Varga Zoltán atya, körzetvezető elmondta, tizenketten voltak összesen. A szakács meg ő Muzslyáról érkezett, egy lány csatlakozott hozzájuk Péterrévéről, a többiek pedig szajáni fiatalok voltak. Két őrs, egy fiúkból és egy lányokból álló vett részt az egyhetes táborozáson.

Az élményben többnyire olyan gyerekeknek volt részük, akik először aludtak sátorban, haza pedig mindannyian jó tapasztalatokkal tértek. A plébánia udvarában kellemesen érezték magukat, a foglalkozásokra viszont az erdőben került sor, mert a homokpusztában való folyamatos tartózkodás nagyon megnehezítette volna a mindennapjaikat. A rekkenő hőségben néhányan csak a vizet hordták volna, ha pedig még az ételeket is maguk készítik, akkor teljes egészében ezzel telik el az idejük. Varga Zoltán atya szerint a részvevők így is belekóstolhattak a tábori élet szépségeibe és nehézségeibe. Mindenkinek minden napra megvolt a feladata. Az idei keretmesének a János vitézt választották, játék közben ezt a történetet elevenítették fel egy-egy jelenetet kiragadva, elemezve.

A fiatalok közül Tóth Orsolya, Kovács Viktor és Tóth Ádám osztotta meg velünk élményeit. Orsolya két éve cserkész, és már korábban is táborozott. Mint mondta, sok hasznos ismeretre tett szert, a csomókötést is jó volt átismételni. Ádám előítéletekkel indult az első táborozására, azt hitte, unalmas hét elé néz, de nem így történt — a napok igencsak izgalmasra sikeredtek. Szerinte fontos, hogy az erdőben tudjanak tájékozódni, és örül, hogy a csillagképekről is tanultak. Viktor a sátorállítást és a tábortűz meggyújtását említette hasznos tapasztalatként. Fontos ugyanis, ha esténként, amíg a jó hangulatú barátkozás, beszélgetés folyik, világítson, illetve melegítsen a tábortűz, ha arra van szükség. A gyerekek érdekesnek tartották a játékokat, valamint arról is beszámoltak, hogy a cserkészfüzetekbe a növények leírása is bekerült.

A keretmesét, János vitéz történetét mindenki ismerte, ezért nem okozott nehézséget esténként az őrsöknek előadni egy-egy jelenetet. Zoltán atyától egy-egy felvarrós emléket kaptak, hogy általa is felidézhessék az első táborozásukat.