* Az elmúlt hetekben jelentősen felerősödtek az orosz dróntámadások, Kijevben pedig már tízezrek töltik az éjszakát az óvóhelyekként működő metróállomásokon. Milyen hatással van ez az ukrán emberek mindennapjaira?

– Az ukrán nagyvárosok lakosai mára kénytelenek együtt élni a mindennapos légiriadókkal. Júniusban volt olyan alkalom, amikor Kijevben 52 000-en kerestek menedéket matracokkal és hálózsákokkal a metróállomásokon. A támadások mára elsősorban az infrastruktúrát célozzák. Oroszország folyamatosan támadja az energetikai létesítményeket, a kikötőket és az üzemanyag-ellátást, miközben Ukrajna is egyre hatékonyabb csapásokat mér orosz stratégiai célpontokra. Az elmúlt két hónapban csaknem 500 benzinkút semmisült meg Ukrajnában. Hatalmas gond, hogy a fekete-tengeri kikötők működése is megbénult. Mivel az ukrán export mintegy 80 százaléka tengeri úton történt, a szállítást most igyekeznek közútra terelni, ami növeli az üzemanyag-felhasználást – több régióban már dízelhiány is kialakult. A legnagyobb aggodalomra azonban a közelgő tél adja az okot. Ha nem születik tűzszünet, várhatóan ismét az energetikai infrastruktúra kerül az orosz támadások középpontjába. Volodimir Zelenszkij rendkívül nehéz fűtési szezonra figyelmeztetett, Kijev polgármestere, Vitalij Klicsko pedig azt tanácsolja, hogy aki teheti, még az ősszel költözzön vidékre, ahol könnyebb lehet átvészelni az esetleges áram-, víz- és fűtéskimaradásokat.

* Egyre több szó esik arról is, hogy egyes európai országok szigorúbban lépnek fel az ukrán, hadköteles férfiakkal szemben. Milyen hatással lehet ez az Ukrajnából elmenekült emberekre?

– Becslések szerint jelenleg több mint 10 millió ukrán tartózkodik külföldön, közülük legalább 1,5–2 millió hadköteles korú férfi. Az ukrán társadalomban ez egyre nagyobb feszültséget okoz, mert miközben sokan külföldön élnek, az otthon maradottak közül rengetegen rejtőzködnek a mozgósítás elől, vagy kényszersorozással kerülnek a hadseregbe. Emiatt sokan igazságtalannak érzik a jelenlegi helyzetet. Kijev korábban több módon is próbálta hazatérésre ösztönözni a külföldön élő hadköteles férfiakat. Lengyelországban például toborzóközpontokat nyitottak, különféle kedvezményeket ígértek, később pedig adminisztratív eszközökkel is próbáltak nyomást gyakorolni, de ezek nem hoztak érdemi eredményt. Most úgy tűnik, hogy az Európai Unió több tagállama szigorúbb álláspontra helyezkedik. Az újonnan érkező hadköteles korú, ukrán férfiak számára várhatóan egyre nehezebb lesz menekültstátuszt szerezni, mivel az a megközelítés erősödik, hogy rájuk a hazájuknak van szüksége. Ez egyelőre nem érinti azokat, akik már korábban megkapták a védelmi státuszt, de hosszabb távon az ő esetükben is felmerülhet a felülvizsgálat lehetősége. Sokan viszont úgy látják, hogy Európa ugyan fegyverrel és anyagi támogatással segíti Ukrajnát, de a háború emberi terheit továbbra is elsősorban az ukrán társadalom viseli. Ukrajnában felmerült a behívási korhatár csökkentése, valamint a jelenlegi felmentések felülvizsgálata is. Különösen a gazdasági felmentések kerülhetnek célkeresztbe, melyek jelenleg több mint 1 millió embert érintenek.

* A kényszersorozások kapcsán van-e fejlemény?

– A helyzet továbbra sem javult. Ellenőrző pontokat állítanak fel, és közterületeken igazoltatják a hadköteles korú férfiakat. Dmitro Lubinec ukrán emberi jogi ombudsman szerint a mozgósítási esetek mintegy 90 százalékánál történnek jogsértések, és csak minden tizedik eljárás felel meg maradéktalanul a törvényi előírásoknak. A leggyakoribb kifogások közé tartozik, hogy a toborzók rendőri jelenlét nélkül visznek el embereket, illetve a toborzóközpontokban sokszor elveszik a telefonjukat, így nem tudják értesíteni hozzátartozóikat, vagy ügyvédet hívni. Sokan úgy látják, hogy akinek megfelelő anyagi háttere vagy kapcsolatrendszere van, az könnyebben mentesülhet a szolgálat alól, míg a kevésbé tehetőseknek erre jóval kisebb az esélyük.

* Az elmúlt hetek tüntetései – melyeket sokan „kartonforradalomként” emlegetnek – mennyire hagytak nyomot Kárpátalján? A mindennapokban érzékelhető volt a hatásuk, vagy inkább Kijev-központú események maradtak?

– Kárpátalján is voltak kisebb megmozdulások, például Ungváron, de ezek mindössze néhány tucat embert érdekeltek. A tüntetések súlypontja egyértelműen Kijevben és a nagyvárosokban volt, ráadásul az elmúlt napokban már ott is csökkent a lendületük. A demonstrálók Mihajlo Fedorov korábbi védelmi miniszter visszahelyezését, valamint Olekszandr Szirszkij leváltását követelték. Szirszkijt időközben leváltották, helyére Mihajlo Drapatij került, ezért úgy gondolom, hogy Zelenszkij ezzel részben igyekezett lecsillapítani az elégedetlenséget. Fedorov visszahelyezésére viszont egyre kisebb esélyt látok, mert az jelentős politikai presztízsveszteség lenne az államfő számára. Több elemző is úgy látja – és én is ezt tartom valószínűnek –, hogy a Mihajlo Fedorovhoz köthető politikai körök, illetve az Ukrajnában működő nyugati, köztük a Soros György által támogatott civil szervezeteknek jelentős mozgósító szerepük lehetett a tüntetésekkel kapcsolatban. Úgy gondolom, ezek a hálózatok 2014 óta nagy befolyással bírnak Ukrajnában, különösen a korrupcióellenes intézmények működésében, ezért nem tartom véletlennek, hogy éppen ezek az ügyek idéztek elő utcai tiltakozásokat. Mindenesetre minél több idő telik el, annál valószínűbbnek érzem, hogy ez a tüntetéshullám fokozatosan kifullad, hacsak nem kap új lendületet.

* A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Volodimir Zelenszkij támogatottsága visszaesett, miközben más közéleti szereplők megelőzik a bizalmi listán.

– Volodimir Zelenszkij támogatottságának alakulása önmagában is érdekes történet. 2019-ben a szavazatok 73 százalékával lett elnök, de úgy gondolom, hogy akkor sokkal inkább Petro Porosenko ellen szavaztak az emberek, mintsem Zelenszkij mellett. Az elnök nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért a népszerűsége a háború kitörése előtt már 20 százalék alá csökkent. A 2022. évi orosz invázió azonban teljesen megváltoztatta a helyzetet. Az ukrán társadalom összezárt, Zelenszkijre pedig sokan az ország ellenállása szimbólumaként tekintettek, így a támogatottsága újból 75–80 százalék körülire emelkedett. Azóta viszont ismét sokat változott a közhangulat. A háború elhúzódása, a mozgósítás nehézségei, a korrupciós botrányok és a társadalmi kiábrándultság újra csökkentették az államfő népszerűségét. A legtöbb ukrán ma már elsősorban békét szeretne, még fájdalmas kompromisszumok árán is. A legfrissebb bizalmi felmérések szerint Zelenszkij már csak a negyedik helyen áll. Megelőzi őt Valerij Zaluzsnij volt főparancsnok, Mihajlo Fedorov korábbi védelmi miniszter és Kirilo Budanov katonai hírszerzési vezető is, miközben egyre gyakrabban merül fel politikai szereplőként Olekszandr Uszik neve is. Úgy látom, hogy ha ma választást tartanának Ukrajnában, akkor Zelenszkijnek még a második fordulóba jutása sem lenne biztos. Viszont hadiállapot idején nem lehet elnökválasztást tartani, ezért sok minden függ attól, hogy mikor és milyen körülmények között ér véget a háború.

* Mennyire érzik a kárpátaljai magyarok Magyarország támogatását? Különösen a kormányváltás után.

– A kárpátaljai magyar közösség ma egyértelműen bizakodóbb, mint az elmúlt években. A 2017-beli oktatási törvény, majd a nyelv- és kisebbségi törvények elfogadása óta folyamatosan romlott a helyzetünk, és a magyar–ukrán viszony is rendkívül elmérgesedett. Sokáig azt éreztem, hogy egyik fél részéről sem volt meg a kellő politikai akarat a rendezésre. Ám az új magyar kormány hivatalba lépése óta érezhető változás történt. Budapest és Kijev is nyitottabb lett az együttműködésre, ami a kárpátaljai magyarság számára mindenképp reményteli helyzet. Különösen fontos, hogy a kisebbségi jogokkal kapcsolatos vállalások már az ukrán uniós csatlakozási folyamat részévé váltak, így teljesítésüket az Európai Unió is figyelemmel kíséri. A legfontosabb mégis az, hogy valódi szándékot látok egy új fejezet megnyitására a magyar–ukrán kapcsolatokban. Nekünk, kárpátaljai magyaroknak ez óriási jelentőségű, hiszen a háború mellett eddig a két ország közötti politikai feszültség terhét is viselnünk kellett. Ahogyan a vajdasági magyarság számára is előnyökkel járt a jó magyar–szerb kapcsolat, úgy bízunk benne, hogy a kárpátaljai magyarság is nyertese lehet egy kiegyensúlyozott magyar–ukrán viszonynak.