Prím-a menyasszony

Prím-a menyasszony

Bemutató a Kosztolányi Dezső Színházban — A matematika sokszor a művészetek terén is működik. Szorozz meg egy Urbán Andrást hét tökéletes színésznővel, adj hozzá egy Antal Attilát és egy Polgár Pétert, majd mindezt emeld a négyzetre Lovas Ildikóval, s a végeredmény egy minden érzékszervet megmozgató prímszám lesz.

Önmagával és eggyel osztható. Talán ez a definíciója egy jó színházi előadásnak. Osztás, megosztás az eggyel, az egyénnel, az énnel, valamit hazaviszünk belőle, s valamit otthagyunk magunkból a teremben. A hét osztható héttel, ami egy, és a hét osztható eggyel, ami hét.

A Spanyol menyasszony talán eme függvény szerint értelmezhető és érzékelhető. A Kosztolányi Dezső Színház legújabb bemutatójával igazán „prím”-án nyitotta meg az új évadot. Többször elhangzott már a nem elég sokszor emlegetett mondat, miszerint az előadás a vajdasági színésznők krémjét vonultatja fel, hiszen négy színházból (Kosztolányi Dezső Színház, Újvidéki Színház, Népszínház, Zentai Magyar Kamaraszínház) érkezett a hét teljesen különböző karakterű színészNŐ.


Fotó: Molnár Edvárd

Regényt látni filmen vagy színpadon mindig izgalmas, hiszen az addig csak a képzeletünkben létező szereplők helyét ezúttal konkrét karakterek veszik át, megtörténik az a pillanat, ahonnan már nincs visszaút, azonosítjuk a fantáziánk szülte lényt annak manifesztálódott alakjával. Ez alkalommal azonban ezt nem tehetjük meg, hiszen a szerepek váltakoznak, nincs fő- és mellékszereplő, történetek vannak és szituációk, kemény váltások, s a végén egy olyan felfokozott izgalmi állapot, hogy a bemutató közönsége még lélegzetet venni sem mer, a legyezők megállnak a levegőben, a szívdobogás is lehalkul. Olyan koncentrált figyelem irányul a színpadra, hogy Alfred Hitchcock is megirigyelte volna azt a fajta „suspensérzést”, amelyet a színésznők, a rendező, a zeneszerző és a látványtervező megalkotott a Kosztolányi Dezső Színház színpadán. A tökéletes igényességgel dramatizált szöveg életre kelt, szúrt és döfött. A színpadon alkalmazott gesztusrendszer, a nyolcvanas évek hangulatát idéző első rész, a diszkójelenetben megjelenő női magányosság, majd a házasság előtt álló nő vívódása, a kiábrándultság és a megbélyegzettség érzése, az önbizalom elvesztése és visszaszerzése mind-mind olyan gondok, amelyek nőket és férfiakat egyaránt érinthetnek — ezúttal mégis női szemszögből vannak felvonultatva a színpadon.

Csáth Géza és Jónás Olga házassága körvonalazódik az előadás második felében. Nevek nem hangzanak el, csupán „az ország legzseniálisabb férfija” kifejezés, valamint a feleség számára kötelezően elolvasandó naplók ténye lehet utalás azok számára, akik nem olvasták a regényt. A darab azonban akkor is működik, ha EGY nő történeteként tekintünk rá, hiszen erre vonatkozó egyértelmű választóvonal nincs meghúzva, és az előadás során nincs kimondva sem.

A színdarabot nézve többször eszembe jutott a Megáll az idő című Gothár Péter-film. Az idő, amikor még egy-egy zeneszámnak olyan ereje volt,  hogy egy egész generációt magával sodort, és el tudta hitetni vele, hogy mindenre képes, továbbá olyan érzelmi húrokat pendített meg, amelyek az első hang után sírásra késztettek mindenkit, aki meghallotta azt a bizonyos dallamot. A zene hatalma, a dalszöveg hatalma. Lasciatemi cantare a Spanyol menyasszonyban, You are my destiny a Megáll az időben. Azt hiszem, egy picit irigykedem erre az érzésre.

Tíz nő és négy férfi tökéletes arány, ha egy magával ragadó előadás receptjét szeretnénk megírni. Urbán András megint jól turmixolt. Aki még nem látta a darabot, váltson jegyet szeptember 27-ére.  

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Merülés
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink