Tanévkezdés megújult iskolaépületben

Tanévkezdés megújult iskolaépületben

Az iskolaév kezdetére befejeződött az adai Cseh Károly Általános Iskola központi épületének teljes felújítása.

Az egy éve tartó munkálatokról Maksó Éva igazgatónővel beszélgettünk. Elmondta, hogy 2015 januárjában választották meg az oktatási intézmény élére, és még abban az évben kidolgozták a tatarozáshoz szükséges tervdokumentációt. 


A szerző felvételei

— Az iskolánk zárda része 1900-ban épült, a ’80-as évek folyamán pedig „hozzáragasztottak” egy újabb épületszárnyat. Mivel műemlékről van szó, kapcsolatba léptünk a szabadkai Műemlékvédelmi Intézettel, ahol Gordana Prčić Vujnovićot jelölték ki szaktanácsadónak. A projektum pénzelését a szerb kormány vállalta, a munkálatok 2017 augusztusának közepén kezdődhettek meg. Ebben az épületben megközelítőleg 400 gyermek töltötte a mindennapjait, ezért nagyon nehéz döntést kellett hoznom. Az egyértelmű volt számomra, hogy a renoválás alatt nem tartózkodhatnak itt, ezért a Barapartra irányítottuk át őket, ahol addig 150 diákunk volt. Ez az objektum csaknem egy kilométerre található a központi iskolától. A rendőrség és a lakosság segítségét kértük, hogy figyeljenek a diákokra, mert forgalmas, regionális útról van szó, de szerencsére egyetlen baleset sem történt. A szülők kemény ellenállással fogadták ezt a változást, később azonban csillapodtak a kedélyek, és a tanulóink az új helyen kezdték meg, illetve fejezték is be az elmúlt iskolaévet. Ez pedagógiailag sem volt rossz, mert az épületek között mindig létezett egyfajta rivalizálás, most viszont feledésbe merültek az ellentétek, és az első hónap után már nagyon jó hangulat alakult ki. Jelenleg — augusztus 20-a van — ott tartunk, hogy a munkálatok befejeződtek, már csak takarítunk, készülünk a gyerekek beköltözésére. A pályázaton nyert 100 millió dinárból az épületrészek kívül-belül, az alaptól a tetőzetig teljesen megújultak. Van egy díszbejáratunk, mely a valamikori zárdáé volt. A hozzá tartozó lépcsőfordulóban az eredeti padlókövekből helyeztünk el néhányat, hogy megőrizzük a múlt egy darabját. Itt található az a kis harang is, amellyel az apácák — 1945-ig a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek szerzetesrend tagjai nevelték a gyerekeket — hívták a tantermekbe a diákokat.

 

A freskó

— Az idősek elbeszéléséből tudtuk — többek között az én nagymamám is emlegette —, hogy létezett valahol egy kápolna. Az emeleten rá is leltünk, és nemcsak az egykoron Szent Józsefnek felszentelt kápolnát találtuk meg, hanem a teljes mennyezetét betöltő festményt is. Az Úr Jézust és Szent Margitot ábrázoló freskó nagyon rossz állapotban maradt ránk. Valakik igen nagy „odaadással” próbálták eltüntetni, hiszen nemcsak lefestették, hanem részben le is kaparták. A restaurálására már nem futotta a kapott összegből, végül azonban ezt a feladatot is sikerült megoldani: a nagykikindai Vladimir Kojić ikonfestő-restaurátor bő egy hónapot dolgozott a helyreállításán. Ezt a termet semmiképp sem szeretnénk oktatási célokra használni, csak különleges alkalmakkor vennénk igénybe. A későbbiek során olyan bútorokkal és tárgyakkal rendeznénk be, amelyek nemcsak egy letűnt kornak az emlékét idéznék meg, hanem azt is tükröznék, milyen oktatás folyt itt valamikor. A régi épületünk első emeleti folyosóján nagyon szép bordűrminta futott körbe, a mennyezetét pedig leveles, kazettás díszítés ékesítette, viszont ezeknek a megőrzésére már valóban nem volt pénzünk. A mintákat átmásolták a szakemberek, és ha egyszer lesz rá forrásunk, ismét felfestetjük őket. Ha megszavaznak nekem még egy mandátumot, újabb pályázatokkal ezt is helyrehoznánk, illetve felújíttatnánk az iskola udvarát és tornatermét.

 

Az új tanév

— 2015 óta németországi adományokból — a Szent Johannita-renddel állok kapcsolatban — nagyrészt kicseréltük az iskola bútorzatát. Egy-egy tanévben számos nyertes pályázatunk van, minden lehetőséget megragadunk arra, hogy modernizáljuk az épületet. Projektorokat, vetítővásznakat folyamatosan vásárolunk, a régi, zöld táblákat pedig fehér, interaktívakra cseréljük. Négy tagintézmény tartozik hozzánk, kettő Adán, valamint egy-egy Törökfaluban és Völgyparton. Tavaly 642 diákunk volt, az idén 615 tanulóval indulunk. 86 nyolcadikosunk ballagott, most 68 elsőst írattak be. Az előző iskolaévben összesen 35 magyar elsősünk volt a két adai épületben, most csak 33-an lesznek a központi iskolában.

Az igazgatónőtől megtudtuk, ebben a tanévben sem zökkennek még teljesen vissza a régi kerékvágásba, ezúttal ugyanis majd ők „látják vendégül” a baraparti épület diákjait. Erre azért van szükség, mert azt a létesítményt kölcsönadják a felújítás előtt álló műszaki középiskolának.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink