home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Tabu vagy nem tabu?
Szerda Zsófi
2017.04.24.
LXXII. évf. 14. szám
Tabu vagy nem tabu?

TAKT Vernissage 37. Szinte nincs olyan hét, hogy ne történne valami érdekes a Klein House Social Barban. És ismét egy újabb izgalmas kiállításnak adott otthont. A 37. Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor részvevői hozták el alkotásaikat Szabadkára.

A tábor minden évben más tematika köré szövődik, az idén ez a tabu fogalma volt. Láthattunk arany gépfegyvert, pálinkázó anyukákat csecsemőjükkel a karjukon vagy éppen a tabu-apu szóval való minimalista játékot. A különféle technikákkal készült alkotások elgondolkodtatóak, figyelemfelkeltőek, s a csípős humor sem áll távol tőlük.

„A tabu nem törvény, nem szabály, hanem a társadalom minden rétege által egyezményesen és szinte kivétel nélkül hallgatólagosan elfogadott tilalmak íratlan rendszere, mely az írott törvényekhez hasonlóan szabályozza a mindennapjainkat — vezette fel Fehér Dorottya a tárlatot, mely a 37. TAKT-on részt vevők (Bacsa Melinda, Deák Anita, Király Olga, Kis Endre, Klájó Adrián, Kocsis Katalin, Lak Róbert, Obranović B. Katarina, Paszterkó Richárd, Pászti Gábor, Soltis Miklós, Sütő Anna, Szabó Éva Evetke, Szenti Lilla, Tallós K. Zsuzsanna, Utcai Dávid, Újházi Adrienne, Varga Valentin és Vass Szabolcs aka Rokon Ilonka) alkotásaiból állt össze. A munkák láttán igazán kíváncsi lettem, hogyan dolgoztak művészeink, hogyan emlékeznek vissza a táborra, s mennyire volt nehéz téma a „tabudöntögetés” ecsettel és vászonnal.

„Tavaly sikerült először részt vennem a TAKT-on. Nagyon jó volt, és rokonszenvesnek találtam a tabut mint tematikát. Eleinte nehezen közelítettem meg, mert »túl sok« dolgot akartam megvalósítani, és túl sok mindent éreztem a témához illőnek. Nem teljesen távolodtam el attól, amivel egyébként is foglalkozom, mégis sikerült egy merőben más, új dolgot létrehoznom. A TAKT-on született alkotásaim több elemből összegyúrt, végső formájukban egészet alkotó művek. Az alappillérek a mentális és a pszichés betegségek, illetve a külső rendellenességek voltak, valamint megjelennek szimbólumok is, mint a piros orr és az állati fogak.” Lak Róbert

„A tavalyi nyarat egy kevésbé megszokott felfogású művésztelepen indítottam, a független művészeti tanszék szervezésében. Ez az egy hét teljesen szembement a korábban bevett alkotási folyamataimmal, és egy sajátosan vegyes egyveleggel, valamint útkeresési folyamatokkal kezdtem kísérletezni, ami a TAKT-on csúcsosodott ki. S erre kiváló terepet nyújtott a helyszín is, a Hevér-tanya. Vizsgálni az anyag működését, feszegetni a kép egyensúlyának határait (és a sajátjaimat is), felrakni és elvenni, rombolni, újra felépíteni. Folyamatos a diskurzus a részvevők között, nemcsak a beszéd szintjén, hanem a munkáink is kommunikálnak egymással, és éppen ez a lényege a TAKT-nak. Nem másoljuk egymást, hanem hatással vagyunk egymásra, adunk magunkból és kapunk a másik gondolatvilágából. Ebből táplálkozunk a következő egy évben.” Bacsa Melinda

A kiállítást Fehér Dorottya nyitotta meg. Felsorolta azokat a tabutémákat, amelyekről nem vagy nem szívesen beszélünk, annak ellenére, hogy például a televízió és más médiumok tele vannak pornográf tartalmakkal, mégsem számítanak tabutémának, sőt, éppen ellenkezőleg. „Az etikett és az általános nyugalom megzavarására alkalmas a testi és a szellemi fogyatékosság tematizálása, a családon belüli erőszakról, a pedofíliáról vagy a gyermekbántalmazásról való nyílt diskurzus, a homoszexualitás, az incestus, az abortusz, az öngyilkosság, az eutanázia, a szervátültetés, a függőségek, az évszázados hagyományokra visszanyúló állatviadalok, a menstruáció, a verbális és a fizikai agresszió különféle megjelenési formái, és ugyanitt említhető a halál is a maga hétköznapi transzcendenciájával.”

Újházi Adrienne a Braille — Tabu címet adta alkotásának. Szerinte a tabu globális társadalmi problémaként jelenik meg mindennapjainkban. Vannak, akik látják és tapasztalják, viszont általában a háttérbe szorul. „A Braille-ábécé felhasználásával közelítettem meg a tabu tematikáját. A Braille a világ első binárisan kódolt írásrendszere. Kidudorodott gömböcskék megjelenítésével az ember a tapintás érzékszervével jut információhoz. Ezeket a kidudorodott karaktereket kémlelőnyílással jelöltem meg. Az alkotást digitális formában kiviteleztem, a megjelölt kémlelőnyílások ki vannak emelve. A megfigyelőben értelmes vagy értelmetlen gondolatok és érzelmek ütköződnek. Az alkotás tükrözi a tabut.”

Vass Szabolcs „csípős” és férfias tabutémát választott magának. „A Csíp a pisi/prosztata című képem egy assemblage (összeállított) alkotás, mely a férfiakat érintő tabutémára világít rá. A vizeletürítési zavarral szinte minden férfi találkozik élete során. A WC feliratot, mely általában kimeríthetetlen humorforrás, egészen más kontextusban jelenítettem meg. A fekete szín a nyugati kultúrában a gonoszt jelképezi, ilyen értelemben a betegségek és a halál megtestesítője.”

Szabó Barna Éva — Evetke főleg sajátosan lezser ruhakölteményeiről ismert a szabadkaiak körében, most kollázs által fogalmazta azt, hogy mi lehet tabu.

„Év közben nem sokat festegetek, ezért a kollázst választottam kifejezőeszköznek. Vagdostam az újságokból a nekem tetsző részleteket, és végül ezekből próbáltam összekomponálni néhány képet a tabu témája köré, egy kis festéssel kiegészítve. Az egyik alkotás a gyermekbántalmazásra utal, a matrjoska-Szűz Mária csadorban és szögesdrót szájjal a migránsokra, illetve a vallásra, a fejetlen afroamerikai pedig a faji megkülönböztetésre. A képeimet egy közös cím alá soroltam: Bántani nem bántottak…”

Varga Valentin sajátos alkotása elsőre csak egy vízszintesen lógatott kerti vécéajtónak tűnhet, ám az ajtó picinyke ablakán át bekukkantva egy születésvideókból készült összeállítást láthattunk. „Hogy mi a tabu, azt általában a társadalmi, kulturális közeg határozza meg. Manapság, ha eltekintünk a hagyománytól és a vallástól, a legtöbb tabu triviális. Az ember nem szívesen beszél olyan dolgokról, amelyek szétrombolják a világról és a saját magáról alkotott illúzióját, de ebben az esetben is valahol a félelem az ok. Az idei munkám témája a halál. Véleményem szerint a mai nyugati civilizáció legnagyobb félelme a múlandóság, melyről nem akarunk tudomást venni, ezért tabuként kezeljük. Nálam nagyon közel kerül egymáshoz születés és halál, valamint az érzelmi szélsőségek, a szociális helyzet és az ürülék. Kerti vécébe szülés. Egy tömény, elborzasztó megjelenítése az emberi létnek. A műalkotás nem döntöget tabukat, illetve állást sem foglal, csak sajátos formában reflektál vagy megjelenít. Emlékeztet.”

A TAKT Vernissage 37. kiállítás különböző stílusú alkotókat vonultatott fel, ám a közös kiindulópontnak, azaz a tabunak mint témának köszönhetően mégis egységes hatást keltett.

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..