A sziváci temetőben - Barát István fotója

Foga volt a napnak - mondanák az öregek arra az időjárásra, amely szombaton fogadta Szivácon a számos vajdasági irodalombarátot. Az idei Szenteleky Napok kezdetén Csernik Attila képzőművész nyitotta meg a Látványterek című tárlatot. A kiállításon négy fiatal alkotó, Antal László, Bakos Anita, Gubik Korina és Jelacsity Szilvia mutatkozott be, akikről méltatójuk azt állította, most vizsgálják lelkük legbensőbb zugait. Faragó Kornélia egyetemi tanár, tanulmányíró, a Szenteleky-tanács elnöke köszöntötte a megjelenteket, és hangsúlyozta: Szivác olyan kulturális, irodalmi jelentést és jelentőséget ad a találkozásoknak, hogy érdemes eljönni. A Szenteleky-életmű jegyében való gyülekezés alapelvei máig vállalhatók. Kitért arra is, hogy bizonyára feltűnést kelt a program résztvevői között a sok fiatal, de ez azért van, mert ők lesznek az itt megfogalmazódott gondolatok hordozói.
A mai találkozás részesei a kulturális cselekvés egy formáját vállalták annak érdekében, hogy élővé tegyük ezt a helyet, hogy továbbvigyük a hírét, és kiemeljük a kulturális mindennapokban rá váró elszigeteltségből - mondta Faragó Kornélia, és bejelentette Ózer Ágnes történész-muzeológust, a felújított Szenteleky-emlékszoba munkálatainak az irányítóját. Az 1970-es évek elején ugyanis Szivácon Kristály Klára tanító néni gyűjtőmunkájának eredményeként létrejött egy olyan személyhez kötődő ereklyetár, amely muzeológiai szempontból az emlékgyűjtemények közé sorolható.
Annak az íróegyéniségnek a szelleme előtt tisztelgünk, aki minden erejét latba vetve azon munkálkodott, hogy a két világháború közti időszakban a trianoni sokkban lévő vajdasági magyarságot szellemében ismét újraszervezze és lábra állítsa - hallottuk Ózer Ágnestől, aki Önazonosságunk emlékhelyén című előadását a következő gondolatokkal zárta: - Itt szembesülhetünk múltunkkal és jelenünkkel, és akkor a bizonytalan jövőnket is vállalni tudjuk. Ennek az emlékszobának, amelyet Szenteleky Kornél szelleme és tekintete ural, megvan ez az ereje, mert ha nem is anyagi mivoltában, de szellemében itt van minden, amit a vajdasági magyarság 1918 óta magának megteremtett, így az is, amit azóta elvesztett.
Az Élő antológia vendégeként Bencsik Orsolya prózáját olvasta fel, Jairo Dorado Cadilla pedig galíciai távlatból idézte fel a vajdasági magyar irodalomhoz fűződő élményeit. A Szenteleky-színpadon Táborosi Margaréta fiatal színésznőt láthatta a közönség.
A 2007. évi Szenteleky Kornél Irodalmi Díjat Ilia Mihály irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára vette át az egyetemes magyar irodalmi életen belüli szakmai kapcsolatok alakításáért és több évtizedes ápolásáért, valamint a határon túli magyar irodalmak, közöttük a jugoszláviai/vajdasági magyar irodalom szenvedélyes figyelemmel kíséréséért és értékeinek affirmálásáért. A Bazsalikom Műfordítói Díjat Vickó Árpád újságíró, műfordító kapta a kortárs magyar irodalom, valamint a kortárs vajdasági magyar irodalom jelentős alkotóinak, műveinek több évtizedes színvonalas, szinte programszerű tolmácsolásáért. A kitüntetetteket Harkai Vass Éva, a bírálóbizottság elnöke méltatta.
A záróműsorban bemutatkozott a kúlai Bartók Béla Vegyes Kórus Berkó László vezényletével, valamint a veprődi Kossuth Lajos és a házigazda művelődési egyesület tagjai. A jelenlévők megtekinttették az újvidéki Városi Múzeum munkatársainak szakmai segítségével megújult emlékszobát, majd a főutcán ahhoz az elhanyagolt állapotban lévő házhoz mentek, amelyben 1920-33 között élt és alkotott Szenteleky Kornél. Az emléktábla megkoszorúzása előtt Hugyik Ella Tolnai Ottó Vázlatok egy Szenteleky-sorra című versét adta elő. A sziváci katolikus temetőben Gazsó Hargita Szenteleky Kornél örök érvényű sorait idézte: Ugart kell törni. Végül a hagyomány jegyében néhány szál fehér szegfű került a göcsörtös akácfa oltalmában lévő sírkőre, és az emlékezők, hogy Juhász Erzsébet találó megfogalmazásával éljek, elköszöntek ,,mindannyiunk nagyapjá”-tól.