Séta a barátok kolostorában

Séta a barátok kolostorában

Ferences rendház, zsinagóga, pravoszláv templom. Három gyönyörű épület, három kultúra, melyekben együtt maga Szabadka van jelen.

Nem kell csodálkozni, hogy éppen ezek voltak az Európai Örökség Napok városi rendezvénysorozatának állomásai. Varázslatos helyekre lehetett belépni, ahová egyébként nem, és miközben megilletődve nézelődtünk, csodálatos történeteket hallhattunk a történelmi-kulturális túra vezetőitől.

A barátok temploma mesésen szép épület, a kolostor sejtelmessé teszi, akárcsak a tudat, hogy egykoron itt állt a szabadkai vár. Ki ne nézte volna meg, vagy mutogatta volna büszkén ismerőseinek, hogy látod, azok ott az egykori vár téglái, ott, ahol nincs vakolat! Pedig...

— A déli szárnyon a kibontott falrész nem a valamikori várfal maradványa, ahogyan sokan gondolják. A XVIII. században felépült kolostornak ott volt eredetileg a bejárata, a torony alatti bejárat csak a XX. századi átépítéssel keletkezett — mesélte idegenvezetőnk, Korhecz Pap Zsuzsanna restaurátor, a Szabadkai Városi Múzeum munkatársa.

A közönség beléphetett a rendház ebédlőjébe, felmehetett az első emeletre, bejárhatta a folyósokat, megnézhette a festményeket, az ablaküvegen át beleshetett a könyvtár homályába, leláthatott a ferencesek csodálatos kertjébe.

— 1730 és 1736 között épült, majd a templomba háromemeletes barokk oltár került, melyet a XX. században kiselejteztek. Négy kép maradt meg belőle, ebből kettőt láthatunk a rendház ebédlőjében, a Szent Mihály-főoltárkép és a Szent György-középkép pedig a templomban található. Az ebédlőterem eredetileg szélesebb volt, ezért vannak a két sarkában megfelezett képek. 1995-ben restauráltuk a belső teret, a Szűzanyát angyalokkal és a Szentháromsággal ábrázoló mennyezeti falfestmény mögött egy freskóra bukkantunk, de kutatásokat akkor senki sem végzett, így szinte semmit sem tudunk róla. A keretezésből és abból a néhány kicsi részletből, amely kilátszott a hulló, pergő réteg alól, sejthető, hogy egy XVIII. századi réteg bújik meg alatta — magyarázta Korhecz Pap Zsuzsanna. — Az első emeleten a ferences szentek és boldogok különleges arcképsorozatát láthatjuk, ilyen sehol, egyetlenegy Kárpát-medencei kolostorban sincs. Eredetileg harmincöt képből állt, a ferences atyák és a korabeli szabadkai polgárok rendelték meg 1793 és 1795 között egy Mathias Hanisch nevű festőtől, aki Prágából érkezett ide, majd Zomborban telepedett le. A festményeket 2012 és 2015 között restauráltam. Két másolatot kellene még elkészíteni, hiszen most már csak harminchárom kép található itt. Az egyik alkotást még a XIX. században elajándékozták a szegedieknek, a másik pedig nem tért vissza egy kiállításról.

— Az évfordulón Szent Antal napja alkalmából egy hétig bárki megtekinthette a kiállítást — hangsúlyozta Zdenko Gruber, a kolostor gvárdiánja. — Különleges alkalmakkor előzetes egyeztetés és bejelentkezés alapján lehet bejönni. A gazdag képgyűjteményünk mellett értékes könyvtárunk is van, XVI—XVII. századi ritkaságokkal. Ezeket szeretnénk mindenki számára elérhetővé tenni valamilyen formában. Elkezdtük a digitalizálást, de nagyon lassan haladunk. Jelenleg mindössze hárman élünk itt. Hogy miért ilyen kevesen? Először is kevés a gyerek. Aztán nézze meg a vallás helyzetét, a családokat! Ami az épületet illeti, úgy látszik, előreléptünk a megóvás tekintetében. A város aláírta a szerződést a Vízművekkel, a pénzt is elkülönítette, így már csak a közvállalaton múlik, mikor sikerül felszámolni a templom melletti emésztőgödröt, mely súlyosan veszélyezteti a bal oldali torony stabilitását.

A 300 éve letelepedett ferencesek temploma és kolostora Szabadka meghatározó szellemi központja volt. A XVIII—XIX. században folyamatosan harminc-negyven szerzetes élt itt. Ők irányították Szabadka életét az iskoláztatás, a hitélet terén, gimnáziumot alapítottak, gyógyítottak, vezették az anyakönyveket.


Fotó: Szabó Attila, videó: Szalai Attila

 

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink