Szösszenetek II. Edwardról, az ő barátiról és ellenségiről

Szösszenetek II. Edwardról, az ő barátiról és ellenségiről

I., II., III. Edward. Ezek az angolok és ezek a számok!

Aki nem történész, az nehezen fogja megjegyezni, hogy melyikük „léptetett fakó lován”, melyikük szerette inkább a fiúkat, melyikük volt kiváló hadvezér, és még sorolhatnánk. Az Újvidéki Színházban most egy pici betekintést nyerhettünk II. Edward király életébe, vészterhes uralkodásába és siralmas halálába. Az előadást Christopher Marlowe szövege alapján Lénárd Róbert rendezte.

Az első és a legszembetűnőbb meglepetés, hogy két régi, jó ismerős állt ismét színpadra az Újvidéki Színház deszkáin. Puskás Zoltán a címszerepben, Jankovics Andrea pedig a feleségeként, azaz Franciaországi Izabellaként lépett újra a nagyérdemű elé. Jó volt őket ismét látni, reméljük, lesz még ilyen. A király szeretőjét, a szemtelen, kis Gavestont Mészáros Árpád játssza, a lázadó Mortimer szerepét Gombos Dániel formálja, édesanyját, Lady Mortimert pedig Banka Lívia.

Pongó Gábor, azaz Rice ap Howel ceremóniamesterként vezet bennünket végig a történeten, akár egy modern kori konferanszié, a jeleneteket ő harangozza be, kezében az aktuális színhez szükséges kellékkel megjelenve, mely lehet egy gumikacsa, egy papírhajólevél, egy mobiltelefon vagy más. Néha a jelenetekbe is belefolyik, segít a kivégzésekkor, bekeni a már száműzött Edward királyt ürülékkel, tehát aktív részvevője is az általa felvezetett cselekménynek. Ő a komikus karakter ebben a sötét, összeesküvésekkel, hatalmi harcokkal teli világban.

II. Edward angol király híres volt a homoszexualitásáról. Kegyencét, Gavestont pedig hol visszahívatja a királyi udvarba (és az ágyba), hol pedig a nemesek szeretője elűzetésére kényszerítik, amitől a király szenved. Elfogadja az ajánlatukat, hozzáadja az unokahúgát, de végül a polgárháború alatt mégis kivégzik, hiszen a nemesek minden baj forrását benne látják. Úgy pörögnek az események a darabban, hogy az ember úgy érzi, felgyorsítva néz egy filmet. Barátból ellenség, ellenségből barát válik, elűzetnek, visszahívatnak. Ez a XIV. századi Anglia. Őrület, micsoda élet volt ott!

A történetben természetesen nő is van, Franciaországi Izabella, a feleség (Jankovics Andrea), aki nehezen viseli, hogy férje egy férfit jobban szeret nála. Ezért aztán összefog Mortimerrel, azaz a szeretőjével és a király testvérével, Kenttel, hogy közösen megbuktassák az uralkodót, ami persze sikerül is. Az ifjú király, azaz III. Edward ezen mérhetetlenül feldühödik, ezért megkoronázása után száműzi anyját és Mortimert az országból. És minden kezdődik elölről, ezt jelzi a darab utolsó képkockája is, amikor Eddy, a kis király a focilabdáját készül elrúgni, s tudjuk, hogy ezzel a lendülettel szimbolikusan a háborút is elindítja Anglia és Franciaország között. Ezután pedig sötétbe borul a színházterem.

A rendező dalokkal tűzdelte meg az előadást, de ezek egy picit elidegenítőek, nem feltétlenül segítik a darabot, pedig László Judit aztán tud énekelni, s nem is rossz zeneszámokról beszélünk, csak valahogy nem illenek bele. A téma, azaz a homoszexualitás mindig aktuális, hiszen jelenleg Szerbiában sem mindenki fogadja el, ahogyan az 1300-as évek Angliájában sem. Elgondolkodtató. Ebből az aspektusból az előadás sokkal pimaszabb is lehetett volna, illetve sokkal bátrabb is véleményem szerint.

A díszlet és a jelmez Árva Nóra ötleteiből született, a zenét Klemm Dávid írta. A szöveget Forgách András fordította. A szereposztásban a főszereplők mellett ott van még: Giricz Attila idősebb Spencerként, Ozsvár Róbert mint Spencer, Kőrösi István, aki a király testvérét, Kentet játssza, Német Attila Stratfordot, az egyház képviselőjét alakítja, László Judit Margaretet, Szalai Bence pedig Eddyt, azaz a király fiát.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A végzet asszonya(i)
Színház
Minek a szív…
Színház
Facebook

Támogatóink