Most, az állatok világnapján örömmel állíthatom, hogy két magyar kutya, Bukfenc és Jeremos neve már a világ számos országában ismerősen cseng. Röpke tíz-tizenöt éves életükben — amennyi egy ebnek a földön megadatik — a hűséges japán Hatschiko, az űrvándor Lajka vagy a westerncsizmás világ Rin Tin Tinje mellett ugyanis egyre többet olvashatnak róluk a kutyakedvelők.
Mindez Csányi Vilmosnak köszönhető, aki az ELTE Etológiai Tanszékén éveken át vizsgálta az ebeket, hosszú küzdelmet folytatva a szakma vaskalapos köreivel. Néhányan közülük még azt is kétségbe vonták, hogy az állatok egyáltalán gondolkodnak.
A nemzetközi figyelem először akkor irányult Csányiékra, amikor egy hawaii konferencián bemutatták a vakvezető kutyákkal végzett kutatásaik eredményét. Olyan együttműködésre figyeltek fel ebek és látássérült gazdáik között, amelyhez foghatót eddig csak emberek egymás közötti kapcsolataiban ismertünk, állatoknál soha. Az igazi áttörés azonban később, a kétezres években történt. A budapesti kutyaetológiai kutatások módszereit ekkor kezdték átvenni a külföldi laboratóriumok, szerte a világban.
Csányi a „hivatalos” kísérletek végzésén kívül bő egy évtizeden át figyelte saját kutyáit is, tapasztalatait megírta a Bukfenc és Jeromos c. kötetben, hatalmas népszerűségre téve szert a szakmán kívüli kutyás olvasók körében. A könyvnek több magyar és külföldi kiadása jelent meg, legutóbb 2012-ben, A kutyák szőrös gyerekek címmel. 2006-ban angolul paperback formátumban is kiadták, immár bestseller méretű olvasótábort biztosítva az idősebb hosszú szőrű Bukfencnek, és a fiatalabb pumi-husky keverék Jeromosnak. Az éveken át tartó, szakmai megfigyelésekkel, kísérletekkel támogatott szituációtörténetek, és a kutyák egy-egy feladatra adott reakcióinak pontos leírása hűen tükrözték az ebek gondolkodását, viselkedését, egyéniségét, az olvasó pedig belekóstolhatott a kutyalélektan különféle spektrumaiba, szívébe zárta a két kedves négylábút.  
Jelenleg a fiatal munkatársak viszik tovább a zászlót, a hetvennyolc éves tudós pedig nógrádi házába visszavonulva regényeket, esszéket ír, és saját — intézeti körülményeket nélkülöző, ám sok éves szakmai tapasztalatra épülő — megfigyeléseiből szerkeszti a kutyák gondolkodásáról, viselkedéséről szóló újabb könyveit.

