Rádióamatőrök az internet világában

Zentán a rádióklub az egyik legrégebbi civil szervezet, 1948 óta jegyzik a munkáját. Némelyek szerint a városban már a húszas évek közepén is tevékenykedtek rádióamatőrök, de ebből az időszakból nem maradtak fenn dokumentumok, az első írásos emlékek 1936. évi keltezésűek.

Székhelyük, melynek a rezsiköltségét az önkormányzat fedezi, a Népi Technika épületében található. Mintha látszólag semmi sem változott volna, pedig ez nem így van, hiszen a helyiségben számítógépek sorakoznak, és a jelenlévők elmondták, a rádióamatőrök lépést tartanak a korral. Munkájukkal igyekeznek megcáfolni azt a tévhitet, hogy az internet világában már nincs rájuk szükség.

Továbbra is hagyomány, hogy a rádióklub versenyeken vesz részt, és évente tartanak vizsgát az új érdeklődőknek. 

— Tavaly májusban tízen sikeresen lerakták a rádiósvizsgát — mondta Baricsek László, a zentai klub vezetőségi tagja. — Minden évben indítunk tanfolyamot, hiszen szeretnénk a fiatalokat bevonni a munkánkba, de ez most már nagyon nehéz. Úgy gondolják, felesleges ilyen dolgokat tanulniuk, amikor a mobiltelefonon kívül könnyedén kommunikálhatnak az interneten vagy a Facebookon, itt meg jelentős szakmai ismereteket kell elsajátítaniuk, hogy kapcsolatot alakítsanak ki a világ valamely részével.

Igaz, már nálunk sem a mikrofon és a morzejelek vannak divatban, számítógépeken keresztül beszélgetünk. Sokat változott a világ. A csapatunk létszáma is csökkent sajnos, a fiatalok, ha családot alapítanak, felhagynak ezzel a tevékenységgel, valamint sokan elmentek, külföldre költöztek.

* Ez azt jelenti, hogy a morzejeleket most már nem is kell megtanulni?

— Akik most csatlakoznak hozzánk, azoknak már valóban nem kötelező, de mi, idősebbek még ápoljuk ezt a hagyományt.

* Az a régi öröm, amikor sikerült kapcsolatot létesíteni a világ valamelyik távoli pontjával, ma már nem is létezik?

— De igen, ez nem változott. Mintegy 330 ország van a világon, azon a térképen, ott, a falon, a fekete pontok azokat mutatják, amelyekkel kapcsolatba léptünk, vagyis még eléggé sok fehér pont van. Továbbra is jellemző, hogy némelyek itt éjszakáznak azért, hogy valamilyen különleges helyszínen találjanak kapcsolatot. 

* Úgy tudom, a természeti katasztrófák, árvizek, hófúvások esetén is fontos szerep jut a rádióamatőröknek.

— Igen, a rádióamatőrök a legutóbbi szerbiai árvíz során is kiemelt munkát végeztek. Mi is tartottunk ügyeletet, de ránk nem volt szükség, az ottani kollégák megoldották a feladatot. Ha nincs áram, ha összeomlik a modern kommunikáció, akkor lépünk mi színre. Ha az internet nem működik, mi akkor is tudunk üzenetet, szöveget, képeket küldeni.

Fel vagyunk készülve a katasztrófahelyzetre, már volt alkalmunk bizonyítani, például a kilencvenes években, amikor a háborús övezetekben tartózkodó rádióamatőröktől szereztünk információt a hozzátartozókról, illetve lehetővé tettük, hogy a családtagok beszélgethessenek egymással. 

Baricsek László azt is elmondta, hogy az adai rádióklubbal, valamint a magyarországi, salgótarjáni és pesti rádióamatőr barátaikkal szerveznek közös akciókat. Mivel csatlakoztak a World Flora Fauna mozgalomhoz, népszerűsítik a védett lokációkat, a természetvédelmi területeket, például a Császár-tóról, Palicsról vagy Ludasról küldik a jeleket, felhívják a nagyvilágban élő barátaik figyelmét ezekre a vidékekre. Ilyenkor teljes rádióállomásokat építenek fel, és néhány nap alatt általában több ezer összeköttetést létesítenek.

Sok érdekes helyszínen jártak már, például a görögországi Thászosz szigeten is, de a legkülönlegesebb minden bizonnyal tavaly november végén volt, amikor Kéki Lászlóval Albániába jutottak el. A versenyen sikerült helytállniuk, noha minden felszerelést itthonról vittek, sőt, a határon is alig akarták őket átengedni.

Zentán nagy segítségnek számít, hogy a helyiség használatáért nem kell fizetniük, de emellett szponzorokra is szükségük van, hiszen, mint minden technikai sport, a rádiózás is sokba kerül. Még akkor is, ha a javítás és a korszerűsítés terén sok mindent maguk oldanak meg, sőt, gyakran jobban is teljesítenek, mint azok, akik mindent készen vásárolnak.  

Kéki László, az adai Hertz Rádióamatőr Klub tagja arról számolt be, hogy az utóbbi időben sokat tartózkodnak Zentán, mert Adán már évek óta nincs helyiségük. Azt az épületet, ahol hosszú éveken át tartózkodtak, renoválják, kollégiummá alakítják át. Klubélet most nincs náluk, általában otthonról dolgoznak, vagy valakinek a lakásán gyűlnek össze, de igyekeznek továbbra is folyamatosan tartani a kapcsolatot. Mivel ideiglenes kitelepülésekkel rádióznak, melyeket önköltségen szerveznek, nehézkesebbé vált a fiatalokkal való foglalkozás. „Rövidhullámozni” Zentára járnak, de Adán sokan rádióznak ultrarövid hullámon, ami kisebb antennát, készüléket igényel.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A hagyományőrzés jegyében
Riport
  • Mór Gábor
  • 2018.11.14.
  • LXXIII. évfolyam 45. szám
Facebook

Támogatóink