home 2024. április 25., Márk napja
Online előfizetés
Presser Gábor szerzői estje a szabadkai zsinagógában
Ürmös Attila
2014.09.10.
LXIX. évf. 37. szám
Presser Gábor szerzői estje a szabadkai zsinagógában

Szeptember 11-én, 19 órától Presser Gábor jótékonysági koncertet ad a szabadkai zsinagógában. Vendégként fellép Rúzsa Magdi, Falusi Mariann és Szabó Tamás, a bevétellel pedig a sok éve tartó felújítást segítik. A Vígszínházban 1978 óta zenei vezetőként dolgozó Presser Gáborral néhány nappal a szabadkai fellépése előtt beszélgettem.

Székely Tamás, Komor Marcell unokája nemrég azt nyilatkozta Szabadkáról: „nagyapám épületei a város szívébe eresztettek gyökeret”. A magyar szecesszió számos jelentős épülete található a városban, köztük a zsinagóga, mely méreteivel és pazar ornamentikájával a korszak egyik remeke a térségben.

Szeptember 11-én, 19 órától Presser Gábor jótékonysági koncertet ad az épületben. Vendégként fellép Rúzsa Magdi, Falusi Mariann és Szabó Tamás, a bevétellel pedig a sok éve tartó felújítást segítik. A Vígszínházban 1978 óta zenei vezetőként dolgozó Presser Gáborral néhány nappal a szabadkai fellépése előtt beszélgettem.

* Az ön hatalmas életművét — az LGT, az Omega, a szólólemezek, a színpadi produkciók és a másoknak írt slágerek számtalanszor dúdolt ritmusait, szövegeit, melyek generációról generációra hagyományozódtak — szinte képtelenség egyetlen szerzői estbe sűríteni. Lehet-e tudni mégis, hogy az elmúlt bő negyvenöt év mely korszakaiból fogunk dalokat hallani Szabadkán?

— Korai omegás korszakom szerzeményeiből, színházi, filmes, LGT-s, valamint az elmúlt évek dalaiból fogok válogatni. Kísérem a két csodálatos énekesnőt, Falusi Mariannt és Rúzsa Magdit, akiknek külön köszönöm, hogy elvállalták ezt a fellépést, ahogyan Szabó Tamás szájharmonika-művésznek is. A műsort mindig a főpróba közben-után állítjuk össze, ami persze nagy fejtöréssel jár. Felkértem továbbá jó barátomat, Bakács Tibor Settenkedőt — aki erősen kötődik Szabadkához —, hogy mondjon bevezető beszédet.

* Az LGT Jugoszláviában is koncertezett a nyolcvanas évek elején. Az évtized végén egy szarajevói ismerősöm így sommázta a magyar a kultúrát: Omega, Locomotiv GT és Bacsó Péter Tanú című filmje. Van-e valamilyen kedves vagy kellemetlen emléke, említésre méltó története az egykori jugoszláv fellépések kapcsán?

— Maradandó emlék, hogy az egyik turné szervezője „lelépett” a honoráriumunkkal, éppen Palicson tudatva velünk a hírt. Egyébként imádtunk a térségben játszani, ez az eset azonban egy kicsit sajnos rontott az összképen. De ez már nagyon régen volt, most nagyon várom, hogy Szabadkára érjek.

* Olvastam egy sebesült amerikai katonáról, aki Vietnamban a Rolling Stones slágereit dúdolva maradt életben. A jugoszláv háború alatt a magyar fiatalok Vajdaságban gyakran Locomotiv GT-slágereket hallgattak, játszottak, énekeltek: ez tartotta bennünk a lelket. Az LGT zenei gyökereit keresve mégsem a Stones ugrik be, sokkal inkább a Temptations, a Traffic, a Colosseum vagy akár a Head, Hands & Feet. Lehet egyáltalán konkrét zenei hatásokról beszélni egy supergroup esetében, azaz egy olyan együttes kapcsán, amelybe annak idején mindegyik tag már a saját tapasztalataival és elképzeléseivel érkezett?

— Persze, kell is idő, hogy kitisztuljon a kép. Egy rendes zenész maga is elszánt zenefogyasztó, és nyilvánvaló, hogy kedvencei hatása alá kerülhet – ami a legjobb iskola. Annak idején rengeteg zenét hallgattunk Bartával, ez fontos része volt akkori mindennapjainknak.

* Ön négyévesen zongorázni tanult, tizenévesen pedig már olyan zenekarokban játszott, mint az Omega és a Scampolo. Az ide vezető út bizonyára sok türelmet, székmelegítő gyakorlást igényelt, ha azonban a mai kor gyermekeire tekintünk, ott van a sokcsatornás tévé, a számítógépes játékok, a közösségi háló... Csupa könnyebb útra csábító szórakozás, mely elveszi az időt a gyakorlástól. Mit tanácsol azoknak a gyerekeknek, akik most kezdik „verni” a billentyűket egy zongorán?

— Szeressék a zenét. Nem kell — és nem is lehet — mindent megtanulni, de mindenki több lesz, többnek érzi magát, ha valamilyen módon a zene közelébe került.

* Néhány korábbi interjúban azt nyilatkozta, hogy nagyon szeretne pihenni, kikapcsolódni, olvasni, de nagyon sok a munkája: színház, szólófellépések, alkalmanként Locomotiv GT-koncertek... Van olyan titkos terve, hogy „ezt még befejezem, aztán végre pihenek jó néhány hónapot”? Létezik olyan tevékenység vagy projektum, amely után jöhet a fausti pillanat? Amikor megáll, és elégedetten visszatekint arra, amit alkotott?

— Nem szoktam nosztalgiázni, ha sokat hallgatnám a korábbi munkáimat, nyilván sok javítanivalót találnék... A dalírás vagy a zenélés nincs korhoz kötve, ahogyan a szórakozás vagy a pihenés sem. Én ezeket mind élvezem, ráadásul a zongora mellett ez mind meg is történik velem.

(A nyitókép Gál Bereniké felvétele)

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..