Segélykiáltás újrahasznosítással

Segélykiáltás újrahasznosítással

Újrahasznosítás a gyűjtőneve mindazoknak a tevékenységeknek, amelyek célja, hogy a hulladékká váló tárgyakat (flakonokat, üveget, gumiabroncsot, papírt stb.) átalakítsák, és ezzel csökkentsék a természetes anyagok felhasználását.

A folyamatra az angol nyelvben a recycling szót használjuk, mely jobban kifejezi, hogy arra a környezettudatos körforgásra gondolunk, amikor a nyersanyagból a késztermék és a hulladék fázisok után ismét nyersanyag lesz.

Az újrahasznosítással kímélhetjük Földünk erőforrásait, például a papírgyártáshoz kevesebb fát kell kivágni, de az sem elhanyagolható szempont, hogy a környezetünket kevesebb szeméttel terheljük. Ezen a területen különlegességként tartják számon a magyar szabadalomként bejegyzett kartonbútort, mely már meghódította a fél világot, valamint említhetnénk az „újrapapírból” gyártott termékek széles skáláját is.

Sok kortárs művész hulladékká vált tárgyakat használ fel az alkotásaihoz, amit egyfajta segélykiáltásként is felfoghatunk. Az alkotók így próbálnak rámutatni arra, hogy nem megfelelőek vagy inkább rosszak a fogyasztási szokásaink.

A recycling art egyik vajdasági képviselője az óbecsei Kiss Zoltán magánvállalkozó, az Ökobecse Polgári Egyesület elnöke, aki nem mindennapi hobbival dicsekedhet. Újrahasznosított papírból képzőművészeti alkotásokat, képeket készít. (Én például a zentai kiállításán látott jó néhány alkotását el tudnám képzelni a lakásunk díszeként.) Az amatőr művész az önkifejezésnek ezt az egyéni, sajátosan kreatív módját választotta, hogy ráirányítsa a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Képeit a többi közt már Csongrádon, Pécsett, Szegeden, valamint több vajdasági településen is megtekinthették az érdeklődők. A legközelebbi tárlatára márciusban kerül sor Újvidéken.

— A kiállításom tárgyai kizárólag újrahasznosított papírból készültek, erre a célra ugyanis mindenféle papír felhasználható. A módszer egyszerű: a vízbe áztatott papírból könnyen formázható massza képződik, mely sokféleképpen díszíthető. Én leginkább a még nedves alapanyagba préselem bele a különféle formákat, növényeket, magvakat, bogyókat vagy hulladékot, például üvegdarabokat. Száradás után a képek egy részét ki is színezem, vagyis így próbálom még különlegesebbé tenni — mesélte Kiss Zoltán, aki azt is elmondta, hogy ezzel a tevékenységgel az Ökobecse Polgári Egyesületben került közelebbi kapcsolatba. — Nagyon népszerű a környezetvédelemről és az újrahasznosításról beszélni, viszont a gyakorlatban keveset teszünk érte. A természettől folyamatosan elveszünk, de semmit sem adunk cserébe, sőt, ami még rosszabb: nagy mennyiségű hulladékkal, szeméttel szennyezzük az életterünket. A zentai Alkotóház falain az elmúlt öt évben végzett munkám egy része látható, a képeket úgy válogattam, hogy az összeállítás minél sokszínűbb és változatosabb legyen. Amikor hozzákezdtem, keveset tudtam erről a módszerről, de utánaolvastam, tájékozódtam a világhálón, próbálkoztam. Persze nem minden sikerült azonnal, de ennek a technikának az az előnye, hogy ha valamit elrontok, akkor az nem veszik kárba, hiszen mindig újra lehet hasznosítani.

Az Ökobecse Polgári Egyesület 2010-ben alakult meg, azóta főként gyermekekkel és fiatalokkal dolgozik, mert ez a korosztály szívesen fogadja a környezetvédelemmel kapcsolatos előadásokat, műhelymunkákat. A tagság önkéntes munkával járul hozzá a környezet és az élővilág megőrzéséhez.

— Évente tizenegy rendezvényünk van, igyekszünk minden korosztálynak megfelelő programot kínálni. A jeles környezetvédelmi napok alkalmából kiállításokat, versenyeket, foglalkozásokat szervezünk, emellett madármegfigyelést is végzünk. A legnépszerűbb az a csoportunk, amelyik a hulladék kreatív újrahasznosítását tűzte ki célul. A tagok általában papírral, műanyag flakonokkal és egyéb tárgyakkal dolgoznak. A kisgyerekekkel virágokat vagy állatokat készítünk, az idősebbek a többi közt ruhákat hoztak létre újrahasznosított textíliából, sőt, még egy divatbemutatót is rendeztek. Ez nagyon tetszett nekik, sok képet feltöltöttek a közösségi oldalra. Nem szájbarágósan, direkt módon hatottunk rájuk, hanem esélyt és lehetőséget adtunk nekik a változásra. A tevékenységeinket legtöbbször a természetben végezzük, ezáltal a gyerekeket is elmozdítjuk egy időre a számítógép és a televízió elől. Az idősebbekkel egyébként nehezebb dolgozni, mert berögzült szokásaik vannak, melyekről nem szívesen mondanak le. Azt tapasztalom, hogy nagyon sokan felismerték a környezetvédelem fontosságát, de gyakran nincs rá módjuk, hogy ezt a gyakorlatban is alkalmazzák. Csak egy példa: az emberek szívesen szétválogatnák a hulladékot, de a településeken nincs szelektív hulladékgyűjtő, illetve ha van is, akkor csak néhány szemeteskonténer áll rendelkezésre. Így nehezen érhető el a lakosság ökológiai szemléletformálása.

Kiss Zoltán az elhangzottakhoz hozzáfűzte, amíg a kiállításokon a közönség jól fogadja, illetve érdekesnek találja az alkotásait, addig folytatni fogja az újrahasznosított papír művészi megformázását.

A szerző felvételei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A székelykevei tájház
Riport
A szendrői vár
Riport
Facebook

Támogatóink