Semmi sincs ingyen

Nagy port kavart Magyarországon a reklámadóról szóló törvénytervezet. Az új törvény a médiavállalkozásokat egytől negyven százalékig terjedő adóval sújtaná. Az adó alapja pedig az adóköteles tevékenységből származó nettó bevétel lenne. Minél magasabb egy vállalkozás bevétele, annál magasabb reklámadót kell fizetnie. Félmilliárd forint bevételig semmit, 5 milliárd forintig 1 százalékot, 10 milliárd forintig 10 százalékot, 15 milliárd forintig 20 százalékot, 15 és 20 milliárd között 30 százalékot, a 20 milliárd forintot meghaladó összeg után pedig 40 százalékot kell adózniuk a vállalatoknak. Ráadásul a kormány a befolyt összegeket minél előbb szeretné az államháztartás pénztárában látni, hiszen az idei esztendő adóelőlegét a médiavállalkozásoknak a nyár végéig meg kell állapítaniuk, és be kell vallaniuk, ezután pedig november végéiig be is kell fizetniük. Természetesen több sem kellett a médiumok egy részének, azon nyomban közös tiltakozásba kezdtek. Érdemes azonban kiemelni, hogy főként a külföldi multinacionális cégek magyarországi kirendeltségei, avagy leányvállalatai nyilvánították ki a határozott nemtetszésüket. Csakúgy mint egykor a bankadó esetében. Mint ismeretes, a bankokra kirótt teher jelentős nemzetközi visszhangot keltett. A pénzvilág emiatt rendkívül rosszallóan nézett a magyar kormányra addig, amíg némely ország vezetősége rá nem jött arra, hogy a bankok megadóztatása valójában jó ötlet. Hiszen mielőtt túlzottan empatikusan viszonyulnánk a bankok, illetve a média jelentős részének helyzetéhez, érdemes elgondolkodni rajta, hogy ezek az intézmények szintén keményen megfizettetik szolgáltatásaikat. Bizonyos bankok még a klienseik bőrét is lehúzták volna a bankadó korszaka előtt. A média pedig jelentősen befolyásolja, illetve alakítja a társadalom gondolkodásmódját, ráadásul mindezt számos esetben rendkívül negatív módon teszi. Egyszóval: semmi sincs ingyen, a magyar kormány pedig fontos alapelvnek tartja a közterhek méltányos elosztását, ami annyit tesz, hogy mindenki teherbíró képességének és gazdasági eredményeinek függvényében köteles adót fizetni.

A közterhek méltányos elosztásának elve

E miatt az elképzelés miatt kell vagy kellene a jövőben több adót fizetniük a bankoknak, az energia-, a kereskedelmi és a telekommunikációs szektornak, a biztosítószférának, valamint a médiavállalatoknak. A magyar kormány tisztségviselői szerint az elmúlt húsz évben nem volt elég politikai bátorság ahhoz, hogy a jelentős hasznot termelő multinacionális médiavállalatok elszámoljanak a reklámbevételeikkel. Úgy tűnik, most ennek is eljött az ideje. Ne legyen kétségünk afelől, hogy a belföldi visszhangok után nagyobb nemzetközi hullámverésekre is sor fog kerülni. Magyarországon a kereskedelmi média értetlenül áll a kormány tervei előtt. A Magyar Reklámszövetség közös fellépésre kérte a médiavállalatokat. Bizonyos médiumok fehér, mások fekete lap megjelentetésével fejezték ki tiltakozásukat a reklámadó ellen. A reklámszövetség szerint a kommunikációs iparág a nemzetgazdaság motorja, amelyet a kormánynak partnerként kellene kezelnie, nem pedig a működését veszélyeztető különadó alanyaként. Jó kérdés viszont, hogy például a kereskedelmi televíziók milyen alanynak tekintik a nézőket, azaz az embereket. Véletlenül nem olyannak, akivel mindent meg lehet etetni, és aki egy tizenöt perces reklámblokk után beéri egy ötperces filmrészlettel? A magyar kormány egyelőre egyhangúlag kiáll a reklámadó bevezetése mellett. Az új adóról azonban az ősszel, az adótörvények vitáján még lehet egyeztetni, azaz lehet majd rajta módosítani.