Gimnáziumunk jelmondata: Rebellis in aeternum! Már csak emiatt sem engedhetjük meg magunknak, hogy ne reagáljunk a Magyar Nemzeti Tanács május 27-ei adai közgyűlésén iskolánk kárára elhangzott, könnyen megcáfolható állításokra. Ennek az intézménynek a tanáraiként nem lehetünk képmutatóak, azt kell tennünk, amire felvállaltan magunk is buzdítjuk diákjainkat: hogy bátran kiálljanak az igazuk mellett, merjék nyíltan kimondani a véleményüket, és mindenkor gondolkozzanak kritikusan. Úgy véljük, az intellektuális utánpótlásban a kilencvenes évek óta érzékelhető űr miatt a vajdasági magyarságnak nagy szüksége van olyan fiatalokra, akik a jövő értelmiségieiként képesek jól érvelni és együttes erővel fellépni a saját érdekeik védelmében. Ezért mi is arra törekszünk, hogy széles spektrumú ismereteket szerezzünk a világról és folyamatosan fejlesszük magunkat, azzal a céllal, hogy tanítványainknak minél több döntési lehetőséget tudjunk felmutatni. Mi utakat mutatunk, de választani igényeik és képességeik szerint nekik kell. Személyes döntéseikbe a szüleik szólhatnak bele, az iskola nem. Mindezekből következik, hogy – ha a módszereink sikeresek – azt illetően sem tudjuk őket befolyásolni, hogy hol tanuljanak tovább.

Hitvallásunkhoz tartozik az is, hogy szülőföldhöz ragaszkodásra nevelünk, mégpedig úgy, hogy megszerettetjük és kreatív kutatómunkák során megismertetjük a gyerekekkel Vajdaság történelmét, hagyományait, az itt élt és itt élő, alkotó művészeket, tudósokat, érdekes és értékes embereket. Ez mindennapos feladat, amit nem kötelező programként teljesítünk, hanem azzal, hogy részeivé tesszük őket annak a városnak, annak a közösségnek, ahol középiskolás éveiket élik (például más középiskolákkal közös ajándékgyűjtő akciókkal, különböző tanulmányi versenyeken való együttes részvétellel, vagy azzal, hogy aktívan részt veszünk Szabadka kulturális életében – a kosztolányisok szinte minden művelődési rendezvényen ott vannak, sőt egyetemistaként is rendszeresen visszajárnak).

A szülöföldön való továbbtanulásra buzdításunknak bizonyítéka az is, hogy amikor évekkel ezelőtt az MNT elindította az érettségizett tanulók egyetemi felvételire való felkészítését, ezt a KDTG tanáraival közösen kezdte el és folytatta, egészen a múlt tanévig, amikor is a már évek alatt bejáródott, kipróbált és sikeresnek bizonyult módszereink ellenére az MNT nem minket kért fel a program folytatására. Amikor pedig megkérdeztük, hogy ennek mi az oka, hogy esetleg valamin javítanunk kell-e, akkor nem kaptunk választ.

Fennállása óta különböző ideológiák szellemében többször megpróbálták ellehetetleníteni iskolánkat, és ezen megpróbáltatások során eddig mindig sikerült megőriznünk függetlenségünket és létjogosultságunkat. Ezek után a nehézségekkel és küzdelmekkel teli évek után elkeserítőnek tartjuk, hogy éppen gimnáziumunk alapítójával szemben – amely egyben a kisebbségi érdekek védelmére hivatott – kell magunkat megvédenünk. Azzal, hogy a mi intézményünket támadják, azt sugallják tizenéveseinknek, hogy nem számítanak. Hogy az általuk képviselt magatartásformára, a versenyeken elért eredményeikre, a kiváló továbbtanulási rátájukra, azaz a bennük rejlő szellemi tőkére ennek a közösségnek egyszerűen nincs szüksége. Ez pedig jelen körülmények között – amikor országunkból havonta falunyian távoznak külföldre – hihetetlen mértékű pazarlás, sőt jóvátehetetlen hiba.

A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium tanárai

Szabadka, 2016. június 2.