Sakk-matt az unalomnak

Sakk-matt az unalomnak

Sakk minden mennyiségben, komolyan és szórakozásba csomagolva, kicsiknek és nagyoknak, okosaknak és ügyeseknek, kíváncsiaknak és lelkeseknek reggeltől estig.

Jól tette, aki szombaton kilátogatott Palicsra, a Funchesstic nemzetközi sakkfesztiválra, hiszen unatkozni egy percig sem volt ideje.

Csoda jó dolgok születnek abból, ha valaki odavan valamiért — történetesen a sakkért —, és aköré egy tartalmas napot épít. Huszonnégy program várta a látogatókat, kora délelőtt félezer gyerek nyüzsgött a Vigadónál. Tallérszerző játékokkal indítottak, aztán az emeleti nagyteremben megkezdődött a nemzetközi sakkverseny, odakint pedig a sakkszimultán. Bármikor bekukkantottam a fenti terembe, mindig mélyen összpontosító gyerekfejeket láttam. Lépés, óra lecsapva, feszült várakozás. Patócs Endre sakkoktatót, bírót is csak fél percre tudtam „elkapni”.

— Mindenki nagyon ügyes, látszik, hogy élvezik, szeretetből csinálják. Aki szeretne csatlakozni a sakkiskolánkhoz, szeretettel várjuk szombatonként, délelőtt 9 órától a Pannon Médiaház földszinti termében.


Szalai Attila felvételei

Lent sem volt kevésbé feszült a figyelem, a tizenhárom éves Berényi Nikolett tizenkét ellenféllel küzdött meg. Majdnem három óra múlva elégedetten mosolygott.

— Voltak necces partik, melyeket sikerült döntetlenre kihozni, a többit viszont megnyertem. Tíz éve, hároméves korom óta sakkozom, az apukám vezetett be a sakk világába. Szigorúan vettük, mindennap játszottunk néhány partit, ha akartuk, ha nem, és ennek az lett a következménye, hogy megutáltam a sakkot. Utána apukám régi edzőjéhez fordultunk, Szabó B. Józsefhez, aki olyan gyönyörű feladványokat mutatott, hogy örökre megszerettette velem.

Közben megnéztem Bognár Nóra falmászóbajnok Chess N’ Soul fotókiállítását. Gyönyörű. Jó lenne, ha sokan sokfelé láthatnák, egy kamaszlány mi mindenre asszociál egy-egy sakkbáburól, motívumról!

Aztán összefutottam egy fotóssal, Omérovity Imola többedmagával sakklapot készített kolléganőm, Bíró Tímea újságíró szerkesztésében.

— Ezt különösen élvezem, mert szeretek fotózni. Nemrég kezdtem, még tanulom, hogyan kell megszerkeszteni egy jó fényképet. Amint hallottam erről a programról, rögtön jelentkeztem. Rengeteg fotót készítettem, és közöttük nagyon jók is vannak!

Amíg beszélgettünk, a Chess Press egyik újságírója, Arnold Zsóka is megjelent, meginterjúvoltam hát őt is.

— Felemelő, ami itt történik, sok programban részt vettem, most pedig újságíró vagyok. Nagyon élvezek mindent, ami írással kapcsolatos, amihez kell egy kis gondolkodás. Riportot kell készítenünk részvevőkkel, szervezőkkel, és majd jönnek a sztárok, velük is.

S amíg vártuk a sztárokat — a Helló, felség! műveltségi vetélkedő csapatkapitányait, Krisz Rudolfot, Dj Fejesst, Csík Mónikát és Szerda Zsófiát —, a fő szervező, ötletgazda Rózsa Zsombort is megállítottam két rohanás között. Hol itt, hol ott tűnt fel a programhelyszíneken, megoldotta a felmerült gondokat, válaszolt a gyerekek ezer kérdésére.

— Annak tükrében, hogy hány esemény zajlik most egyszerre a városunkban vagy Vajdaságban, igen nagy a látogatottsága a rendezvénynek. Izgulok, minden program kapcsán más miatt. Hogy mindenki eljöjjön, hogy legyen elég felszerelés a részvevők számára, az esti koncert miatt, melyet először szervezünk, vagy pedig a Helló, felség! kapcsán, melyet szintén első alkalommal tartunk meg. (Akkor már ketten vagyunk, tettem hozzá nevetve, hiszen ennek én voltam a házigazdája. Később kiderült, kár volt izgulni, mindenkinek nagyon tetszett, reméljük, lesz folytatás). Minden programba becsempésszük valahogy a sakkot, és azt látom, hogy a gyerekeket felcsigázza. Azok is érdeklődnek, akik a szórakoztató tartalmakra jönnek.

Megérkezett Krisz Rudi (a határátkelőnél bőven volt ideje felkészülni a vetélkedőre és az esti koncertre!), a Chess Press szemfüles újságírója pedig máris ott termett a kérdéseivel.

— Rengeteg fellépésem volt az elmúlt lassan húsz évben, de még mindig van bennem izgalom, egy kis drukk. A zenében mindenevő vagyok. A house-ban is megtalálom a jót, továbbá az autentikus műfajban és a popban is. Nagyon szeretem Michael Jacksont, a Coldplayt, az Imagine Dragonst, egy nagyon új világot hoztak létre, meg az AK26-ot. Korábban igen távol állt tőlem ez a műfaj, viszont megláttam benne a szépséget. A testvérem a kabalám! — nyilatkozta Horvát Rékának.

Még nagyon sok jó dolog történt a Funchessticen, legközelebb se/ne hagyják ki!

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink