Napjainkban még az olyan, élethez nélkülözhetetlen, legalapvetőbb dolgok is szorosan összefüggnek a globális politikával, mint például a víz, a levegő vagy az ózonréteg. Hiszen születhetnek nap nap után környezetvédelmi stratégiák vagy kyotói, montreali, illetve ezekhez hasonló egyezmények, ha a világ legfejlettebb országai folyamatosan a fogyasztást, az extrém léptékű iparosodást, azaz az úgynevezett ''fejlődés”-t választják.
Feltehetnénk a kérdést, hogy ez a bizonyos ,,fejlődés'' nem pontosan visszafejlődést fog-e okozni. Hiszen ha padlóra küldjük a Földet mint bolygót, akkor vajon mire fogjuk használni környezetszennyező üzemanyagainkat, gyárainkat, erőműveinket és az elektromos áramot? Valószínűleg nem sok mindenre, hiszen nem lesz élőlény, hogy használja a felsoroltakat.
Elég csak két riasztó adatot vizsgálni folyamatosan ahhoz, hogy kellően megrémüljünk: az egyik az ózonréteg állapota, a másik a sarkok körüli jégtakaró helyzete. Ami például az északi-sarki jégtakarót illeti, a mérések kezdete óta soha nem látott mértékűre zsugorodott az idei év nyarán, ez olvasható ki a témával foglalkozó tudósok számításaiból. Rüdiger Gerdes német professzor szerint a jelenlegi adatok jóval felülmúlják, negatív szempontból, a legutóbb mért, négy esztendővel ezelőttieket. A szakemberek műholdfelvételek révén követik nyomon, hogy milyen mértékű olvadás zajlik. A jégpáncél olyannyira felhasadozott, hogy a napsugarak fel tudják melegíteni a víz felső rétegét, ami tovább fokozza az olvadást, magyarázta Gerde, hozzátéve, hogy a jég fogyatkozása a természetes okokon kívül az éghajlatváltozásra is visszavezethető.
Más kutatók is negatív rekordot várnak az idei évtől, de most más képet festhet a jégtakaró fogyatkozása, mint 2007-ben. Lars Kaleschke, a Hamburgi Egyetem tudósa szerint ezúttal a Laptyev-tengerben, Oroszország északi részén mutatkoznak feltűnően nagy kiterjedésű jégmentes területek. ,,A lyuk augusztus elején tűnt föl, egyre hízik, területe már Hollandiáéval vetekszik'' -- mondta a kutató. Egyben felhívta a figyelmet két tényezőre a sarkvidéki jéggel kapcsolatban. Az egyik, hogy 2011 nyarán mérések szerint ha hajszálnyival is, de hízott a jég, az átlagérték jelenleg 90 centi (2001-ben még hozzávetőleg két méter volt). A másik -- kevésbé jó -- hír, hogy a jégmentes vízen zajló hajózás miatt magasabb a víz hőmérséklete, ami szintén fokozza az olvadást.
Ilyen tehát a helyzete a jégnek, amely talán még nem kapott világnapot, az ózon viszont igen, mégpedig 1987. szeptember 16-án, amikor 46 ország írta alá a sztratoszféra ózonrétegének a védelmét szolgáló montreali jegyzőkönyvet. Ennek előzménye pedig az első jelentős, egyetemes szabály megszületése az ózonpajzs védelméről: az 1985-ben kötött és 1988-ban hatályba lépett bécsi egyezmény. A szerződő államok vizsgálták és kutatták az ózonréteg ritkulásának okait. Ezenkívül a felek kötelezettséget vállaltak, hogy megfelelő védőintézkedéseket foganatosítanak mindazon emberi tevékenységek és anyagok tekintetében, amelyek módosítják vagy módosíthatják az ózontakarót.
Magát az ózonlyukat 1977 és 1984 között fedezték föl, amikor az Antarktiszon végzett tavaszi kutatások során megállapíthatóvá vált, hogy az ózontartalom 40 %-kal csökkent. Ózonlyuknak a Föld légkörében előforduló ózon koncentrációjának erős csökkenését nevezik. A Földünket ,,napernyő''-ként védelmező ózonréteget --mely az ultraibolya-sugárzást hivatott kiszűrni -- egyes légkörbe bocsátott gázok, a halogénezett szénhidrogének (CFC) rendkívüli mértékben roncsolták. A CFC-k főként hűtőberendezések és spray-palackok hajtógázaiként kerültek az atmoszférába, és egészen az 1980-as évek végéig nem szabályozták használatukat. A legtöbb ilyen vegyületet az 1987-es montreali egyezmény értelmében kivonták a forgalomból, de még sok-sok év kell hozzá, mire teljesen kiürülnek a légkörből.
Manapság elég sok a porhintés az ózonlyuk méretével, helyzetével kapcsolatban, néhol pozitív szűkülésről szólnak a hírek, legtöbbször viszont drasztikus növekedésről, tágulásról.
Az Északi-sarkon nemcsak a jégtakaróval van gond, hanem azzal is, hogy a sark fölött soha nem látott mértékben tágult az ózonréteg ebben az évben. Az ózonlyuk február elején kezdett kialakulni. Mindössze néhány hét alatt, március közepére már jelentősen lecsökkent a Nap káros ultraibolya-sugárzásától védő ózon mennyisége az Északi-sark fölött. A kutatók akkor további fogyást jeleztek, és ez be is következett. Az ózonréteg március végére negyven százalékkal vékonyodott el a tél elejéhez képest. Ezzel szemben az Antarktiszon javult a helyzet: noha a közelmúltig nagymértékű volt az ózonréteg vékonyodása, mára megtörni látszik ez a tendencia. Legalább egy kis jó hír a végére.