A részmegoldások helyett továbbra is a korábbi követeléseit szorgalmazza a Vajdasági Tanügyi Dolgozók Független Szakszervezete (NSPRV) — jelentették ki pénteki sajtótájékoztatójukon a szervezet képviselői, Jelena Zejak, az egyesület szabadkai városi bizottságának elnöke, Ranko Hrnjaz, az NSPRV végrehajtó bizottságának elnöke és a Szerbiai Tanügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, valamint Otilija Češljar Kiš, az NSPRV végrehajtó bizottságának tagja.

A kijelentés apropója az volt, hogy négy tanügyi szakszervezet — a Szerbiai Tanügyi Dolgozók Szakszervezeti Uniója (USPRS), a Szerbiai Tanügyi Dolgozók Szakszervezete (SRPS), a Szerbiai Oktatásügyi Szakszervezet (SOS) és a Szerbiai Oktatásügyi Dolgozók Független Szakszervezete (Függetlenség GSPRS) — egyhangúlag fejezte ki tiltakozását a tanügyi dolgozók fizetése miatt. Közösen megfogalmaztak egy kérvényt, melyet Szerbia miniszterelnöke, Aleksandar Vučić, a pénzügyminiszter, dr. Dušan Vujović, valamint az oktatási, tudományügyi és technológiai fejlesztési miniszter, Srđan Verbić részére is elküldtek. A szakszervezetek a dokumentumban azt kérik a szerb kormánytól, emelje a tanügyi dolgozók koefficiensét az év folyamán két lépcsőben, áprilisig és októberig 4-4%-kal. Valamint hogy a kormány 2015. február 18-án a vitás kérdések megoldásáról született egyezménye értelmében a különleges kollektív szerződés 32. cikkében foglalt 5000 dináros nettó összegű juttatásokat fizesse ki legkésőbb ez év február 15-éig.

A Vajdasági Tanügyi Dolgozók Független Szakszervezete azonban nem ért egyet a kérvényben leírt 4-4%-os fizetésemeléssel, mivel azzal csak a 2014. évi fizetési szintet érnék el, ami ellen az NSPRV már akkor is tiltakozott. Követeléseik között szerepelt továbbá, hogy foglalják törvénybe a fizetési osztályok szerinti átlagbérezést, és legyenek végre kiegyenlítve a fizetések, azonos bérezésben részesüljenek a takarítónők akár iskolában, akár a törvényszéken dolgoznak. A vajdasági tanügyi szakszervezet nem ért egyet a négy szakszervezet által jegyzett dokumentumnak azzal a pontjával sem, amelyben az 5000 dináros egyszeri támogatás kifizetését sürgetik, mivel azzal sem oldanák meg a tanügyi dolgozók rossz bérezését — ahogyan a tavalyi 7000 dináros egyszeri támogatással sem, hiszen mindeközben drasztikusan csökkentették a fizetést. Ehelyett továbbra is a gond szerves megoldása mellett állnak ki, melyről már egyezmény is született. Arra volna tehát szükség, hogy valamennyi aláíró fél tartsa magát a dokumentumhoz, és vigye végbe az egyezményben leírtakat.

Az NSPRV a Szabadka területén dolgozó tanügyi munkások útiköltség-térítésével kapcsolatban is fejleményhez érkezett. Mint mondta, évek óta harcol az önkormányzattal az útiköltségek megtérítése miatt. A szakszervezeti vezetők tavaly júniusban alá is írták az erről szóló szerződést, mely kimondja, hogy az önkormányzat mindazoknak, akiknek az elmúlt öt év során nem fizette ki teljes egészében az útiköltséget, egy év alatt, részletekben fogja visszafizetni a hiányzó összeget. Ez valamivel több mint 16 millió dinár, és a kifizetések folyamatban is vannak. Amire viszont nem terjed ki a kártérítés, az a Szabadka város területén kívülről érkező tanügyi dolgozók útiköltsége.

Maglai Jenő, Szabadka város polgármestere levélben értesítette az NSPRV-t, hogy az önkormányzatnak nem áll módjában kifizetnie a teljes útiköltséget azoknak a tanügyi dolgozóknak, akiknek nincs lakcímük Szabadka község területén. Nekik csak a városon belüli részt tudja fedezni, és erről értesítették is őket akkor, amikor munkaviszonyt létesítettek egy-egy oktatási intézménnyel. A szakszervezet szerint mintegy 20 millió dináros összegről van szó, és a dolgozóknak igenis törvény adta joguk, hogy megkapják az útiköltségüket, ezért értesítik a károsultakat, akik nem Szabadka város területéről járnak ide dolgozni, és nem kapták meg a teljes útiköltségüket, hogy lépjenek kapcsolatba a szakszervezettel, mely, ha kell, jogi úton fogja visszaigényelni a teljes útiköltség-térítést.

Kattintson az alábbi képre, és tekintse meg a szerző adatlapját is:
Gyurkovics Virág