A közelmúltban bemutatták a Palicsi-tó és környéke környezetvédelmi helyzetének javítására vonatkozó platformot. A legnagyobb gondot még mindig a szennyvíz okozza, egy vizsgálat szerint azonban a tóba ömlő tisztított víz tisztább, mint maga a tó negyedik szektorának vize. A tisztítótelepen 90-95 százalékban megtörténik a tisztítás, de az az öt százalék foszfor, amely bejut, még mindig annyi, hogy már az idén áprilisban elérte azt a kvótát, amelyet a tó egész évben kibír. A korábbi városvezetőség igyekezett kikerülni a Palicsi-tóval kapcsolatos problémákat, az új, nemrég megalakult vezetőség azonban szeretné megoldani a több évtizedes gondokat.
A tó állapotának javításához a sándori hulladéktelep — melyet már tavaly fel kellett volna számolni — bezárása is hozzájárulna.
— A negyedik szektor iszapját a sándori szemétlerakatra lehetne üríteni, azzal fednénk le a telepet, melyet a bezárásról szóló terv szerint le kell fóliázni, sóderrel beborítani, lyukakat fúrni a keletkezett metán elvezetésére, majd a tetejét semleges anyaggal lefedni. Ebben az esetben ez az inert anyag a tó üledéke lenne. A hulladékrakásokban keletkező metánt össze lehetne gyűjteni, tisztítani és áramtermelésre, iskolák fűtésére felhasználni. Az a lényeg, hogy a tó valamit vissza is adjon. Az úgy nem üzlet, ha a város bizonyos időszakokban több tízmillió eurót fektet be a tóba, és semmit sem kap vissza. A bizottság három tényezőt vett figyelembe: a meglévő törvényes kereteket, a megfelelő technológiát és a pénzt. Ez a három szükséges ahhoz, hogy bármit megvalósítsunk — mondta Huzsvár József, a platformbizottság tagja.
Védősávok a tó körül
A tervek szerint a Palicsi-tavat teljesen — akár gyalog, akár kerékpárral — körül lehet majd járni. Így minden szempontból ellenőrizhető lesz, valamint a vizet meg lehet védeni azoktól a szennyeződésektől, amelyek a mezőgazdasági területekről, állattartással foglalkozó tanyákról kerülnek a tóba.
— Védőzónát létesítenénk a tó körül. El kell készíteni a parcellák, partrészek részletes rendezési tervét, fel kell térképezni a jelenlegi helyzetet, meg kell határozni, hogy a parcellák kinek a tulajdonában vannak, meddig terjednek, ki gazdálkodik rajtuk. A telekrendezési intézet már dolgozik az ügyön, az első eredmények szeptemberre várhatók. Ha kiderülnek a parcellahatárok, és hogy kik a tulajdonosok, akkor mi is megtudjuk, mekkora területet birtokol a város, és mekkora az állami terület. Ebben az esetben azonnal el lehetne kezdeni a védősávok kialakítását. Az embereknek meg kell mutatni, mekkora károkat okoznak. Pénzt kell félretenni azoknak a személyeknek a számára, akiknek a területe beleesik a húsz méter széles védősávba, valamint el kell végezni a kisajátítást, ami hosszabb időt vesz igénybe. A védősávban füves terület, kerékpárút, sétány, alacsonyabb és magasabb növények kapnának helyet.
Az állami területeken a védelmi zóna negyven méter széles is lehetne, s oda erdősávot telepíthetnénk. A nádasokat külön védenénk, ezáltal a tóban kialakulna egy öntisztító rendszer. Kétéltű nádvágó kombájnt vásárolnánk, és így nem csak a jégről lehetne vágni a nádat. Ezt a munkát évente, a vegetáció befejeztével végeznénk, s ennek eredményeként sokkal szebb, minőségibb nádat kapnánk. A vízi kombájnra Svédországban találtunk, az ára 120 000 euró körül van, ami nem annyira sok pénz, a gép alkalmazása viszont látványos javulást eredményezne. A bomló, rothadó nádat kiszednénk a tóból, így az már nem szennyezné tovább a vizet. A Palics—Ludas Közvállalatot fejleszteni kell, az akciótervben leírt feladatok egy részét ugyanis ez a cég fogja ellátni. A város vezetőségének célja új felszerelések, sokkal jobb körülmények lehetővé tétele a számára.
A tó élővilágán is javítani kell. A vízben burjánzik az alga, az állatvilág szegényes.
— Nagyon elszaporodtak a „szeméthal” kategóriába tartozó, tájidegen fajok, az ezüstkárász és a razbóra. Az iszap teljes mértékben élővilágmentes, apró rákok és szúnyoglárvák sincsenek benne. A halpopulációt ritkítani kellene, csökkenteni egy elfogadható mennyiségre, illetve ki kellene cserélni a halfajokat. Ha 80-100 tonna halat lehalásznánk, akkor javulna a víz planktonösszetétele. A halakat ki kell vizsgálnunk. A nem hasznosíthatóakat egy zombori vállalat megsemmisítené, a hasznosítható halakból pedig egy topolyai cég állítana elő különféle termékeket. A tó halállományának 95 százalékát ezüstkárász alkotja, 5 százalékát pedig razbóra. Az utóbbi olyan kicsi, hogy hálóval nem lehet kifogni, de ha engedélyt kapunk rá, akkor majd árammal halásszuk ki. A másik megoldás rablóhalak telepítése lenne, a harmadik pedig, és ezt javasolják a környezetvédők is, a víznek annyira sekély szintre való leeresztése, amely lehetővé tenné a gázlómadarak számára, hogy összeszedjék a halakat. Nagyon lényeges az ellenőrzés is. Fel kell szerelni a megfelelő szerveket, állandó ellenőrzésre vonatkozó kötelezettségeket kell róni rájuk. Folyamatos megfigyelést, monitoringot kell a vízen végezni, beépített szondákat alkalmaznánk, hogy tíz-egynéhány paramétert lehessen vizsgálni. A végső cél a foszfor nulla százalékra való visszaszorítása, mert ez az anyag árt leginkább a tónak. Az a szándékunk, hogy az egész társadalmat bevonjuk a gond megoldásába, mindent nyilvánosan végzünk. A város vezetőségét, a parton lakó polgárokat, az ipari szereplőket, a civil szervezeteket, a média képviselőit tájékoztatni szeretnénk arról, mi történik, milyen változások és eredmények vannak, milyen nehézségekkel szembesülünk — fejezte be a beszélgetést Huzsvár József.
