Szalai Attila átveszi a VMÚE díját Léphaft Páltól (Szabó Attila felvétele)

A karikatúrának nagy hagyománya van Vajdaságban. Noha művelői nem voltak sokan, ez a műfaj szinte a kezdetektől fogva része volt a vajdasági magyar sajtónak. Napilapunk és hetilapunk ma is állandó karikaturistát foglalkoztat, s akik nem ismerik őket személyesen, rendszerint rácsodálkoznak, hogy a két rajzoló nemcsak hogy nem konkurenciaként tekint a másikra, hanem nagyon is jó barátságot ápol. Kettejük kapcsolatát Szalai azzal a Sajdik Ferenc-rajzzal illusztrálja, amely 1975-ben a Cartoon 75 című nemzetközi grafikai kiállításon nagydíjat is nyert. A Bolondok című képen gyerekkorunk meséinek rajzolója két egymással háborúzó várat rajzolt le, s az egyik tövében két csörgősipkás udvari bolond barátkozik egymással, mit sem törődve a fejük felett dúló csatával. Valahogy így van ezzel a Magyar Szó és a Hét Nap karikaturistája is, és ezt bizonyítják Léphaft Pálnak az Ecet és méz között című recenziójában megfogalmazott bevezető gondolatai is, melyekkel a könyv lapozóját Szalai rajzainak értelmezésére hangolja.

A Sport, Művészet és Rock & Roll című kötet valóban erre a három, a szerzőt leginkább foglalkoztató témakörre tagolódik. Egy fanatikus sportrajongóról beszélünk ugyanis, aki nemcsak követi az élsportolók pályafutását, hanem maga is aktív, legyen szó futballról, kerékpárról vagy futásról. Mindig naprakész az aktuális sporteredményeket illetően, rajzai pedig szinte másodpercekkel a győztes gólok, új rekordok után születnek, és egyértelműen a legfrissebb érdemekről számolnak be. Így ábrázolja például a kétéltű úszókat, Cseh Lászlót és Hosszú Katinkát, a futballcsatárokat, Francesco Tottit, Cristiano Ronaldót és Fabio Cannavarót vagy a nagy teniszezőket, Szeles Mónikát, Novak Đokovićot és Roger Federert, illetve sok más sportolót, ökölvívót, edzőt, sakkozót és evezőst.

Szerda Zsófi videóportréja Szalai Attiláról:

A kötetben a legkevesebb tér a művészetnek jutott ugyan, de mégis itt vannak azok a nagy alkotók, írók, költők, színészek és művészek, akiknek a filmjei, rajzai vagy szövegei leginkább hatással voltak rá: Jack Nicholson, John Wayne és Woody Allen, Kosztolányi Dezső, Leonardo da Vinci vagy éppen Léphaft Pál.

Természetesen külön egységet alkotnak azok a nagy zenei előadók is, akiknek koncertélményéért, ha kellett, Szalai képes volt több száz kilométert is utazni. A Rock & Roll mellett a jazz, a blues és a popzene sztárjai, Prince, B. B. King, Peter Gabriel vagy a magyar örökzöld zenészek közül Somló Tamás, Deák Bill Gyula, Dresch Mihály és Lajkó Félix is megelevenednek a rajzain.

Szalai rajongásának, fáradhatatlan lelkesedésének köszönhető az is, hogy a rajzok mellett több helyen is látható az ábrázolt személy aláírása, melyet meccsen, koncerten, közönségtalálkozón vagy éppen postai úton kapott az általa jegyzett karikatúrára. És mintha ezek volnának a rajzok befejező vonásai is, mintha ezekkel válna kerekké egy-egy történet, mely a rajzokból kiolvasható.

Kimondatlan maradt, de az olvasó valójában egy hommage-kötetet forgathat, melyben Szalai Attila tisztelettel adózik a mesterei előtt, akiket nemcsak a tehetségük, hanem az elszántságuk és a kitartásuk miatt is nagyra tart, s ezeknek az érdemeknek az odafigyelésére inti olvasóját is — sajátos fűszerezéssel, sótlanság helyett édes-savanyú szószban.

Kattints az alábbi képre, és olvasd el Szalai Attila adatlapját is:

Kattints az alábbi képre, és tekintsd meg a szerző, Gyurkovics Virág adatlapját is: