Az eddigi, talán legnehezebb körülmények között megrendezett, tizenhatodik Tisza Art Nemzetközi Művésztelep szervezési nehézségeit ecsetelte épp egy újságíró kollégának Remete István festőművész, a művésztelep alapítója és vezetője, amikor megérkeztem Magyarkanizsára, az Elektrovojvodina Tisza-parti hétvégi házába, a január 8-ától 13-áig tartó téli táborozás helyszínére. Miután a beszélgetéshez csatlakoztam, Remete István — miközben megszáradt akrill festékét tisztogatta a palettájáról — nekem is készségesen mesélt a kezdetekről, az egyre inkább romló körülményekről, és arról is, hogy ennyi évi igyekezet után bizony még egy ilyen nemes cél megvalósításába is belefárad az ember.
A Tisza Art Művésztelepet jótékonysági céllal hívta életre az alapító, akinek a vezetése alatt a januári hidegben a Tisza-parton évről évre összesereglő alkotóművészek minden alkalommal más intézményt, szerveződést támogattak a festményeik elárverezéséből befolyt összeggel. A kezdeményezéssel a településen a képzőművészeti élet is fellendült. Az évek során azonban, ahogy elapadtak az anyagi források, egyre nehezebbé vált az immár többéves hagyományú művésztelep fenntartása, és maga az alkotótábor is jótékonykodásra szorult.

A Tisza Artnak, mely az alapító elmondása szerint kezdetben egy színvonalas művésztelep volt, mindinkább megkopik a fénye, mivel nem áll rendelkezésére az az anyagi keret, amivel tartani tudná a színvonalát. Egy 18-20 fős alkotótábor költsége az elszállásolással, az étkeztetéssel, az anyagköltséggel, útiköltség-hozzájárulással együtt nagy összeg, és ezt Magyarkanizsa önkormányzata nem tudja biztosítani — annak ellenére sem, hogy a művésztelep immár civilszervezetként működik. A tábor fenntartásának egyetlen módja, hogy a szervező különféle vállalatokban és magánszemélyekben olyan szponzorokat találjon, akik szállást vagy egy-egy étkezést tudnak felajánlani. Az alkotók két-két festményt bocsátanak a művésztelep rendelkezésére, ez pedig szponzorainak ajándékozza őket, így hálálja meg az alkotótáborba vetett bizalmat.

A nemzetközi művésztelepre Vajdaságból, Magyarországról és Németországból érkeztek alkotók, többen közülük már visszajáróknak számítanak. Tematikai megkötés nem korlátozza a művészi szabadságot, annyi azonban elmondható, hogy a meghívottak listájának összeállításakor a szervező főként realista festőművészeket részesített előnyben, a fantázia azonban természetesen az ő képeikről sem hiányozhat.

A művésztelepi munka csodálatos közeget teremt, amit a szervező is szívesen kihasználna az együtt alkotásra, ezért szívesen átadná már a szervezés jogát egy fiatalabb személynek, de attól tart, hogy ha ő maga nem tartaná a vállát, már rég megszűnt volna a tábor. Környezetében ugyanis nem talál olyan agilis személyt, aki továbbvinné a kezdeményezést.

— Most sajnos minden a gazdaságról, a politikáról szól. Az értékek leromlottak. Úgy érzem, a segélykérésünk pusztába kiáltott szó, amiket valaki vagy meghall, vagy nem. A legszomorúbb azonban az, hogy az idő múlik, a következő generáció pedig nem tudja feltalálni magát. A fiatalokat arra kellene nevelni, hogy intelligensen, okosan gondolkozzanak, szeressék a művészetet, egészséges alkotói legyenek közösségüknek — magyarázza aggályait Remete.
A helyzet tehát korántsem rózsás, a művésztelep fennmaradása igen bizonytalan. Hogy hogyan alakul a jövőben a sorsa, még korai lenne megjósolni. Egyelőre azonban örüljünk az alapító töretlen odaadásának, melynek idei eredményét, a tizenhatodik Tisza Art Nemzetközi Művésztelep munkáit április-május folyamán a Dobó Tihamér Képtárban, kiállítás keretében tekintheti meg a nagyközönség. Az alkotások a kiállítás után a szponzorok falait díszítik majd.