Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban a Zsivány Egyes valószínűtlen hősei arra vállalkoztak, hogy megtegyék az első lépéseket a Halálcsillag elpusztítására. A történet kronológiailag a harmadik epizód után következik. Nehéz elmagyarázni az eseményeit azoknak, akik csak kibic módjára ismerik a teljes sorozatot, egy olyan témát dolgoz ugyanis fel, amelyre a legvérmesebb rajongók már évtizedek óta kíváncsiak. Megtudhatjuk, miért volt gyenge pontja a birodalmiak rettegett bolygóromboló fegyverének. Jól sejtettük: nem azért, mert a tervezőknél felütötte a fejét a szakmai slamposság.

Jó néhány hónapot vártam arra, hogy megnézzem. Ennek részben az volt az oka, ami sok más pszeudofanatikus rajongó ismerősöm esetében is: nem tudtuk hová tenni a Disney „Star Wars mellékvágányát”, mely se nem folytatás, sem pedig előzmény. Úgy tűnt, hogy inkább egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a filmóriás a lehető legtöbb bevételt próbálja kisajtolni minden idők egyik legismertebb klasszikusából. Mivel a pénz és a paripa megvan, saját szavaik szerint azt a küldetést is magukra vállalhatták, hogy mind a legfiatalabb generációt, mind pedig a Csillagok háborúja veterán rajongóit igyekeznek elkényeztetni. Sok-sok „spin off”, azaz mellékág várható még: Han Solo és Boba Fett eredettörténete, na meg persze a legújabb folytatások, kétévente.

Óriási szerencse, hogy kreativitásban sincs hiány. Mondom ezt úgy, hogy a hetedik Star Wars-filmet éppen az a kritika érte leggyakrabban, hogy túlságosan is hajaz az eredeti Új reményre. Most is azt vallom, nem lettem volna a rendező helyében a milliónyi rajongói elvárás után. Így, néhány hónappal a bemutató után viszont már tudom, nem kellett volna ennyi ideig tamáskodni a Zsivány Egyes megnézése miatt, ez a film ugyanis ütős, izgalmas és sötét. Igazi, vérbeli Star Wars-mozi. A cselekmény kevésbé emlékeztet látványos számítógépes játékra, inkább egy mocskos, háborús filmre, a naturalistább fajtából.

A kánonba ezúttal egy olyan történet került, amelyben az Erő egy mindenki szerint csak legendákban és mítoszokban élő babona, hősök pedig nincsenek, legalábbis a klasszikus Csillagok háborúja-fajtából. A főbb karakterek közül többen is meghalnak, ilyen tekintetben a Zsivány Egyes engem sokkal inkább a Piszkos tizenkettőre emlékeztetett. Az ifjú Jynnek traumatikus élményben lesz része: végignézi, ahogy édesanyját megölik a birodalmi rohamosztagosok, apja pedig (Mads Mikkelsen) Darth Vader szolgálatába szegődik, hogy a Halálcsillagon dolgozzon.

Húsz évet ugrunk előre az időben, amikor Jyn Erso (Felicity Jones) már a messzi-messzi galaxis egyik menő űrzsiványa. A sors összehozza a lázadó Cassian Andorral és a K-2SO nevű robottal. Nem sokkal később kiderül, hogy Jyn Erso apja távolról is segítette a lányát, és azzal bízza meg, hogy teljesítse be bosszúját, illetve álljon a lázadók oldalára. A rendező, Gareth Edwards bolygóról bolygóra követi a hősöket, a látványos akciókban visszatérnek a legendás AT-AT lépegetők, eddig nem látott környezetben zúgnak az X-szárnyúak és a Tie harcosok, Darth Vader vörös fénykardja pedig izzik a gonoszságtól. A film számos alkalommal éppen azokra a háttértörténetekre helyezi a hangsúlyt, amelyek az eredeti trilógiákból kimaradtak. Többször is elhangzik, hogy nemcsak a hagyományos értelemben vett gonoszoknak, tehát a sitheknek és a birodalmiaknak, hanem a lázadóknak is számtalan bűnük van, melyekért vezekelniük kell. Ezért ha szükséges, önként indulnak el egy öngyilkos akcióba.

Vajon láthattunk-e hasonlót, hallhattunk-e ilyen vallomásokat bármelyik korábbi Star Wars-részben? Aligha. Lövészárokban harcoló, mindenre elszánt lázadók a Zsivány Egyes hősei, akik hullanak, mint a legyek. A remény az egyetlen, mely összekovácsolja őket. Jót tett a sztorinak a friss nézőpont és az újszerű megközelítés. Azért is nagyon jó a film, mert úgy tud szórakoztató és valódi Star Wars-mozi lenni, hogy közben véresen komoly és a legkevésbé sem meseszerű. A zenétől is libabőrösek leszünk, John Williams klasszikus dallamait Michael Giacchino riffjei rendkívül egyedivé teszik. A Star Wars-univerzum első „rajongógenerációjának” tagjai, illetve akik mindmáig nem tudják eldönteni, mit is gondoljanak az előzménytrilógiáról, ne aggódjanak: a Zsivány Egyes az a film, amelyre vártak.