A diszkó - kerítésrácson át szemlélve Szabó Attila fotója

A november 27-ére és december 4-ére virradó éjszaka verekedés volt a tordai diszkóban. Mindkét esetben udvarnoki fiatalok randalíroztak, ok nélkül rátámadtak a szórakozóhelyen tartózkodókra, több személyt meg is vertek közülük. Közben nacionalista szitkok is elhangzottak. Legrövidebben összefoglalva így hangzana az a hír, amely miatt Torda, ez a kis bánáti település, hatalmas népszerűségre tett szert a hazai és a külföldi, elsősorban magyarországi sajtóban. Ismét verik a magyarokat a Vajdaságban - hallottuk az elmúlt hetekben szinte az első helyen az anyaországi tévéállomások hírösszefoglalójában. Nem túloznak a tordaiak, ha úgy fogalmaznak, hogy az újságírók és tévéstábok szinte egymás kezéből tépték ki a falu jelképes kapujának kilincsét. És teljesen őszinték, amikor azt állítják, most már nagyon elegük van ebből a népszerűségből, amelyet nyugodtan nevezhetünk kétesnek is.
A Hét Napban ezúttal nem akarunk visszatérni a részletek ismertetésére, de röviden mégis kénytelen vagyunk felidézni a nagy visszhangot kiváltó eseményeket.
Első alkalommal egy csoport udvarnoki fiatal minden indok nélkül megtámadott és megvert néhány helybeli fiatalt a tordai diszkóban. Ez azonban nem volt nekik elég, mert a következő hétvégén ismét megjelentek. Ezúttal viszont nem az ő forgatókönyvük alapján peregtek a történések, mert a tordai szülők egy csoportja, miután gyermekeik értesítették őket, megpróbálta jobb belátásra bírni a duhajkodókat. A jövevények szétszaladtak, és csak akkor merészkedtek elő a templomkertből és az iskolaudvarból, amikor megérkeztek a rendőrök. Természetesen azzal a mesével álltak elő, hogy ők az ártatlanok, és valójában ,,fél Torda' verte őket. Attól sem riadtak vissza, hogy ismét megfenyegessék a helybelieket, majd egy fehér kombiban távoztak, amelynek a vezetője - a szemtanúk állítása szerint - erősen ittas állapotban volt. Ezt követte a nagybecskereki belügyi titkárság közleménye, amely igencsak felháborította a tordaiakat. Ebben hangsúlyozzák, hogy a verekedésnek nincs nemzeti indíttatása, mivel mindkét oldalon voltak magyar és szerb nemzetiségű fiatalok egyaránt. Kimondják azt is, hogy a helyszínre érkező rendőrök nem látták a verekedést, de azt sikerült megállapítaniuk, ki volt a kezdeményező. Közrend elleni vétség miatt ÖT udvarnoki és HAT tordai fiatal ellen tettek szabálysértési feljelentést.
Ebből inkább az világlik ki, hogy az esetben a tordaiak a bűnösek, holott az igazság az, hogy a ,,hívatlan vendégek' folyamatosan erőszakoskodtak, nemcsak ezen a két hétvégén, hanem már korábban is. Sajnos, a nyilatkozattételkor az udvarnokiak tömegesen elmentek, a tordaiak közül viszont csak ketten mertek vagy akartak tanúskodni. Pedig az események az idei búcsútól kezdtek elfajulni, amikor a karaðorðevói és csőszteleki fiatalokból álló csoport mérgében, mert a hajnali órákban nem nyitották ki nekik a helybeli diszkót, azzal fenyegette a tordaiakat, hogy ,,lelövöldözi őket, és rájuk gyújtja házaikat'.
A legtöbb incidens a Golden Eagle nevet viselő diszkóban történt, amelyben néhányszor kárt is tettek a vandálok. Több magyar fiatalt megvertek, de nem kímélték sem a roma, sem pedig a faluban élő szerb nemzetiségű fiatalokat, sőt a kiskorúakat sem. A kárvallottak pedig jobbnak látták hallgatni.
A begaszentgyörgyi község és a rendőrség illetékeseivel megbeszélést tartottak a tordai helyi közösség vezetői is. Mindenki egyetértett abban, hogy elejét kell venni az újabb összetűzéseknek. A rendőrség a hétvégeken állandó járőrt küld Tordára, de tiszteletben kell tartani a lokálok nyitvatartási idejére vonatkozó határozatot, sőt azt is, hogy kiskorúaknak tilos tömény italt felszolgálni. A kilengést valóban nem lehet teljes egészében nemzeti alapon magyarázni, de az tény, hogy az udvarnoki szerb nemzetiségű fiatalok (még ha volt köztük magyar is) Tordára, egy zömében magyarok lakta településre jöttek provokálni, verekedni. A helybeliek, elsősorban a szülők aggodalma érthető és indokolt, habár továbbra is szeretnék megőrizni a toleráns légkört és a nemzetek közötti jó viszonyt.
Tordai látogatásunk előtt már nyugodt hétvégéről érkeztek a hírek. A feszültség enyhülését a rendőrség jelenléte és a községi felügyelőség közbenjárása hozta meg. A polgárok és a falu vezetősége bíznak abban, hogy ez nem változik az elkövetkező időszakban sem.
DOBAI János, a helyi közösség tanácsának elnöke és a VMSZ alelnöke azt mondja, most már csillapítani kellene az igencsak felkorbácsolt kedélyeket és hangulatot. Nekik nincs gondjuk sem az udvarnokiakkal, sem a környező szerb települések tisztességes lakóival, csak ezzel a csoporttal, amely főleg a háborús időszakban idetelepült menekültekből áll. A kellemetlen eseményeket talán meg lehetett volna előzni, ha nem hagyják a helyzetet idáig fajulni. Ilyen esetek ugyanis nem először történtek, csak éppen mindenki hallgatott róluk. Ezzel lovat adtak a garázdálkodók alá, felbátorították őket. A tordaiak inkább tűrnek, egyfajta félelemérzés is uralkodik közöttük, hiszen most sem mentek el vallomást tenni. Talán arra gondoltak, jobb kimaradni az egészből, mert még ők húzhatják a rövidebbet az igazságszolgáltatás részéről is. Bizonyára vannak már ilyen tapasztalataik. Most is azt látták, hogy a magyar és a szerb nyelvű újságok cikkei igencsak eltértek egymástól. Pedig nincs gondjuk a szerbekkel, eljártak egymás ünnepeire, tiszteletben tartották egymás hagyományait és azt szeretnék, ha ez a jövőben is így lenne. Egy csoport, amelynek a tagjai - úgy tűnik - nem tudnak vagy nem akarnak beilleszkedni az itteni életvitelbe, nem bonthatja meg a több évtizedes békét. Egyébként a szerb családok sorra telefonáltak a tordai ismerősöknek, együttérzésüket és megértésüket fejezték ki, nem egy esetben a segítségüket is felkínálták, ha szükséges. Igaz, ezek tősgyökeres vajdaságiak, itt születtek, itt található az őseik sírja. A helyi közösségnek és a VMSZ-nek is az az álláspontja, hogy a problémákat békés úton kell megoldani. A helyi rendőrség valóban segítőkésznek bizonyult, nemcsak a hétvégén járőrözött, hanem naponta benéznek, érdeklődnek. Szerintük is csitítani, rendezni kell a dolgokat.
A beszélgetés közben megtelik a helyi közösség irodája. Szomorú eseményre indulnak a tordaiak, FEJES István festőművész temetésére, aki 61 évesen hunyt el. A témához többen hozzászólnak, egyetértenek az elhangzottakkal, de úgy gondolják, azt sem szabad megengedni, hogy ezek az ,,idegenek' állandóan megfélemlítsék az ő gyermekeiket. Aztán KOVÁCS Tibor bácsi a kettős állampolgárság kérdésére tereli a szót és kiderül, ez legalább olyan fájó téma a tordaiak részére, mint a hétvégi incidensek. Ha nem fájóbb. Erről mindenkinek van mondanivalója, felháborodottságukban egymás szavába vágnak.
Dobai János azzal zárja a témát, ha a tettesekben van egy csöppnyi jóérzés, akkor belátják, csak kárt okoztak mindkét falunak. A tordaiak viszont nagyon szeretnének végre kikerülni a figyelem középpontjából, nyugodtan élni a hétköznapjaikat és készülni legbensőségesebb ünnepünkre, a karácsonyra. Az újságírók pedig most már foglalkozhatnának azzal is, hogy a helyi közösség tanácsa és a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület ismét a Tordai Művelődési Napok megszervezésére készül, immár negyedik alkalommal.