A „gazdák” mindenekelőtt odaadó, lojális munkást keresnek, aki könnyen alkalmazkodik a körülményekhez, a dolgozók viszont azokat a vállalatokat szeretik, ahol megfelelőek az emberek közötti viszonyok, van alkalmuk a fejlődésre, szakmai továbbképzésre. Az sem számít hátránynak, ha biztos, hosszú távú foglalkoztatásról van szó, és a cégnek jó a hírneve. A szakemberek szerint mindkét fél többet vár a másiktól, mint pusztán a bér folyósítása. Ez szűrhető le abból a körkérdésből, amellyel azt vizsgálták, milyen az ideális munkaadó, illetve -vállaló. Persze a felsoroltak csak akkor érvényesek, ha az állást kereső válogathat a jobbnál jobb ajánlatok közül, ami nálunk egy ideje már nem jellemző.

A tizennyolc év körüli korosztályhoz tartozók, tehát azok, akik még ezután találják meg életük első munkahelyét, úgy gondolják, 155 000 dináros személyi jövedelemből minden szükségletüket ki tudnák elégíteni, míg az idősebbek a 70 000 dinár körüli összeggel is megelégednének. Az idei év márciusában az öt legmagasabb átlagfizetés a következőképpen alakult: 176 335 dinárt kerestek a programozók, 162 468 dinárt a légi forgalomban dolgozók, 131 447 dinárt a reklám- és piackutató cégek alkalmazottjai, 127 618 dinárt a különféle tanácsadók és 126 940 dinárt a dohányipar foglalkoztatottjai.

Azt azonban nem tudjuk, hogy mennyi a bérük azoknak a biztonságiaknak, szakácsoknak és pincéreknek, akiknek a nemzeti bank vezetője új egyenruhát rendelt 87 000 euró értékben. A cikkíró tudni véli, hogy mintegy száz személyről van szó, vagyis az öltözékükre fejenként több mint 800 eurót költöttek. A kormányzó asszony bizonyára jó munkaadónak számít, hiszen törődik a beosztottjaival. Amíg korábban sportolási lehetőséget és más kedvezményeket nyújtott nekik, most a többi közt öltönnyel, inggel, pulóverrel, cipővel örvendeztette meg őket.

Aleksandar Vučić szerb kormányfő pedig éppen a múlt héten jelentette be, hogy még az idén tíz százalékkal növelik az állami dolgozók fizetését, valamint a minimálbér összege is emelkedik. A hírnek akár még örülni is lehetne, ha nem tudnánk, vagy pontosabban éreznénk a pénztárcánkon, hogy a közszférában dolgozók többsége 2014 ősze óta csökkentett járandóságot kap. Méghozzá éppen az említett százalékarányban.