Programdömping és díjeső — ez az óbecsei kultúrkör

Programdömping és díjeső — ez az óbecsei kultúrkör

Én is voltam kultúrkörös. Jártam vasárnaponként, ebéd után a Szelence próbáira, keményítettem az alsószoknyákat, izzadtam a Gyöngyösbokrétán.

Mindig jó visszajárni a körbe, s jó látni, hogy mostanában még több programmal, illetve még nagyobb lelkesedéssel teszi mindenki a dolgát. Az alábbiakban körkép következik a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör háza tájáról.

Óbecsén a II. világháborúig negyvenegy különféle kör és egylet működött. A Magyar Népkör 150 évvel ezelőtt, 1868-ban alakult meg, dalkörök, színjátszó kör, zenekarok, olvasókörök tették teljessé és sokoldalúvá tevékenységét. A városban a két világháború között is folyt kultúrélet, ám 1945-ben akkora lett a művelődési igény, hogy a polgárok egy kultúregyesület létrehozását kezdeményezték. A lakosok saját maguk hordták össze a téglákat, és egy kezdetleges szabadtéri színpadot építettek, melyen 1946-ban nagy sikerrel adták elő a János vitéz című színművet. Az előadás egész Vajdaságot bejárta, és a bevételből, valamint az akkor konfiskált becsei tanyák tégláiból önkéntes munkával építették fel a mai színházépületet. Voltak mélypontjai, és szép pillanatokat is megért. A Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör 1991-ben alakult újjá. Jelenleg csaknem 300 tagja van, elsődleges célja a város magyar anyanyelvű polgárai számára a kulturális élet megszervezése, valamint a hagyományápolás, a tehetségek felkutatása, képzése és nevelése, valamint a fiatalok tömörítése. Ricz Róbert, a kultúrkör elnöke az idén a negyedik mandátumát kezdte meg, s elégedett az egyesület tagságával, rendezvényeinek számával, látogatottságával.

— Sajnos olyan világot élünk, főleg Szerbiában, ahol a művelődésre, a nemzeti közösségek kulturális igényeire mind kevesebb és kevesebb pénzt szánnak. Ezen próbálunk segíteni külföldi, főleg magyarországi támogatásokkal. Fejlődtünk, illetve úgy mondhatnám, hogy felnőttünk a feladathoz, hogy az óbecsei magyar közösséget kiszolgáljuk. Az évadzáró rendezvényünket, illetve a karácsonyköszöntő műsorunkat kétszer kell bemutatnunk, mert kétszer megtelik a 350 személyt befogadó nagytermünk. Persze negatívumok is vannak: az udvar állapota, a próbatermeink száma, az önkormányzattól kapott pénz összege, illetve egyeseknél a munkánk el nem ismerése — mondja Róbert, vagy ahogy mi ismerjük, Frici.

* Már „az én időmben” sem volt könnyű megszervezni a próbákat, hiszen sokan másik városban tanultak, azóta pedig a külföldre költözés még gyakoribb. Mennyire érinti ez most a csoportokat?

— Hétvégenként mindig teljes kapacitással dolgozunk, minden próbaterem foglalt, mert akkor vannak itthon a más városban, illetve külföldön tanulói diákok. A tagság egy picit megcsappant, sokan költöztek Nyugatra, már nem akkora a „merítés”, de aki itt maradt, azzal dolgozunk, éneklünk, táncolunk, műsort készítünk, fellépünk és versenyezünk. Érdekes, hogy a kézimunkaszakkör tagjai fogyatkoztak meg leginkább, de szerintem ennek az utánpótlás-nevelés elhanyagolása az oka.

* Szinte mindig szép eredményekkel térnek haza a csoportok a különféle versenyekről. Mire vagytok a legbüszkébbek? 

— 2014-ben 51 alkalommal mutatkoztunk be versenyeken, vendégfellépéseken, fesztiválokon és festőnapokon, 2017-ben pedig 75 bel- és külföldi vendégszereplésünk volt. Minden csoport sikerének örülünk, hiszen tudjuk, hogy mennyi idő, energia és pénz van egy-egy produkció elkészítésében. A társastánc- és moderntánc-csoport tavaly ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Több versenyen díjazták — Orosházán, Sátoraljaújhelyen, Szabadkán, Magyarkanizsán, illetve gyémánt és arany minősítésekkel tért haza. A Szelence 2015-ben is kiválóan minősült címet nyert, immár hatodik alkalommal, ezzel másodszor érdemelte ki a Martin-plakettet. A csapat legutóbb Debrecenben, az Országos Karikázó Fesztiválon nyerte meg az első díjat. A Dúdoló énekcsoport az idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját, és rendszeres szereplője a Durindónak. A Csobolyó énekegyüttes a Durindón lépett fel, illetve a Vass Lajos Népzenei Versenyen képviselte egyesületünket, ahol nagydíjat kapott. A Botra férfikórus 2011-ben alakult meg, tavaly a XXI. Egri Népzenei Gála és Aranypáva Nagydíjas Versenyen elnyerte a lehető legmagasabb fokozatot a Kárpát-medencei magyar népdaléneklésben. 2014-ben a néptánc szakosztályon belül hat néptánccsoport működött, melyben 115 gyerek táncolt. Most a Szelencén kívül hat gyermek-néptáncegyüttes, egy ifjúsági táncegyüttes, egy vonószenekar és öt énekcsoport működik — ezekben összesen mintegy 150 gyermek és fiatal dolgozik. A Szivárvány festőcsoport a 2014-től 2017-ig tartó időszakban átlagosan 25 felnőtt tagot számlált. Minden évben karácsonyi kiállítást szervez a kultúrkörben, valamint nagyszabású tárlatot a körgalériában. A tagok tavaly ünnepelték a csoport fennállásának 15. évfordulóját. A Szendrey Júlia-kézimunkacsoport létszáma sajnos megcsappant. 2017-ben ünnepelte megalakulása 15. évfordulóját.

* Vannak-e jelentősebb terveitek?

— Az új elnökségben több fiatal is helyet kapott. Ők itt, a Petőfiben nőttek fel, a „mi gyerekeink”. Tudják, honnan indultunk és hova tartunk. Diplomájuk megszerzése után Óbecsén telepedtek le, itt kívánnak dolgozni, nem külföldön. Az elmúlt négy évben volt néhány nagyobb és több kisebb beruházás, felújítás: a falakat kimeszeltük, új laminált padló került a kisterembe, székeket vásároltunk, az elhasználódott, elromlott mosdófelszerelést pedig felújítottuk. Fontos, hogy az épületben, ahol a tevékenységek folynak, megfelelő feltételek legyenek, és az sem mellékes, hogy székházunk külsőre is szép legyen. Örömmel mondom, hogy tavaly fel tudtuk újítani a külső homlokzatot is a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Magyar Nemzeti Tanács jóvoltából. Sikerült a szomszédos ház harmadik részét is megvásárolnunk, az épület most már teljes egészében a Petőfi tulajdonában van. A házvásárlás saját eszközeinkből valósult meg, főleg a termeink kiadásából befolyt összegből. Egy hatalmas, romos objektumról van szó, melyet le kell bontani, majd egy új épületet felhúzni, ahol egy ifjúsági szállót, táborhelyet szeretnénk kialakítani, nagy udvarral... De ez még formálódik.

* A Petőfiben mindig is színes programok várták az embereket, sok színházi előadással, filmvetítéssel, ünnepi műsorral.

— Tavaly harminchat rendezvény házigazdái voltunk. Ide tartoznak a műsoros estek, a gyerekeknek szóló programok, a kézműves-foglalkozások, a kiállítások, a bálok, a teadélutánok és a festőnapok. Az utóbbi hat-hét évben színházi előadások is színesítik a repertoárunkat, amatőrök és profik, hazai és külföldi társulatok lépnek fel, magyarnóta-esteket tartunk, sokszor mind a 350 belépőt elővételben eladjuk. A mozi is nagyon felkapott, például A viszkis című filmet 270-en nézték meg. Ezt a „nyitást” a pályázatoknak is köszönhetjük, hiszen az illetékesek már nemcsak az úgynevezett népies tartalmakra írnak ki pályázatot, illetve adnak pénzt, hanem a közművelődésre is. Ez azonban még mindig igen kevés, mert a néptáncos-népdalos rendezvények és csoportok sokkal több pályázaton vehetnek részt.

* Milyen rendezvényekre számíthatunk az idén?

— Ezek pályázatfüggő, illetve saját bevételeinkből megvalósuló események. Már megtartottuk a magyar kultúra napját, a maskarádét, a március 15-ei megemlékezést, a Dúdoló énekcsoportunk fennállásának 10. évfordulóját, a húsvéti kézműves-foglalkozásokat, a költészetnapi szavalóversenyt, valamint a táncparádét a táncművészet világnapja alkalmából. Ezen felül lesz teadélután, májusban pedig a Kőketánc, illetve azon is dolgozunk, hogy a Tanyaszínház fellépésére is itt kerüljön sor, a Nikola Tesla utcában. A Szent István-napi rendezvényünket augusztus 17-én és 18-án tartjuk meg, a nyárra festőnapot tervezünk, az őszre pedig a gyermekhét alkalmából kézműves-foglalkozásokat. Október végén lesz az Örökségünk, a Vajdasági Nagyzenekar koncertje, majd a tolerancianapi szavalóverseny és a XV. Ricsaj Népművészeti Találkozó. A tél az adventi irodalmi és képzőművészeti pályázattal kezdődik, majd az év végi és a karácsonyi kiállítással, kézműves-foglalkozással folytatódik. Az évet a karácsonyköszöntő műsorunkkal zárjuk. 

* Szóval, tartalmas egy év lesz az idei is. Szerintem találkozni fogunk, nektek pedig kitartást és jó munkát kívánok!

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Merülés
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink