Szőrtelen macska

Szőrtelen macska

Szerelem második látásra 

Happy, Pihe és Riska — soha nem találnák ki, hogy ezek macskanevek. Igaz, csak becenevek, merthogy hivatalosan, a törzskönyvben Merkaba Diamond Amaris, Bastet-Amulet Golden Eye és Bastet-Amulet Gypsy Girl néven szerepelnek. Nem is akármilyen cicákról van szó, hanem szőrtelen macskákról vagy szfinxekről. Első látásra talán visszatetszőnek tűnnek, ám ha a velük való találkozás nem is lesz szerelem első látásra, második pillantásra teljesen beléjük lehet habarodni. Csak túl kell lépni az előítéleten, mely szerint egy macska bundás és kész... Ha ezen túl vagyunk, már következhet a simogatás, majd részéről a dorombolás, és máris a szívünkbe zártuk. A szabadkai Szabó családnál a történet azzal kezdődött, hogy eladták a lovat...

Ahol azelőtt a karám volt, most komondorok rohangálnak. Az udvar a kutyák birodalma, a ház pedig a macskáké. Bundásaké és szőrteleneké egyaránt. Éppen a reggeli viháncolásba toppantam be, játékosan zavarták egymást a cicák, közben eltűnt, majd megkerült egy negyed pogácsa (biztosan a macska ette meg!), leszakadt egy kisfüggöny, és mindenki jókedvű lett. Ti aztán sosem unatkoztok — mondtam vendéglátóimnak, és nevetve válaszolták, hogy bizony nem! Szabó Rapcsák Lottival és Szabó Róberttel beszélgettem, ám a történetből lányuk, Szabó Viktória Hargita sem maradhat ki.   

* Hogyan lett kopasz macskátok? 

— A lányom két évig rágta a fülemet... Eladtuk a lovat, s akkor kezdte mondogatni, hogy neki szőrtelen macska kell. Nekem nem tetszett, azt mondtam, egy macska legyen szőrös. De nem és nem, neki kell! Addig nyaggatott, amíg egyszer azt nem mondtam, hogy na jó, nézzük meg, mennyibe kerülhet. Felhívtunk egy budapesti tenyésztőt, és azt mondta, minden attól függ, hogy tenyészetre szeretnénk-e, vagy ivartalanítva. Mondtuk, hogy ez utóbbi. Amikor kimondta az összeget, én pedig befejeztem a beszélgetést. Nagyon drágák ezek a macskák! Mondtam a lányomnak, hogy hagyjuk a témát. De anya, de anya! Végül felmentünk Pestre, ehhez a tenyésztőhöz, és megnéztük a kiscicákat. Abban a pillanatban, amikor odaugrott az ölembe, és megfogtam — akkor érintettem életemben először szőrtelen macskát —, belebújt a nyakamba, hízelgett (tündéri volt!), rögtön azt mondtam, hogy oké, nekünk lesz ilyen cicánk. Azonnal megegyeztünk, és hazahoztuk a macskát.

* Egyet?

— Egyet. És borzasztóan unatkozott. Végül megvettük a másikat is, a testvérét, egy hét leforgása alatt két nőstényt.

* Értettél a fajtához?

— Dehogy! Viszont megtanultam, elolvastam mindent, utánanéztem mindennek. Végül is olyan nagyon nagy különbség nincs a kopasz és a „hagyományos” macskák tartásában. Előbbieknek állandóan melegben kell lenniük, magasabb a testhőmérsékletük, 39,5 fokosak (megsimogattam, valóban nagyon meleg a bőre), így ha 24 foknál hűvösebb van a lakásban, fel kell öltöztetni őket. És persze nem mehetnek ki az udvarra, mert a szomszéd még patkánynak nézi, és agyonüti.

* Mit és mennyit esznek?

— Minőségi macskaételt kapnak, nem a közismert és közkedvelt tömegtermékeket. Nagyon szeretik a húst, csirke- és marhahúst kapnak, sertést viszont nem adhatunk nekik, mert abban lehetnek féreglárvák.

* Igényelnek-e valamilyen különleges bánásmódot, gondoskodást?

— Azt nem mondom, hogy állandó orvosi felügyeletre van szükségük, ám ha valaki a családban prüszköl, vagy folyik az orra, akkor biztos, hogy a macska is elkapja. Ezért védőoltásra van szüksége, és vitaminokat is kap. Pozitívum viszont, hogy a lakás nem lesz tele macskaszőrrel, az állatnak nincsenek bolhái, és allergiát is csak azoknál okoz, akik nem a macskaszőrre, hanem a –nyálra reagálnak érzékenyen. A természete is egészen más! Ragaszkodó, örül, amikor hazaérek, odajön, ha hívom — inkább kutyás, mint macskás a viselkedése.

* Most hány kopasz macskátok van?

— Időközben megnőtt a mi két kiscicánk, elkezdtek tüzelni, és ekkor merült fel az újabb kérdés: hová vigyük őket pároztatni? Szerbiába mi hoztuk be ezeket a macskákat, itthon tehát hiába keresgéltünk volna. Végigkérdeztük az összes magyarországi tenyésztőt, ám nem jártunk sikerrel, mert mindegyik kandúr rokonnak bizonyult — négy generációt kell lemenni, hogy a rokoni kapcsolat megszűnjön. Végül Ukrajnából hozattunk kandúrt.

* Hogyan?

— Interneten találtunk rá a tenyésztőre, megállapodtunk, és egy kisállatszállító hozta el Budapestre, onnan pedig mi haza. A barátnőmnél lakik, nem nálunk, mert hát egy kandúrnak, ugye, más se jár a fejében... Priboj Gáborékkal közösen vettük, együtt csináltunk egy kennelt (tenyészetet, családot). Ez a Vicortes kennel, melyet Belgrádban, a World Cat Federation keretében működő Le PETit fajmacskatenyésztők egyesületénél kellett bejegyeztetni. Mi tehát hivatalosan is tenyésztők vagyunk, a cicáink pedig törzskönyvezett fajmacskák, eladásuk kizárólag szerződéssel történik, mely tartalmazza az eladó és a vevő kötelezettségeit. Nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelni, és rengeteg adatot vesznek fel az állatokról. Szóval, azóta születtek kiscicák, most éppen négy apró macskánk van.

* Van rá kereslet?

— Mi úgy voltunk vele, hogy nincs még egy bolond, aki ennyi pénzt adna ki egy macskáért. Aztán rájöttünk, hogy Szerbiában két dolgot lehet eladni: ami nagyon olcsó és ami nagyon drága. Ez a nagyon drága kategória, a kiscicák eladásával soha nincs gondunk.

* Kiállításokra jártok?

— Igen, a kandúrunk champion lett. Belgrádban vettünk részt egy macskakiállításon, tele volt a terem hatalmas, szebbnél szebb szőrös cicákkal, mi voltunk az egyetlenek, akik kopasz macskával érkeztünk, viszont nálunk gyűlt össze a legnagyobb tömeg. Mert ez a macska különleges, teljesen más, mint amit az emberek megszoktak. Most pedig Temesvárra készül a kandúrunk, ha ott nyer, akkor nemzetközi győztes cica lesz belőle.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Vigyázz, kész, rajt!
Szabadkai Napló
Turistacsalogató zsinagóga
Szabadkai Napló
Facebook

Támogatóink