home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Szivárvány nyári zápor után
Farogi Anna
2017.08.24.
LXXII. évf. 33. szám
Szivárvány nyári zápor után

Esik eső, csöpörög, Paprika Jancsi nyöszörög — hangoskodott a gyermekcsoport. Mondogatták, mondogatták a mondókát, egyre csak mondogatták, miközben az eső eleredt, egyre jobban esett, nem is esett, hanem ömlött, zuhogott, szinte esőfüggönyt varázsolt.

Közelebb mentem hozzájuk, és kíváncsian kérdeztem meg tőlük, kitől tanulták ezeket a vidám, egyúttal szomorú sorokat. Eleinte nem akartak válaszolni a kérdésemre, csak mondogatták a mondókájukat, majd pedig beszaladtak egy nyitott folyosóra, ám végül egy kipirult arcú kisfiú elárulta, hogy a nagymamájától tanulta. A nagyi pedig még gyermekkorában hallotta, akkor, amikor egy hirtelen lezúduló esőben, mezítlábasan kint járt az utcán. Meleg volt, az utca gyerekei mind kint tartózkodtak, és jólesett nekik a mezítlábaskodás. Ám csak ekkor jött az igazi élvezet: a lezúduló zápor gyorsan megtöltötte a földön lévő kis gödröcskéket vízzel. Öröm volt bennük járni, a pocsolyákban taposni, ugrándozni bennük, sőt, cuppogni is a felázott földben, a sárban — mesélte a nagyi. Olyan volt ez, mint amikor kacsák, libák menetelnek a sárban, vízben, lefröcskölve maguk körül mindent, így önmagukat is.

— Nevettek, kacagtak — mesélt tovább a kisfiú —, miközben tetőtől talpig vizesek, sárosak lettek. Egymást nézegették, és jót mulattak pöttyeiken. Amikor kijátszották magukat, kiálltak a téglaútra, és a leömlő meleg eső máris szorgoskodott: alaposan letusolta, megfürdette őket. Azután csuromvizesen toporogtak, sőt, a szakadó esőben egymásról dörzsölték le a még rajtuk maradt sarat, azt, amelyet az eső „elfelejtett” lemosni — fejezte be nagyija történetét a kisfiú.

De jó is lehetett akkor a gyerekeknek! Manapság ezt nem tehetik meg, mert a környezetük sajnos nem olyan tiszta, ráadásul balesetveszélyes, mert sok az eldobott, törött üveg, a műanyag és sok más veszélyes hulladék — állapították meg a gyerekek.

Ám a mi esőnk, a mi záporunk, amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is illant, más tájakra száguldott esőfelhőivel. Az égen váratlanul megjelent az aranyos, tündöklő, meleg napocska, és a még a levegőben libegő vízcseppek tükrében gyönyörű szivárványhidat varázsolt, melyet ámulva-bámulva néztek. A sokszínű szivárványban gyönyörködve észre sem vették, hogy közben megszáradtak a napsütésben. A szivárvány pedig ott tündökölt az égen, árasztva, mutogatva gyönyörű színeit: a sárgát, kéket, pirosat, lilát, zöldet és ezek árnyalatait. Minden tekintet erre a gyönyörű, tarka hídra irányult, s hogy, hogy nem, félkör alakban, ívben, összekötötte az eget a földdel…

A gyermekek körében megindult a találgatás, a képzelődés. Vajon kik járhatnak a szivárványúton, milyen élményekkel jönnek, mit mesélhetnek arról a világról, mi minden történhet ott, vannak-e ott mesebeli lények, kik ők, mit cselekszenek, hogyan élnek?

— És képzeljétek: a szivárványhídon, ott messze, messze fönn, megjelent hat gyönyörű, fehér táltos ló pompás, káprázatos hintót röpítve. A lovak nyakán sárga csengő csengett, miközben fülbemászó dallamot hallattak. A hintót hat délceg lovag követte pejlovon — kezdett mesélni Peti.

