Ez rablás, ide a pénzt! - Azt hiszem, akkor kezdődött az egész, amikor visszajöttem a háborúból. Kicsit ''elszaladt” az agyam. Szép fokozatosan, szinte észre sem vettem, alkoholista lett belőlem, amire ráment két kapcsolatom is. Szerettem volna kimászni az italozás csapdájából, de nem...
Aznap reggel is a kocsmába indultam, de még zárva volt. Mivel esett az eső, bementem a közelben lévő kínai üzletbe, gondoltam, nézelődéssel ütöm el az időt. Észrevettem, hogy nyitják a pénzváltót, és abban a pillanatban villant az agyamba az ötlet. Vettem egy parókát meg egy jókora műanyag kést, átballagtam, közöltem az ott dolgozó nővel, hogy ez rablás, és azonnal adja ide a pénzt. Az egész három perc alatt zajlott le. Felpattantam a biciklimre, hazavittem a zsákmányt, betettem a szekrénybe és visszamentem a kocsmába. Jöttek a rendőrök, kérdezték, láttunk-e egy bizonyos személyt, aki kirabolta a pénzváltót? Mondtuk, nem láttunk, de én azonnal ajánlottam, menjünk, nézzük meg, mi történt! Aztán ott álltam, és figyeltem, mi zajlik. Belülről azonban azt éreztem, azt kívántam, fogjanak el.
Hogy mit csináltam a pénzzel? Volt egy öregúr, aki mindig kint aludt az utcán, annak például teletömtem a zsebeit bankókkal, és adtam belőle kölcsön is. Tulajdonképpen az a valaki bukott le, és ő árulta el, kitől kapta a pénzt. Az összeg nagyobb része még megvolt, amikor jöttek hozzám a rendőrök. Addig nem voltam büntetett előéletű, és a mai napig sem tudom felfogni, hogyan is támadt bennem ez a képtelen ötlet, meg hogy minden gondolkodás nélkül azonnal végre is hajtottam. Nem volt előre kitervezve, akkor is be voltam rúgva. Azt a pillanatot nem tudom megérteni, mert soha azelőtt ilyen eszembe sem jutott. Azóta is keresem a választ, de nem találom. Nem mondhatom, hogy az anyagiak miatt csináltam, mert volt mit ennem, volt hol laknom, italra is jutott pénz, metszettem a fákat gyümölcsösökben, rajzoltam meg faragtam már akkor is.
Mitrovicán egy évig restauráltam egy templomot, festettem, faragtam, javítottam. Az Úr oda irányított, mert én hiszek benne, akkor is imádkoztam. A templomban senki sem piszkált, nyugodt voltam. Aztán kiraktak egy tehénfarmra az állatorvos mellé. Ott már volt tévé, és telefonálhattam is, amikor akartam, sőt én javítottam meg a kerítést, hogy a kóbor kutyák ne jöjjenek be.
A börtönben az emberek elviselése a nehéz, hiszen én is összekerültem olyanokkal, akik 30-40 évet kaptak. Nekik nincs mit veszíteniük, kint talán már nem is tudnának élni. Az ilyenek a börtönben is továbbképezik egymást, semmi szépről nem tudnak beszélni. A legjobb, ha kívül maradsz az egészen, főleg agyban. Én is megpróbáltam kivonni magam könyvekkel, olvasással, rajzolással. Csak ne hallgasd őket, ne figyelj oda rájuk! Rám azt mondták, bolond barát vagyok, mert a templomban mindig magyarul énekelgettem, olvastam a Bibliából, fordítottam is nekik.
Van egy nagyon fontos szabály, a börtönben ne hazudj, ne verj át senkit, mert abba belehalhatsz. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a bűnözők között szigorúan tilos hazudni. Ott nincs köpönyegforgatás, mint kint. Sokszor nehéz volt, gondoltam az öngyilkosságra is, de a hitem megmentett. Nekem gyerekes hitem van, a vallásosság körüli hajcihőt nem szeretem, hogy így hajlongjál, úgy boruljál le, hanem a szívemben van az Úrjézus Krisztusom, akivel barát is vagyok meg testvér is. Ő mentett meg.
Nagyon sajnáltam azt a nőt, aki aznap reggel a pénzváltóban dolgozott, mert igencsak megijesztettem. Sokáig láttam magam előtt a rémült arcát, és szerettem volna bocsánatot kérni tőle. Én szeretem az embereket, nem vagyok egy vadállat, inkább segítek, ahol tudok.
Most dolgozom egy magánvállalkozónál, rajzolok, faragok, sokat olvasok, érdekelnek a különféle kultúrák, vallások, a festészet, a versek. A börtön átalakított, a nagy bulizásokat kerülöm, másfajta koncertekre járok, olyanokra, ahol feltöltődhetem szeretettel. Bizonyára csodálkozol, hogy a beszélgetésünk közben megittam egy üveg sört és pár kispohár pálinkát, de ezt azért tettem, hogy kinyíljon a szám, mert egyébként meg sem mukkantam volna. Most már kordában tudom tartani az alkohol iránti vágyamat. Amikor megkívánom, megiszom, de
néha hetekig eszembe sem jut, hogy inni kellene valamit.