A minap elromlott a pignonom. Ritka egy alkatrész lehet, mivel a hivatalos márkakereskedésben nem volt raktáron, így egyenesen Franciaországból kellett megrendelni. Nyár volt, a szabadságok ideje, és állítólag ilyenkor az egész üzem leáll, kollektívan mindenki üdül — emiatt majdnem egy hónapot, pontosabban három hetet kellett várnom a pignonomra. Mivel az autó már nincs garancia alatt, ezért anyagi megfontolásból nem a hivatalos márkaszervizben javíttattam. Jókora összeget megtakarítottam így, hiszen negyed annyit fizettem a szerelésért, azaz a rossz alkatrész kicseréléséért. Körülbelül 15 percig tartott a művelet, és ez alatt az idő alatt a mester, aki az autón dolgozott, elpanaszolta, hogy hamarosan bezárja a boltot. Csodálkoztam is a kijelentésén, hisz egy elég jól menő, népszerű műhelyt vezet. Csakhogy — avatott be a részletekbe — nem véglegesen zár be. Vagyis csak hivatalosan húzza le a rolót, feketén tovább űzi az ipart. „Hát hülye vagyon én?! Mindenki így dolgozik a városban. Én legyek a kivétel?! Mire minden járulékot kifizetek, alig marad valami a konyhára.” Igaza lehet, hiszen amíg egyesek rendesen és rendszeresen fizetik a járulékokat, addig mások, nemcsak hogy nem fizetik, hanem egyenesen az állami büdzsé kizsákmányolásából tengetik napjaikat. Szerbiában mindenki takarékos államról beszél, ez azonban, sajnos, még mindig csak utópia.

Sokan naivan hittek abban, hogy a mostani hatalmi garnitúra minden gondunkra gyógyírt talál: leszámol a korrupcióval, csökkenti az állami kiadásokat, erősíti a gazdaságot, felgyorsul Szerbia EU-integrációs folyamata, hatásos lesz a fellépés a szervezett bűnözés ellen. Egyelőre úgy állnak a dolgaink, hogy egyre rosszabbul élünk. A kormány tehetetlen az országot uraló gazdasági monopolistákkal szemben, Dinkićék 2 százalékos áfa-emelésével indokolatlanul megugrott mindennek az ára. A régióban nálunk a legdrágábbak az élelmiszerek, persze, a fizetésünk maradt a régi, pontosabban e téren is vezetünk, csak éppen a negatív rekordot tartjuk. A közbiztonság nemhogy javult volna, hanem ott tartunk, hogy manapság az emberek már fel sem kapják a fejüket, ha olyasmit hallanak, hogy valakit megvertek, kiraboltak, valahova betörtek.

Most a „másik oldal” került pozícióba, és ők szeretnének”markolni” a jóból. A közvállalatokban saját embereiket helyezik el (ami szerintem teljesen érthető), s a különféle hivatalokban, igazgatóságokban is — amelyekből legalább 130 van — saját kádereiket juttatják pozícióba. A hivatalok megszüntetőséről, a közélet depolitizálásáról szóló fáma mind-mind csak mese volt. És a hírek egyre aggasztóbbak. Felmérések szerint Szerbiában 300 ezer és 1 millió közöttire tehető a feketén dolgozók száma, és több mint 60 ezer alkalmazott hónapok óta nem kapott fizetést. A hivatalos adatok szerint a munkanélküliség augusztusban 28,3 (760 000) százalékos volt. Szerbiában a szakmai képzettség, az egyetemi diploma, de akár a doktori titulus sem elegendő ahhoz, hogy valaki munkát találjon. Nem ritka, hogy a tudományok doktora taxisként keresi meg a kenyerét, a diplomás közgazdász pedig kínai árut kínál a bolhapiacon. Sokan tapasztalják: munkához egyedül csak politikai, szerelmi vagy rokoni, baráti kapcsolatok útján lehet jutni.
Nem rózsás a helyzet, a bajok, gondok egyre csak sokasodnak. És egyre jobban közelít a tél is...
Az ismerős autószerelő lépése emberileg teljesen érthető, hiszen nem meggazdagodni, mesés vagyonra szert tenni akar ő, hanem csupán megélni, kifizetni a villanyszámlát, biztosítani családjának a betevő falatot.