A kutya és az ember kapcsolata

* Számos vita szól arról, hogy hol a legjobb a kutyának. Egyesek szerint a négylábú házőrző az udvar büszke őre, mások tanyára vinnék, ahol kedvére szaladgálhat, és embert alig lát. Megint mások lakótelepi lakásban tartanak kutyát, és arra esküdnek, hogy a gazda közelsége, gondoskodása teszi boldoggá az ebet. Kinek van igaza?
— A kutyák természetes élőhelye a hosszú háziasítás során az emberi környezet lett. Emberi környezet sokféle van, kunyhó, palota, lakótelep — mindezek jégmezőn, sivatagban vagy magas hegyekben. A közös bennük az ember. A kutya jól érzi magát, ha együtt lehet az emberrel.
* Olvasom, hogy az állatok simogatása bizonyítottan stresszoldó, terápiás hatású. Képzeljünk el egy szituációt: valaki kutyát tart otthon, és a fia úgy jön haza az iskolából, hogy egyest kapott számtanból, majd a nagyszünetben az osztálytársai kigúnyolták.
— Én azt gondolom, hogy egy ilyen gyereket leginkább a szülei hanyagolnak el, és nagyobb figyelmet, együttes szórakozást, tanulást igényel. A sokkal fontosabb szülő mellett persze sokat segíthet egy kutya, akivel szaladgálni, játszani, kirándulni lehet. Ezek mind stresszoldó hatásúak.
* A gazdátlan ebeket szívesen hasonlítgatják a kóborló farkasokhoz, ám épp az ön könyveiből tudjuk, hogy szakmailag ez nem állja meg a helyét. Létezik-e megoldás a kóborló ebek helyzetének tisztességes kezelésére?
— A kóbor kutyák problémája az egész társadalmat érinti, mert érző, emberszerető lényeket hajítanak ki, amelyek ettől éppen úgy szenvednek, mint az emberek. A megoldás a szüntelen felvilágosításban, a kutyák emberhez való viszonyának, érzelmeinek az ismertetésén van. Sokat segítene, ha valóban kötelező lenne az egyedi megkülönböztetésre alkalmas chip, amely növelné a gazda felelősségét. Fontos lenne az is, hogy a tenyésztésre nem szánt kutyákat ivartalanítsák, ez a viselkedésükben kizárólag az agresszió csökkenését okozza, és megakadályozza a szaporodásukat. Angliában a kutyák kilencven százaléka ivartalanítva van, pedig az angol nagyon kutyaszerető nép.
* Az ön könyveiben sokat olvashatunk a civilizáció hajnalán ragadozókkal küzdő, csapatban jól összedolgozó emberről. Mára az egész bolygót uraljuk, mégis riogat a természeti források kiapadása, a klímaváltozás és a túlnépesedés. Ezek mennyire logikus folyamatai az emberi evolúciónak, és mit tehetünk ellenük?
— A bolygó egésze ma már egyetlen rendszer, amelyet különféle szabályozó folyamatok tartanak épségben. A megoldások nem egyéni szinten jelennek meg, hanem államok, államszövetségek szintjén. Az egyén akkor teszi a legjobbat, ha értelmes, tájékozott, a természetvédelem kérdéseiben járatos embereket küld a társadalom minden fontos posztjára, elsősorban a parlamentekbe. Továbbá nagyon fontos, hogy a problémákkal mindenki személyesen is megismerkedjék, tájékozódjon. Csak tájékozott emberek mentheteik meg a bolygót.
* Szeptemberben új kötete jelent meg, a Segítség, kutyás lettem!
— Valójában nem is egy, hanem két könyvem készült mostanában.  Az első, a Segítség, kutyás lettem! azoknak szól, akiknek eddig nem volt kutyájuk, vagy nem nagyon figyeltek rá. Jól olvasható fejezetek veszik sorra a kutyatartás kérdéseit. A kezdőknek eligazítást, a tapasztaltabbaknak a ráismerés örömét nyújtják. A második könyv is hamarosan megjelenik Jeromos, a barátom címmel. Ez egyetlen kutya megfigyeléséről szól, és azoknak készült, akiket érdekelnek a kutyaelme kérdései, a kutya intelligenciája, problémamegoldó képessége, és természetesen a gazdához való viszonya.
* A kutya igyekszik megérteni az emberi beszédet, sőt kérdez is, például az ember elé ül, jelentőségteljes módon néz ránk, farkát csóválja. Egy interjúban ön azt nyilatkozta, néhány évtized múlva az emberi beszéd primitívebb utánzására is képesek lesznek a kutyák. Ezt érthetjük úgy, hogy emberi hangon fognak megszólalni?
— A modern genetika sok mindenre képes, rövidesen tisztázzák, hogy az ember nyelvhasználata milyen genetikai változásokhoz kapcsolódik, ezek ismeretében, irányított tenyésztéssel, és megfelelő szelekcióval egészen biztosan létre lehet majd hívni beszélő kutyát.
* Milyen fórumokat, műsorokat vagy internetes oldalakat tudna ajánlani azoknak, akik a kutyákkal, állatokkal kapcsolatos legújabb etológiai kutatásokra kíváncsiak?
— Az ELTE Etológiai Tanszékének van egy családi kutyaprogramja, amely sok kutatásról beszámol közérthető nyelven, képekkel, videókkal. Ezt ajánlom: http://kutyaetologia.elte.hu — a Hírek, majd a Hírlevél fülek alatt lehet feliratkozni a Családi Kutyaprogram Hírlevélre. 

Csányi Vilmosról röviden:
Az ELTE Etológiai Tanszékének alapítója, sokáig tanszékvezetője, tagja a Magyar Tudományos Akadémiának és a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának.
1935-ben született.
1958-ban vegyészmérnöki diplomát szerzett.
1965-ben védi meg a biológiai tudományok kandidátusi értekezését.
Témája: a biológiai fehérjeszintézis szabályozása.
1970-ben akadémiai doktori fokozatot szerez. Témája: a molekuláris biológia.
1973-tól az Élet és Tudomány szerkesztőbizottságának tagja.
1999-ben csillagot neveznek el róla a Kutya csillagképben.
2000-ben megkapja az Év Ismeretterjesztő Tudósa díjat.
2001: Pázmány Péter-díj.
2003: Széchenyi-díj.
2004: Príma díj.
2011: Szilárd Leó professzori ösztöndíj.