A szerb média felkapta a hírt, mely szerint az első negyedévben az előző év azonos időszakához képest megkétszereződött a Szerbiába érkező kínai turisták száma, mely már tavaly meghaladta a 20 000-et.

A sajtó arról is cikkezett, hogy a közelmúltban Sanghajban megtartott idegenforgalmi vásáron — Salzburg, Egyiptom, Lengyelország és Németország mellett — Belgrád bekerült a kínaiak számára turisztikai szempontból legvonzóbb, legnépszerűbb öt helyszín közé. A főváros idegenforgalmi szervezete ezen felbuzdulva a jövőben még intenzívebb kampányt ígér a kínai turisták idevonzására. Az év eleje óta a két ország között érvénybe lépett a vízummentességről szóló megállapodás, ami nyilván sokban elősegítette a forgalom ilyen mértékű megugrását. Az idén már 30, de akár 50 000 kínai turista érkezésére is számítanak a belgrádi idegenforgalmi szervezet képviselői. A fővárosban Novak Đoković világhírű teniszező és Bata Živojinovć „főszereplésével” forgattak reklámspotokat a potenciális kínai turisták részére. Utóbbi az egykori Jugoszláviában készült partizános filmek főhőseként hatalmas népszerűségnek örvend a világ legnépesebb országában.

Ráérezve a lehetőségre, néhány kínai üzletember a közelmúltban utazási irodát nyitott Belgrádban. Máris nagy hiány van azonban kínaiul jól beszélő idegenvezetőkben. A kínai turisták egyébként Európában átlagosan 1600 dollárt költenek egy-egy út alkalmával. A sikeren felbuzdulva a belgrádi idegenforgalmi szervezetben most azt is tervezik, hogy Bosznia-Hercegovinával és Magyarországgal kezdeményeznének közös projektumokat a kínai turisták idecsalogatására. Budapest és Peking között ugyanis már rendszeres közvetlen repülőjárat közlekedik, Bosznia-Hercegovinában pedig Tito egykori délszláv államfő bunkere, Szarajevó és Mostar számít vonzó célpontnak a távol-keleti országból érkezők számára. Ezek a turisták nagyon igényesek. Egy-egy szerbiai vagy balkáni útjuk során akár ezer fényképet is készítenek, és elvárják, hogy a buszban, illetve bárhol, ahol megfordulnak, legyen wifi.

Érdekes lehet a számok tükrében is megvizsgálni a Szerbiát „sújtó” állítólagos kínaiturista-áradatot. A távol-keleti ország lakosainak száma már az 1,37 milliárdot is elérte. Ebből tavaly 20 000-en látogattak el Belgrádba. Vagyis minden hatvannyolcezer-ötszázadik (68 500.) kínai állampolgár járt a fővárosban. Ebből egyrészt az állapítható meg, hogy Kínában igencsak kevesen mondhatják el magukról, hogy voltak Szerbiában, másrészt viszont a 20 000 turista számunkra nem is olyan kevés. Főleg, ha nincs aki „idegenvezesse” őket.

Ezek a turisták a wifin kívül állítólag azt is elvárják, hogy kínai receptek szerint készült ételeket is felszolgáljanak nekik — noha a lapbeszámolók szerint sokan dicsérik a ćevapot, a pljeskavicát és a báránysültet. Az embernek erről az a szakállas vicc jut az eszébe, amelyet annak idején Hruscsovtól Gorbacsovig bármelyik szovjet elnök nevének behelyettesítésével „megújítva” meséltek: Bemegy a titkár az elnökhöz (más verzióban a főtitkárhoz), és azt mondja, nagyon sokan esznek a Vörös téren. Az elnök erre unottan leinti a titkárt, hogy hát csak egyenek, ha van mit. Mikor egy kicsit később a titkár azt mondja, hogy most már rengetegen esznek a Vörös téren, az elnök még mindig nem érti, mi a baj. A titkár pedig végre kinyögi: az a baj, hogy pálcikával esznek!

A nyitókép illusztráció: (Pixabay.com)