Enyedi Ildikó alkotása lenyűgözte Európa művészfilmkedvelő közönségét, és nem csak azért, mert a cselekmény helyszíne — egy vágóhíd — metaforák sokaságát rejti. Az egyszeri mozinézőtől vagy fesztivállátogatótól meglehetősen sok türelmet igényel, hiszen olyan, mindannyiunk számára tökéletesen ismerős érzések tárházát zúdítja ránk, mint például az elkeseredettség, a magány vagy éppen a kínzó szenvedés. És teszi mindezt annyira nyersen, néhol pedig bántóan őszinte kendőzetlenséggel, hogy ember legyen a talpán, aki akár csak egy félmosolyt is elereszt a mintegy 120 perces játékidő alatt.

A Testről és lélekről a legkevésbé sem szokványos szerelmi történet — egy még kevésbé szokványos helyszínen. A két főszereplő, egy pénzügyi igazgató és a frissen kinevezett minőségellenőr személyisége és devianciái állnak a középpontban, ez az alapszituáció pedig máris többé varázsolja őket valamiféle kétdimenziós papírmasé szereplőknél, mint amilyeneket egyébként sok más szerelmi történetekben láthatunk.

Egy szarvasbika és egy szarvastehén figyeli egymást távolról a film nyitó képsoraiban. Később rájövünk majd, hogy egy álmot, sőt, álmokat látunk, melyekről aztán a szereplők beszélni, vizsgálódni is kezdenek. Közben állatok pusztulnak el egyáltalán nem kíméletes módon egy vágóhídon, hitetlenség csap át reménybe, a két főhős pedig apró lépésekben közeledik egymás felé, akárcsak álmaik szarvasai. A Morcsányi Géza által megformált Endre (élete első filmszerepe) és Borbély Alexandra mint Mária egymásra vágynak, mégis félnek és bizonytalanok. Egy szerencsétlen ügy folytán egy mentálhigiénés szakember érkezik a vágóhídra, hogy elbeszélgessen az alkalmazottakkal. Ekkor derül ki, hogy Mária és Endre visszatérő álmai megegyeznek, sőt, egymásról szólnak.
 

Morcsányi Géza karaktere magányos, magának való ember, akinek egyik keze béna. Saját fogyatékosságát is alig tudja feldolgozni, illetve legyőzni. Rejtélyes figura, szerepéhez pedig hozzájárult Morcsányi „tapasztalatlansága” a színészet terén. Enyedi Ildikó rendező viszont többször is hangoztatta, hogy maradéktalanul elégedett azzal, amit az eredetileg dramaturg és műfordító Morcsányi Géza nyújtani tudott. Mária mindenben Endre szöges ellentéte: egy autista jegyeket viselő, introvertált, mégis gyermeki lélek, aki mindent kimond és elmesél, ami a fejében jár. Alakítása félelmetesen jó, ő az, akire még sokáig emlékezni fogunk ebből a filmből, mely egyszerre szól szexualitásról és bezártságról, az érzelmek elnyomásáról és felszabadításáról, vagyis mindarról, ami közös bennünk. Enyedi Ildikó a filmvetítéseket követő sajtótájékoztatókon maga is így definiálta alkotása mondanivalóját: a film a csak ritkán kimondott, legtöbbször el nem mesélt emberi gyarlóságokról szól, azokról a momentumérzelmekről, amelyeknek a kultúrák sehol sem adnak helyet.

A mesteri forgatókönyv középpontjában tehát Endre és Mária kapcsolata áll, illetve az, hogy mi történik körülöttük, a mellékszereplők miként reagálnak egymás viselt dolgaira. A pár nem számkivetettje a vágóhíd munkaközösségének, de mégsem érezzük túlságosan bennfentesnek. Ezért a róluk keringő pletykák és bántó megjegyzések is előbb-utóbb felbukkannak. Endre és Mária kapcsolata mellett minden más történetszál eltörpül, nekem úgy tűnt, ezekkel próbálta Enyedi valamennyire közönségbarátabbá tenni a filmet. Úgy érzem, erre nem lett volna szükség, hiszen a történet enélkül is szerethető. Még ha olykor nehezen emészthető is. Nos, türelem valóban kell hozzá. Herbai Máté operatőr képei ridegek, mégis szépek, a zene viszont csak keveset tesz hozzá a kerek egészhez.

A Testről és lélekről a Palicsi Nemzetközi Filmfesztivál idei versenyprogramjában is szerepelt.