereket stb. Bezzeg, ha sürgősen jó szakemberre van szükség, azonnal úrrá válik a kiérkező vízvezeték-szerelő. Továbbra is a felmérés eredményét idézem: a postán, hivatalokban, önkormányzatban magázzuk az üvegablak mögött ülőket, valamint az egészségügyben a nővéreket, viszont tegezzük a taxisofőröket, az elárusítónőket. Pedig a felsoroltak legtöbbjének középiskolai végzettsége van. Mégis, némelyeknek kijár a magázás, másoknak nem.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Útkeresés
Heti Jegyzet
Álom vagy valóság?
Heti Jegyzet
Facebook

Támogatóink