Soványabb pénztárca, gazdagabb lélek

Soványabb pénztárca, gazdagabb lélek

Az állítólagos január egyik hétfőjén lázasan kezdődött a hét abban a szabadkai utazási irodában, amelyhez már évek óta hűséges vagyok.

Sem az időjárás, sem az évszak nem hat rám különösebben, szeretem azt, ami következik, hiszen szerencsére nem vagyunk tájfunoknak, földrengéseknek, árvizeknek és vulkánkitöréseknek kitéve, úgyhogy a mínuszállapotokkal is ki vagyok békülve, ha úgy alakul.

A hétfő reggelt megszégyenítő mosollyal az arcomon, nagy lendülettel nyitottam be a csábítóbbnál csábítóbb utazási ajánlatokkal teletűzdelt irodába, melyben öten várakoztak előttem. Telelés, görög és török nyaralás, milánói városnéző körút és egy prágai hétvége sorakozott fel előttem. Gondolatban már Toscanában jártam, és boldogított a tudat, hogy már csak néhány kattintás, illetve mondat választ el attól, hogy az utazás papíron a kezemben legyen.

Megfogadtam a tapasztaltabbak tanácsát, akik azt mondták: addig utazz, amíg van rá időd, pénzed, kedved és nem utolsósorban egészséged. Mindent ki lehet sakkozni időbelileg és anyagilag egyaránt, ráadásul valóban azt kell mondanom, hogy nevetséges összegekről van szó.

Tudom, ahol nincs pénz, ott még a kevés is rengeteget számít, viszont sokszor észre sem vesszük, hogy milyen fölösleges kiadásokkal spórolhatnánk meg egy utazás árát. Mindig keresem a rosszban a jót, így az ország jelenlegi helyzetét elnézve annyi hasznunk legalább van belőle, hogy szinte aprópénzért el tudunk utazni a világ messzi tájaira. Az alacsony átlagfizetés miatt ugyanis az utazási irodák is kénytelenek elérhetőbbé tenni az árakat — persze most nem a luxusutakra gondolok.

Kéthavi lakbérembe kerül egy hatnapos, olaszországi út, mely viszont élménybe átszámolva plusz háromévnyi életkedvet eredményez. Azt hiszem, ez nem rossz arány, ami azt bizonyítja, érdemes kimozdulni. A nyaralásokon és a városnéző kirándulásokon arra azért figyelek, hogy ne költekezzek fölöslegesen. Nem pénzt szórni megyek a távolba, hanem meggazdagodni, mert a látnivalók, az illatok, a hangulatok már önmagukban egy olyan gazdagságot adnak, amelyet más nem képes, vagyis nem úgy.

Aki tehát szeret világot látni, új kultúrákat megismerni, miközben pihen és feltöltődik, az ne keseredjen bele az itthoni hétköznapokba, mert egy-egy út után a hazatérés is édesebb.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A terapeuta
Heti Jegyzet
Árhullám
Heti Jegyzet
Facebook

Támogatóink