Petőfi Sándor: Gyerekek, holnap akkor talizunk a Pilvaxban? 

Jókai Mór: Mi van? Most a 12 ponttal kell foglalkoznunk. Nem arról volt szó, hogy a főnökhöz terjesztjük majd fel?

Vasvári Pál: V. Ferdinánd elhúzhat a sunyiba. Hehe, nekem nem a főnököm az az áruló! :-/

Petőfi Sándor: Jól van, na! A lényeg: meg kellene beszélnünk, hogy miként csináljuk...

Vasvári Pál: Sándor, tudom, hogy nagyban készülsz, és vers is lesz. A 12 ponthoz írunk proklamációt. Ebben egyeztünk meg múltkor. Nem?

Bulyovszky Gyula: Megcsinálom a proklamációt. De csak akkor, ha nem nekem kell állnom az első kört...

Petőfi Sándor: Gyerekek, a bécsi happeningek nagyon feltüzeltek. Egyébként szerintem nagyon meg kellene beszélnünk a holnapi forgatókönyvet. Nem kéne besülnünk, mindjárt az elején...

Vasvári Pál: Oké, egyetértek. Szerintem reggel a Pilvaxban mindenki előtt felolvassuk a 12 pontot, majd Sándor szaval egyet, és utána irány az utca. Jókai, vállalod a felolvasást? Neked erőteljes a hangod... Utána, remélem, nem egyedül nyomulunk majd, és a többiek is követnek bennünket. Az Újvilág utcai orvosi egyetemhez megyünk. Mór, te hozod a széket magaddal, később még kelleni fog. Menet közben beszólunk a tantermekbe, az utcára hívjuk az ifjakat, majd amikor elegen leszünk, akkor Jókai a székre állva még egyszer felolvassa a proklamációt, és Petőfi elszavalja a versét.

Petőfi Sándor: Nemzeti dal.

Jókai Mór: Mi van???

Petőfi Sándor: Ez a címe a versnek!

Jókai Mór: Jaaa, oké. Tetszik... Miről szól? Tényleg ütős lesz?

Petőfi Sándor: Az igazság az, hogy ez nem is vers. Amolyan kiáltványszerűség, fel akarom tüzelni a népet... Ébredjenek már fel, nem tűrhetik tovább azt, ami történik az országban. Ilyen is lesz benne:

Vasvári Pál: Húúú, nagy lájk! Na, szóval... Utána irány a mérnöki egyetem, ahol a performance ugyanaz lesz, mint az orvosinál, majd a Landerer és Heckenast-féle nyomdában kinyomtatjuk a 12 pontot és Sándor versét. És utána reménykedünk a csodában. Abban, hogy a nép végre a sarkára áll...

Bulyovszky Gyula: A 12 pont rendben van? Azon már semmit sem változtatunk? A sorrend okés?

Petőfi Sándor: Az első ponthoz ragaszkodom. A többi részletkérdés... „Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.” Ha ez nincs meg, akkor a többi semmit sem ér. Ez az alapja mindennek. Ehhez én ragaszkodom.

Jókai Mór: Oké. Részemről rendben. Ebből nem csinálunk gondot. Aludjátok ki magatokat, és holnap akkor mindent bele...