Őket kacsalábon forgó kastély, terült asztalka, aranyat köpő szamár, okosocska botocska, szépen szóló furulya, Szélike királykisasszony, Egyszemű, Kétszemű, Háromszemű, Kígyós Jancsi, a zöld szakállú király, három törpe, szitakötők serege, Huncutka, a mókus, a brémai muzsikusok és ki tudja még, hányan követték. Azaz csak követni szerették volna, mert a szivárványhidat hogy, hogy nem, a melegen sütő napocska fölszárította, s volt-nincs hidacska — egyszerűen eltűnt, és vele együtt eltűntek a jövevények is.

— Dehogy tűnt el, ismét ott van, ott ereszkedik le a hídon űrhajóban egy űrutas — kiáltotta Jancsi. — Nézzétek csak a kikandikáló űrhajóst! Milyen különleges űrsapkája, szkafandere van! De jó volna felpróbálni! Nicsak, még egy űrhajó, majd még egy. Ki ülhet benne? Képzeljétek, egy Lajka nevű kutyus! Őt követi a másik hajóban egy hintázó majom. Milyen csodálatos látvány! — áradozott Jancsi.

Ám ezzel még korántsem ért véget az áradat, a szivárványhídon leereszkedő menet. Ott gurultak a különféle furcsa, nem hétköznapi, egyúttal érdekes űrjárművek, utánuk gépemberek, robotok sokasága ismeretlen szerkezetekkel.

Ekkor már minden gyerek részt vett a találgatásban. Kiáltozva sorolták azt, amit láttak, azaz képzeltek. Voltak ott karddal, dárdával, védőpajzzsal, különféle űrrevolverrel felszerelkezettek, olyanok, akik különleges harckocsit irányítottak, és olyanok is, akik virágokkal feldíszített kocsihoz hasonlókat toltak maguk előtt. Ezek telis-tele voltak különféle süteményekkel, cukorkákkal, csokoládéval.

A levegő sütemény- és virágillatú volt. Hangosan sóhajtoztak a gyerekek: Milyen jó volna, ha megkínálnának bennünket! Milyen jót falatozhatnánk, milyen jólesne a kóstolgatás!

— Vajon látogatóba jönnek hozzánk, vagy csak kíváncsiak ránk — találgatták —, esetleg ismerkedni, barátkozni szeretnének velünk? Ám választ nem kaptak, mert odafenn a magasban megszólalt egy hang számukra ismeretlen, érthetetlen nyelven, és láss csodát!, hirtelen mindahányan eltűntek. Valószínűleg valaki visszavezényelte a furcsaságokból álló csapatot. Amilyen gyorsan és váratlanul jöttek, még annál is gyorsabban mentek el.

A gyerekek egy kis ideig szótlanok maradtak, csalódottaknak érezték magukat, hiszen megszűnt, véget ért az álmodozásuk, de csakhamar megvigasztalódtak, és elkezdték tervezgetni, ők hova szeretnének eljutni a szivárványhídon. Volt, aki az ismeretlen világűrbe akart volna űrhajón utazni, volt, aki Meseországról álmodozott, és olyanok is, akik az Óperencián túlra kívánkoztak. Olyanok is akadtak, akik a semmittevés országába akartak volna menni, oda, ahol nincsenek kötelességek, ahol semmit sem kell tenni, csak heverészni, és ahogyan a mondás tartja: várni a sült galambot… Kevesen akadtak, akik kutatóközpontokba kívánkoztak, mondjuk, obszervatóriumba, csillagvizsgálóba.

Ti, pajtikák, gondolkodtatok-e már, hova szeretnétek eljutni a szivárványhídon? Tart még a nyár, gyakran lehet még záporeső, utána pedig szivárványhíd és sok-sok álmodozási lehetőség. Tehát rajta, alkalomadtán bátran fogjatok hozzá!


A nyitókép illusztráció: Depositphotos.com

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..